Mamuska Albuma tíz

Szegény Mamuska majd elfelejtettem, hogy adós vagyok a folytatással. Illő lesz, hogy befejezzem.A történetet valahol ott hagytam abba, hogy a Mamuska, férjhez ment, asszony neve Jerusse Ferenc-né lett. Férjével az Árpád utca 38 szám alatti házban vett, vagy bérelt lakásban élték tovább életüket. 1908-tól. Édesapja Viczkó Pál, nem sokkal ezek után egészségügyi okokból a vendéglőket bérbe adta és Vilmáékhoz költözött és ott is hunyt el, az életkoráról és a halálának időpontjáról nincs adatom, a feleségéről is csupán egy fotó maradt meg az örökbefogadott kislányról készült képen. Mivel a nászt gyerekáldás nem követte, idővel örökbe fogadnak egy szegény sorsú kislányt, ki az elbeszélők szavai szerint egy ideig állandó céltáblája volt a környékbeli gyerekeknek. Korabeli társai állandóan azzal gúnyolták, hogy „milyen gyerek vagy te, hogy neked még anyukád sincs, apukád sincs”. Miután megtörtént az örökbefogadás, boldogan és büszkén újságolta mindenkinek, többször is elmondva, „nekem is van már anyukám és apukám”. Sajnos, a sors ebben az esetben nem volt kegyes hozzájuk, a kislány igen fiatalon 16 –éves korában búcsúzott az élettől súlyos betegsége következtében, és akaratuk ellenére a Jerusse házaspár gyerek nélkül maradt. A későbbiek során, többé már nem próbálkoztak azzal, hogy hasonló módon oldják meg a gyermekáldás hiányát. Ez a történet hosszú ideig megmaradt a kislány korabeli társainak emlékezetében, akik még idősebb korukban is, sokszor emlegették, és elmesélték a kislány szomorú történetét. Vilma és Feri sorsának alakulásában nem történt változás, kettesben élték tovább hátralévő éveiket. Az itt leírt részleteket Mamuska időskori gondozójának szavai, akinek sok mindent elmesélt hosszú életről. Mamuska szerencsés alkat lévén, jó fizikai és szellemi állapotban élte utolsó éveit, ezért aztán hitelesnek kell feltételezni az általa elmondottakat. Időközben a házasok a Károly utcában
vettek egy 300 -as telket, és ott 1920 -ra felépül a fotón látható házuk, és még abban az évben, odaköltöznek, ami azután életük végéig az otthonuk marad. Nyugalmas környék volt, amit a képen láthatóak is bizonyítanak, mivel a fotós egy szántóföldről készítette a felvételt utca ellenkező oldalán, amin vígan terem a kukorica. A ház, és a telket ma már nem található, viszont a története jól szemlélteti, hogy miért és miként keletkezett a sok 75-ös telek ezen a környéken. Talán elfogyott a fizikai erő, vagy anyagi okokból, esetleg nem volt ekkora nagyságú földre szükségük, hát eladták a felét. Ez később megismétlődött, a már 150 –es telkek esetében is, a lakosság gyarapodásával növekedett a kereslet a telkek iránt, és azok tovább osztódtak.

A Mamuska és férje további történetéből már csak keveset tudok, egy rész azért még összejön egy vagy két időskori fotóval kiegészítve. Ezekben az időkben már nem készült annyi kép, mint annak előtte, gondolom ebben a szomorú események is közrejátszottak.

Mamuska Albuma kilenc

.....az esküvő, és utána.

Az eljegyzés után 1908 ban összeházasodnak, és az Árpád utca 38. sz. alatti házba költöznek, így a Határ-úti vendéglő megközelítése, nem okoz különösebb nehézséget az ifjú feleségnek. A boldog férj öröme nem sokáig tart, mivel a háború nincs tekintettel oly apróságokra, mint Jerusse úr beteljesült álma, és 1914-ben, ismét behívót kap. Most is Nyitrán kezdi a katonai szolgálatot, mint az első bevonulása alkalmával. Ezen időszakból is mellékelnék egy-két levelezőlapot, amikkel jól illusztrálható az események, történések menete. Most már, mint férj rója rendületlenül a sorokat, csupán a megszólítás változik egy kicsit mássá, de a szerelmi láz forrósága nem csökken egy Celsiusnyit sem.

Egy érdekes tábori levelezőlap, és ez az egyetlen a sok lap közül, melyet Viczkó Pál névre címzett, és Vilma szülei számára írt, mint férj. Gépekhez értő ember lévén jogosítvánnyal is rendelkezik, és sofőrként tevékenykedik a hadseregben. 1914. -ben pár sort ír Vilmácska szüleinek Pozsonyból egy tábori levelezőlapon, melynek előlapján egy fotó látható amint egy géppuska mögött ül, körülötte a kiszolgáló személyzet. Géppuskás kiképzésen kellett résztvennie, nyilván arra gondoltak a szakértők, hogy ha a gépkocsihoz műszaki ismeretekkel rendelkező ember a megfelelő, akkor a géppuskához is hasonló képzettségű embert választanak a feladatra. A korszak csodafegyverének számított a géppuska miután megoldották annak hűtését, mely lehetővé tette annak folyamatos használatát. A képen látható, hogyan is működött a dolog, a hűtővíz utánpótlását egy pumpás ember biztosította, de valakinek egy vödörrel is futkosnia kellet a folyó, patak, esetleg a kút között, oda-vissza, amikor sokat lőttek. Akkoriban a fényképészek sok hasonló tábori levelezőlapként is használható képet készítettek, amin katonák voltak láthatóak hasonló helyzetekben, akik íly módon küldtek emlékül magukról képet szeretteik számára. Látható, hogy Jerusse tizedes úr büszke magára, és abban is biztos vagyok, hogy a fotográfus költségeit is Ő fedezte, a katonatársai nagy örömére. Az elbeszélések szerint igen jó indulatú, jó szándékú segítőkész ember volt, és tehetős ember lévén az anyagi segítséget is beleértve. A K. u. K. cenzorainak is könnyebb volt a dolguk nyílt lapok használat esetén, mivel nem kellett a leveleket felbontani, simán elolvashatták a katonák által írt sorokat. Lehet, hogy zárt borítékban nem is volt lehetőség levelet küldeni? Megjegyezném a géppuskás lapról, hogy egy olajfestmény is készült a képről, de azon csupán Jerusse úr van lefestve az eléggé nagy méretű vászonra készült képen. Amennyiben alkalmam adódik, akkor bizony le fogom fotózni, mivel ritkán látható ilyesmi és nem sok ember dicsekedhet hasonlóval.

Mamuska Albuma nyolc

Az alábbi két levelezőlap nem tartalmaz semmi különöset, érdekessége csupán annyi, hogy mint vőlegény írta e sorokat Jerusse úr, és talán érezhető, hogy sok szerelmes szó nem igen hat Vilmácska érzelmeire. A környezetükben sokan tudták, vagy sejtették, hogy az eljegyzés és a majdani frigy csupán szülői rábeszélés hatására jött létre, illetve Vilmácska mamájának rábeszélő képessége hatásosan működött. "Tudod leányom, mi is adunk, a Ferinek is van éppen elég, és ha a kettőt összeadjuk, azután már életed végéig gondtalanul élhetsz. A Ferivel nem lesz semmi gondod, és mivel szerelmes nem fog ellent mondani semminek, ami a te akaratod ellenére lenne, szinte bármit tehetsz majd kedvedre”. Még ifjú leányként megtapasztalta, hogy nem oly könnyű a vendéglős mesterség egy jól menő üzlet esetében. Hajnalban már sütötték a pogácsát, és a nyitás után a reggelizni vágyó vendégeik számára alig győzték a tojásokat feltörni a serpenyőbe a sok szalonnás rántotta készítéséhez. A szerényebb vendégek számára, az előző napi pecsenyés tepsi zsírjába mártott hagymával, esetleg paprikával meghintett kenyérszeleteket szolgáltak fel, aztán jöhetett a feles, a fröccs, esetleg ez is, az is. A mosogatás, az ebéd előkészítése, a vacsorák rendezvények, folyamatos munkát követeltek. Közben fogyott a bor, és a sörcsapok sem pihentek, mivel a vendégek gigája sűrűn mozgott fel és alá, amikor kortyolgatták kedvenc italukat, és ízlelgették zamatát. Véleményem az, hogy nem csak a rábeszélés döntötte el, talán Ő is úgy gondolta, hogy a házasság létrejötte biztosítani fogja a független gondtalan életet, és az anyagi biztonság mentesíti attól, hogy a jövője miatt aggódnia kellene, és ez megőrizhető élete végéig. Elképzelései megvalósultak, és valóban, élete végéig nem voltak különösebb gondjai.

1908.febr 4. 0005-0006
Édes szép Vilmikém!
Megbocsájtasz, hogy oly rég nem írtam? különben az okát tudod talán édesem, tehát még is csak nekem kell küldeni előbb édesem látom angyalkám mily kegyetlen vagy te hozzám még mindig.
Hogy vagy édesem remélem jól én vasárnap szerencsésen hazaértem, különben én is jól vagyok, de mind amellett még sokkal jobban volnék ha tenálad lehetnék, node hisz már azt hiszem nem fog oly soká tartani hisz csak elmúlik még ez a rövid idő s aztán igazán boldog leszek.
Estére a viszontlátásig ölel, csókol hű vőlegényed Feri

1908. márc. 3. 0046
Aranyos kis Vilmikém!
Tudatom édesem, hogy holnap dolgoznom kell egész nap ennélfogva tehát csak este jöhetek ki, de a szokottnál valamivel előbb, továbbá tudatlak angyalkám, hogy a mamám már megjött vasárnap délelőtt, én este mikor hazajöttem megvoltam lepve.
Különben semmi újságot nem tudok, majd szóval többet ottlétemkor. A mamám csókoltat és majd legközelebb ki fog jönni.
Ezerszer ölel, csókol forrón szerető s imádó vőlegényed. Feri.

Mamuska Albuma hét

Az első egy ritka kép, melyről keveset tudunk.

Egy fotó melyen Viczkó Vilma egészen fiatalon látható fehér ruhában (balról a harmadik), a Bazilika lépcsői előtt egy jelentőségteljes esemény alkalmával. Sajnos erről igen kevés információt kaptam a Mamuska album, és a képek jelenlegi tulajdonosától, csupán annyit, hogy valamikor az 1900 –as évek első éveiben készült a vendéglősök, kocsmárosok országos találkozója alkalmával. Ehhez hasonló megnevezése lehetett az ünneplésfélének, a pontos elnevezését nem ismerem, de a „vendéglős”, valamint az „országos” kifejezés szerepelt benne. Remélem valami véletlen szerencse folytán, a vendéglátás egy nagy tudora majd olvassa e rövidke írást, a képet felismeri, és felvilágosít minket arról, hogy miféle alkalomból született a vendéglátás történetében a képen látható esemény.

Viczkó Pál két vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván; 
az egyik a Határ út 27. Ősz u. sarok.
„Vendéglő a Vigvasuthoz” hirdette a korabeli cégtábla.
A másik;
 „Bor és Sör-ház a Vigmozdonyvezetőhőz” 
elnevezéssel dicsekedett a Soroksári út 11. számú házban üzemelő vendéglő. (akkoriban nem szondáztak?). Falán, dekorációként egy mozdony is látható két ablak közötti szabad helyre festve. A Soroksári út másik oldalán működött a BHÉV állomás melynek szerelvényeit gőzmozdonyok vontatták, és attól balra a vasútállomás, akkor még az úttal egy szinten futottak a vasúti és a BHÉV sínek, csak 1912. év után került a vasúti pálya 6 méterrel mélyebb nyomvonalra az út és a BHÉV sínei szintjénél.
Némi nyomozást kellet folytatni, a két vendéglő helyzetének a meghatározása esetében, miután a másik vendéglő fotója is előkerült, de azután a levelek címzése, és régi ismerőseitől kapott felvilágosítás segítségével ez is megoldódott. Az épületek falán lévő házszám táblák feliratai jól olvashatóak, csupán az egykor írt jegyzeteimben felcserélődve szerepeltek a címek, és a Határúti vendéglő fotója csak akkor került a kezembe mikor a másik már szerepelt a blog bejegyzésben téves helymeghatározással. Érdekessége a dolognak, hogy Jerusse úr, hol az egyik, hol a másik vendéglő címére írta leveleit, gondolom attól függött, mikor hol volt szükség Vilmácska segítségére. A szülök, rábízták a vendéglő felügyeletét alkalmanként, más elfoglaltságuk esetén. Ezekben az időkben megtanulta kommandírozni a személyzetet, ami megszokottá vált számára, még idős korában is gyakran alkalmazta, hogy utasításokat osztogatott és nem szerette, ha ellent mondanak. Akik idős napjaiban gondoskodtak róla azok a megmondhatói, hányszor kellett elviselniük a szekatúráit. Én ezekből az elbeszélésekből megismert történeteket lejegyzem, és megkísérlem a képekhez tartozó eseményekkel együtt összekapcsolni, és leírni.

Mamuska Albuma hat.

.....közeleg a boldogság napja.

Jerusse úr leveléből megtudható, hogy lassan, belátható időn belül elérkezik majd a várva várt pillanat, és az imádott Nőt, Vilmácskát végleg magáénak tudhatja. Addig azonban sok még a dolog, Feri szüleinek Esztergom a lakhelyük és az illendőség, de főképpen a szülők iránti tisztelet arra kötelezi, hogy leszerelése után az első útja odavezessen. A mellékelt képeslapot, mint egy ritka és érdekes látványt mellékelem, amit 1904- ben írt Vilmácskának.
Az alábbi, a piros tintával írt levelezőlap tartalma.
Kedves Vilmácska Kisasszony!
Kedves lapját megkaptam melynek igen megörvendtem, hogy kedves sorait olvashattam. Örömmel tudatom, hogy már végre eljött az idő, hogy ismét czivil vagyok holnaptól az-az 20-dikától de azonban karácsony után Esztergomba megyek és új év után azonnal jövök Budapestre, hogy édes Vilmácskát végre ismét viszontláthassam, Kinek látásáért már oly régen sóvárgok.
Nyitra 1906 XII 19
Feri, illetve bocsánat, Jerusse Úr nem csak Vilmát akarja meghódítani, de Vilmácska szüleiben is igyekszik jó benyomást kelteni, és nem árt még egy-két jó pontot begyűjteni az eljegyzés előtt. Ezért aztán színházba invitálja a családot. Sajnos nem bonyolódik simán a dolog, Ferinek egy kis küzdelmébe kerül azt megszervezni. Ezt a kis epizódot szeretném illusztrálni két levelezőlap szövegével. Fotót nem készítettem róluk, mivel semmi érdességet nem mutatnak. A dolognak szépséghibája, hogy Vilmácska válasz levelét nem találtam meg.
„Azok a boldog békeidők”. A kor szokásai nem engedték, hogy egy leányt csak úgy elvigyen valaki moziba, vagy színházba, a táncról aztán ne is beszéljünk. Ment a fél vagy egész család, unatkozó magányos nagynénik főleg, akik nem részesültek oly szerencsébe, hogy időben megrontsák őket, léha erkölcstelen férfiak. Ők aztán éber szemmel figyeltek, és betartatták a fiatalokkal a kor, és a maguk szabta erkölcs szabályait.
Édes Vilmácska! 1907. február
Nem tudom elgondolni vajon mi az oka annak, hogy kedves Vilmácska nem tudatja velem, hogy k. szülei beleegyeztek-e abba amire kértem, én ugyan még eddig jegyekről nem gondoskodtam, mert nem tudtam magam mihez alkalmazni, tehát így most nem tudom vajon lesz-e belőle valami vagy sem tehát igen kérném szíveskedjen értesíteni minél előbb, esetleg elhalasztjuk csütörtök helyett péntek esetleg szombatra miután már a csütörtöki előadásra úgy is késő volna azt hiszem mert nem remélem, hogy kapok jegyeket, és az Etelka kisasszony vajon eljön-e? Becses válaszát várva kézcsókomat a kedves mamának üdvözletem papának és Etelkének.
Szívből üdvözlöm, rabja Feri.
Ide kellet volna a Vilmácska válasz levele, sajnos még nem került elő.
Édes Vilmácska! 1907. február
Becses lapját megkaptam és tudatom,hogy a jegyek már megvannak a mai, illetve csütörtöki előadásra, tehát és ma este határozottan ott leszek 6 óra ¼ 7-re csak akkorra szíveskedjenek elkészülni és onnan megyünk a K. Etelka kisasszonyért.
Kézcsókolója Feri.
Igen Tisztelt és Nagyra becsült olvasók figyelmében ajánlanám, hogy szíveskedjenek a levélben szereplő „K. Etelka” esetében a „K” betűt, ne a mai szóhasználat szerint értelmezzék, Etelka egy jóravaló nőszemély volt. Szegény Jerusse úr, ha csak sejti is, hogy 100 év múltán a rövidítése félreérthető lesz a mai választékos hétköznapi szóhasználatunkban, bizonyára ki írja a „Kedves” szót, vagy esetleg más megszólítást használ a levél fogalmazásakor, mint pl; „Szépreményű Etelka kisasszony” !





Az eljegyzési fotón, a Vilmácskán látható blúz mai szemmel is gyönyörű, az árát valószínűleg nem egy átlagember bukszájához szabták.
Jerusse úr elegáns mint mindig, akár egy világfi.




nagyításhoz kattintás a képre!

Mamuska Albuma öt.

.....Jerusse úr angyalbőrben.

A Mamuska egy kissé el lett hanyagolva, de most sorra veszem a még nem közölt témákat, és pótolni igyekszem az elmaradottakat, ritka képeslapokkal és városképekkel tarkítva a történetet. Jerusse Ferenc 1904-1905 körül bevonul katonának, és Őfelsége a császár szolgálatában, Nyitrán a Magyar Királyi 14 . honvéd gyalogezred 9. századánál teljesít szolgálatot, mint gépkocsivezető, géppuskás és kitudja ma már, hogy a kiképzések alatt még miféle és mennyi gyötrelem árán jut el a tizedesi rangig, ami abban az időben valóban rangot jelentett, nem könnyen adták. Közben változatlanul nagy mennyiségben írta Vilmácska számára szerelmes leveleit. A magas hőfokon izzó szavakba öntött gondolatai — csoda, hogy nem lobbantották lángra a levélpapírt. Életemben ennyi verset, versnek nevezett valamit nem olvastam, mint Jerusse úr Vilmához címzett lapjain. Meg kell vallanom a harmincadik után, kezdtem fáradni és hosszabb pihenési időszakokat illesztettem az olvasásuk közé. Azt hiszem, vagy 50 nem túl érdekes lapot meghagyok az utókor számára azzal a céllal, hogy maradjon a következő nemzedék tudósainak is valami, akik a hajdan volt szerelmes levelek titkait óhajtják megfejteni.

a levlapon olvasható szöveg.

Édes Vilmácska! Nyitra 1905.
Húsvétra lehetséges, hogy viszont látjuk egymást.
Fogadja szívbőljövő üdvkívánataimat.
Igaz tisztelője. Feri

Szép az erdő mikor minden zöld,
Mikor minden dallos madár benne költ.
De az élet csak úgy lenne szép nekem,
Ha bírhatnám igaz hű szerelmedet édesem.

Mamuska Albuma négy

......levelek és képeslapok
Jerusse Ferenc, Viczkó Vilmához írt szerelmes levelei több mint 100 évesek, és több mint 100 van amiről tudunk! Megnyugtatásul közölném, nem mind a száz levél kerül közlésre, egy pár képeslapot csupán, mint illusztrációt és három vagy négy szövegének a tartalmát és stílusát, mint érdekességet teszem egy kissé nagyképű kifejezéssel közkincsé, hogy ilyen is volt, és mit lehet azt tudni, talán még van is e világon. A korabeli levelek hasonló stílusban íródtak, fogalmazódtak. Némely levél olvasása alkalmával, túl érzelgősnek találom a szöveget, de Jerusse úr leírt szavainak őszinteségét semmi képen nem vonnám kétségbe. Talán egy kissé irigylem is. A feleségem 50 évvel ezelőtt azért igen csak meglepődött volna, ha hasonló szöveget nyílt levelezőlapon írok számára. Bevallom, nem vagyok egy költői alkat, és így nem is volt hasonló meglepetésben része még zárt boríték esetén sem. Ily sok vers idézettel, valamint vers formájában írt szerelmes levelet még életemben nem láttam és olvastam. Arra gondoltam az egészet összegyűjtöm, megfejtem a kézírásokat, és jobb olvashatóbb formába újra leírom az egészet levlaponként. Képes leszek rá? Erre azért nem esküszöm
Címzésként sok esetben csak annyit írtak, Határ út 27. vendéglő, Soroksári út Vendéglő, esetleg Külső Soroksári út. Mind a két helyen volt vendéglő, a Soroksári úton a 11 sz. alatt is.
Abban az időszakban a postást mindenki ismerte, és a postás bácsi is ismert mindenkit, és a legkacifántosabban címzett levelek is megtalálták az utat a posta lelkiismeretes munkájának köszönhetően. Komoly hírnevet vívtak ki ezzel a magyar postának azon a dolgozói, kik csupán csak ezzel foglalkoztak, a címnyomozó osztály, vagy valami hasonló névvel illették őket.
A Feri leggyakrabban, az alábbi megszólításokat használta Vilmácskának címzett leveleiben;
Kedves Viczkó Vilma kisasszonynak!
Szépreményű Viczkó Vilma úrleánynak!
Nagyreményű Viczkó Vilma Kisasszonynak!
Őnagysága Viczkó Vilma úrleánynak!
Őnagysága Viczkó Vilma úrhölgynek!
Aranyos Viczkó Vilma úrleánynak!
Édes Vilmácska!
Édes forrón szeretett Vilmikém!
Búcsúszavak;
- Fogadja Szívből jövő üdvözlő kívánalmaimat.
Örökre rabja: Feri
- Fogadja legőszintébb üdvkívánataimat.
Kézcsókolója Feri
-.Fogadja édes kis Vilmácskám
leghűbb imádójának kézcsókját.
Feri
- Fogadja őszinte üdvkívánataim, örökké rabja Feri.
- Számtalanszor ölel, csókol forrón szerető vőlegényed Feri.
A képeslapokon szereplő szövegek:
Eredj remény, maradj magadnak
Oly kedves vagy hogy hiszem
Hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom mindég csak hazudsz.
A reménység a legnagyobb gyötrelem;
Biztosat vágy tudni a szerelem.
Üdvözli kézcsókolója és imádója J.F.
1904
.
Kedves Viczkó Vilma kisasszonynak
Az erdőben elmerengve jártam,
Neved bevéstem egy nagy fába,
Nevedet idővel elfedi a moha,
De szívem feledni, téged nem fog soha.
Szívből üdvözlöm. J. F.
.
Kedves Vickó Vilma kisasszonynak
Helyben
Szombati ottlétemkor igen lesújtott azon tudat, hogy magácska beteg, mely nékem igen nagy szívfájdalmat okoz és sem éjjelem sem nappalom nincs. Igen óhajtanám Vilmácskát látni. ( itt nem olvasható)… az az kedden, tiszteletem teszem ha a kedves szülői úgy szintén kegyed megfogják engedni, hogy kegyedet láthassam.
Jobbulást kíván őszinte tisztelője. J.F.

Mamuska Albuma kettő…

..... a folytatás.

Viczkó Vilma, kit idősebb korában Mamuska becenévvel ruháztak fel, 1888 vagy 89 ben született, talán egy évet tévedek, de hitem szerint ennyi megbocsájtható. Az elbeszélések szerint, jómódú polgárcsalád leányaként látta meg a napvilágot, jó neveltetést kapott, és nem szenvedett hiányt semmiben. Édesapja Viczkó Pál a „Bor és Sör-Ház a Vígmozdonyvezetőhöz” címzett vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván a Soroksári út 11. sz alatt az 1890-es évek végén, és az 1900-as évek kezdetén. Sajnos csak fotók, és elbeszélések formájában szerzett információk alapján írom e sorokat. A volt víg mozdonyvezetők, és az egykori vendégek már egy jó ideje nem mesélhetnek, mert valami mennyei korcsmában, ha arrafelé találni valami hasonlót, szürcsölik, kortyolgatják a mennyei nagyfröccsöket ráérősen, hiszen az időnek nincs jelentőségét odafenn. Az ismereteiket nem áll módjukban megosztani velem, és különben is minek, a beutalóm nekem is meg van, csak idő kérdése és ott leszek én is. Akkor majd mindent elmondanak, részletesen választ adnak a kérdéseimre, hiszen időnk lesz bőven. Így hát jelen pillanatban csak annyi a dolgom, hogy azt a kevés ismeretet, tudnivalót kell csak leírom, amit eddig mások elbeszélései révén hallottam és a tudomásomra jutott. Szólítsuk Vilmácskának Mamuskát, hiszen most éppen leánykorban van, és korának megfelelően szerelmes lett valakibe, de nagyon. Ez igaz történet, bár kissé szomorú és a befejezése… hát, ezt majd eldönti az olvasó. Szerintem szokatlan és bizarr, én még nem hallottam hasonlóról. Ki volt az ifjú, rejtély, csak annyit tudunk, hogy a családja rangon alulinak tartotta az illetőt, és nem járultak hozzá, hogy létrejöjjön a frigy, a házasság létrejöttét megtiltották, mely a találkozásokat is értelmetlenné tette. Volt valaki, aki viszont Vilmácskába volt szerelmes, nem más, mint az album lapjain szereplő Jerusse Ferenc aki elhalmozta kedvességgel, ajándékokkal és rendkívüli odaadással viseltetett iránta. Évek multával összeházasodtak, de Vilmácskát a körülmények kényszeríttették a házasságba. A Feri mindig kéznél volt, szerelme határtalan, és minden áron Őt akarta, így hát más választása nem lévén hozzáment feleségül. A dolog a Viczkó-család tagjainak is megfelelt, és mivel a leányuk a rangjához illő férjhez jutott, így az esküvőt is méltó keretek közt a társadalomban elfoglalt helyzetükhöz illő módon tudták lebonyolítani

Folytatást sajnos még nem írtam le, de igyekezni fogok.