2009. július 11., szombat

Vízi-jártassági....



......... igazolvány.
Az itt látható dokumentum, nagyon fontos okmány volt a maga idejében. Ladikról pecázók, kajakosok, hajósok, vitorlással vízen járók, és mindenféle hason szőrű emberek de még a tutajosok számára is kötelező volt, a vízi-jártassági vizsga letétele. A vizsgára, az úszni tudás bizonyítására, 200 méter leúszását igazoló okmány beszerzése kötelező volt, amely papíron egy úszómester pecsétjének és aláírásának is szerepelnie kellett. Nekem is volt, de nem emlékszem hová is raktam anno, miután meguntam a kajakozást a lányokkal, illetve inkább úgy kellene mondanom, hogy a kajakozást és az evezőt.
Ez egy vicc, mondtam, mikor a hajózást választottam kenyérkereső foglalkozásomnak, és a felvételnél kérték a dokumentumot. Megesküdtem, hogy kérem, nekem van igazolványom, csak nem tudom, hogy hol. És úszni is tudok, de ha nem hiszik, hozzanak egy lavórt és bizonyítok. Szóval még azon a napon, irány a Margitszigetre, úszás, rohanás, lihegés, mert különben itthon maradok, mivel beosztottak egy azon a napon érkező hajóra, amely másnap reggel már ment is tovább, 1962. nyár és én fiatal voltam. Ma már a lavór is sok, nem lennék képes semmiféle mutatványt produkálni benne, a medencéről ne is beszéljünk. A másik két kép, illetve ábra, egy rendőrségi kézikönyvből származik, és azt a célt szolgálta, ha valaki, vagy valakik nem helyesen viselkedtek, akkor mutogatták és megmagyarázták a képen látottakat. 1929-óta magyaráznak, de pecások ma is beleesnek a vízbe, és egy hétig keresik őket. Most látom csak, hogy „pijásssan ne ülj csónakba” rajz nem készült. Gondolom, akkor még nem volt divatba, és nem is ittak a csónakázók. De ki az aki elhiszi?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mi van itten emberek? Senki nem vezetett még egy csónakot se. Hol vannak a megjegyzések.
Dodóka