2011. január 29., szombat

Wolfgang Sand a Gaál Imre Galériában

Wolfgang Sand alkotása
Wolfgang Sand alkotás
Wolfgang Sand alkotás
A Magyar Kultúra Napja a Gaál Imre Galériában. Szokásomtól eltérően, csak a megnyitást követő napon sikerült a látogatásom megvalósítani, és ennek bizonyos előnyeit is élveztem, a kényelmes és nyugodt fotózást csendes körülmények között. Érdekes, izgalmas szobrokra leltem Wolfgang Sand alkotásait nézegetve. Különös világ tárult elém, igazán eredeti ötletek bronzból, de a kivitelezés megoldásait is, teljesen egyéni ötletek alapján készíthette a mester. Mert kérem ilyen munkára, csak egy mester képes. Érdemes volt elmenni, és az elkészített fotók, ha nem is mesteriek, de számomra a meglétük kulturális értéket jelentenek. Wolfgang Sand szobrászként végzett a Müncheni Képzőművészeti Főiskolán, és mint szabadúszó művész tevékenykedik.

 

2011. január 25., kedd

Téli utca Pesterzsébeten

A kép nagyméretű, kattints rá.
Nagy mínuszok voltak odakint, azt is csak a hírekből hallottam, mivel ki se dugtam az orromat a lakásunkból.  A számítógépem billentyűit, és a monitor villogó fényét megunva, kitekintettem az ablakon. Nézegettem jobbra, nézegettem balra, és megragadtam a mindig kéznél lévő masinámat, hiszen a szemeim előtt egy fotózni való témát fedeztem fel. A kép címeként kétszáz, valami Tél-szóval kezdetű valamik jutottak az eszembe. Téli utca – házak – tetők – fák – táj” stb. Miközben ezeken spekuláltam majdnem elfeledkeztem a képről. Hát kérem, csak álldogáltam kezemben a géppel, és nem nyomtam a gombot. Észbe kapva gyorsan készítettem egy pár felvételt, mert igen csak fogyott a fény odakint. Mivel borongós idő uralta az utca látványát, a tavasz még messzi, gondoltam a kép fakó színei helyett, talán jobban kifejezi a reális hangulatot egy ilyen tónusú kép. Talán másnak is tetszik.
.

2011. január 23., vasárnap

Aluljáró az állomáshoz.

Szép munka igaz?

.
Átmentem az aluljárón a vasútállomáshoz, és mit láttak szemeim? Koszt, és nagyobbodó graffitiket. Ilyenkor aztán mire gondoljak? Lehet, hogy elfogyott a lemosószer, talán felmondtak a takarítók, esetleg bátrabbak lettek a falak művészei, vagy nincsenek kik elkapják a pingálókat, és behajtsák rajtuk a ki nem rót bírságokat a szabálysértésért?
Azt hiszem egy – két hét múlva teljesen ki lesz pingálva az aluljáró minden négyzetcentimétere. Talán ezután sűrűbben járok majd arrafelé fotózás céljából, hiszen mindig lesz valami újszerű pingálmány a falakon. Én pedig imádok fotózni.

2011. január 22., szombat

Népliget 1936


A Népliget történetének egyik legnagyobb eseménye az 1936. évben százezer néző előtt megrendezett Magyar Automobil Grand Prix volt. Az akkori idők nagyhírű legendás versenyzői sorakoztak fel a rajtnál.  A pálya hossza öt kilométer, igen sűrűn tarkítva kanyarokkal, melyek igen nehéz feladat elé állították a versenyzőknek a teljesítendő 50 kör megtételének ideje alatt. A célvonalon győztesként elsőként áthaladó versenyző: Tazio Nuvolari Alfa Romeo, átlag sebessége 111 km, második: Bernd Rosenmeyer Auto Union, harmadik: Varzi Auto Union                 
Hetedikként érkezett a célba egy magán Maseraitval a  magyar Hartmann László,  ami nem kis teljesítménynek számított a sok gyári versenyző között indulótól, minden gyári támogatás nélkül. Mindannyiunk szerencséjére a nagy eseményről filmfelvételt készített a korabeli Híradó. Ellentétben a szokásos rövid és kurta tudósításokkal, ebben az esetben nem sajnálták a nyersanyagot. Azokban az években a tömör filmtudósításoknak bizonyára technikai és anyagi okai lehettek, mint ahogyan régebben mi is spórolósak bántunk a fotózásnál a filmkockákkal. Való igaz, nem hasonlítható az akkori technikai színvonal a mai kor digitális csodáihoz. Köszönettel tartozunk az archívum munkatársainak, hogy a régi ma már történelmi filmfelvétel napjainkban is, érdekes, igazi élményt nyújt a téma iránt érdeklődő nézők számára.


2011. január 20., csütörtök

Tátra mozi



A TÁTRA mozi, 1940-ben épült mint az erzsébetiek nagy filmszínháza, ami 1100 néző befogadására volt alkalmas. Egy két kép a filmszínházról, és egy híradó részlet, abból az alkalomból, hogy premier mozivá léptették elő
______________________________________________________


Az egyik vetítő gép a gépházban.





2011. január 19., szerda

Varjú madár 1

Láttatok már  karón varjút? Jó, tudom láttatok. Na de vaskarón?
Meglepődtetek egy kicsit igaz? Ilyent eddig nem láttatok.

2011. január 18., kedd

Népliget (a Lizsé)


A középső rész helyhiány miatt kimaradt.
A mutatványos bódé kijelölt helye a térképen.

Ki hallott már ilyen badarságot? Még hogy Vitéz László szögre akasztja a palacsintasütőt, híresztelte egykoron valami bolondos alak. Én máig nem hiszem el, hogy ezt tette volna.
„ Szervusztok Pajtikák” — szinte ma is hallom füleimben a köszöntést  és azt is, hogy mit válaszolt volna Vitéz László.
Nem én, nem akasztom szögre, míg a füttyös ördög a fekete nadidrágjában sétafikál, addig neki nem lesz nyugta. Én vagyok a Vitéz László, jövök én még Henrik-bácsival, azt jól elagyabugyálom a suvickos pofájút a „nagymamucikám kedvenc báli legyezőjével” mert így nevezi kedvenc palacsintasütőjét. Ha nem tudnánk jönni, akkor tegyetek valamit a lejátszós szerkezetbe, és mi egyből a képernyőn leszünk. Ha elejtem véletlen a palacsintássűtőt, akkor sincs baj, mert ott a göcsörtös furkósbotom, és azzal folytatom. Kap olyant a kobakjára a suvickos képű, hogy lejön még a fekete Schmoll-paszta is a feje búbjáról. Azzal szokta kenegeti mindig magát azt gondolván, hogy minél feketébb és fényesebb  a feje, annál ijedősebb lesz a Vitéjz Lájszló. Hát, egy nagyot téved, mert előadás el nem marad agyabugyálás nélkül, azt garantálom.
Valamikor az 1940-es évek végén, mint kisgyerek én is sokszor álltam a népligeti bábosszínház palánkjának külső oldalán. Olykor-olykor előfordult ilyen is, mivel üres zsebeimben kotorászva még véletlenül sem akadt egy 50 filléres a kezem ügyébe.  „Tessék  -  tessék! Katonáknak, gyerekeknek 50 fillér, felnőtteken egy forint! Kezdődik az előadás!” — szólítgatta az arra sétálókat a kikiáltó.  És valóban elkezdődött, én pedig hallgattam az előadást, és élveztem az adok a suvickos popfikájára szöveget. Ott mindig győzött az igazság, és nem ment haza senki keserű szájízzel, hogy tán valami ártatlant esetleg igazságtalanság ért volna. László mindig tudta mit kell tennie, még a molinári-bácsi sem úszta meg a dolgot.
Az 1950-es években számolták fel a mutatványosok bódéit, és szűnt meg a népligeti vurstli. Ez a nem tudom milyen apropóból született idióta ötlet vetett véget, az 1926 –tól sok ezer gyereket, felnőttet szórakoztató bábos dinasztia népligeti előadásainak. Szerencsére, Kemény Henrik nem adta fel, és Ő volt az egyetlen, aki mint mutatványos továbbra is életben tartotta Vitéz Lászlót és társait. A gyermekeink mázlija, hogy ezek az előadások idővel rögzítve lettek. Nem csak a fiaink, de az unokáink is, nagyokat kacagnak a mai napig, ha éppen egy Vitéz László előadáshoz van kedvük.
Számomra Kemény Henrik bácsi, és Vitéz László soha nem  hagyják abba a játékot, és a suvickos pofájú ördögfajzat is bőven ad munkát a palacsintasütőnek, a mesék nem mehetnek nyugdíjba.
Kemény Henrik és őseinek népligeti „Bábosbódéját” 1989-ben felújították, és díszelőadást  tartottak benne. Sajnos azóta nem volt több előadás, hogy a bódéból mi maradt az utókorra azt nem tudom. Amikor egy kissé melegebb napok következnek, majd ellátogatok arrafelé azt remélve, meglelem a helyét, és Kemény Henrik tiszteletére, majd elkattintom a masinámat egy fotó erejéig. 


2011. január 16., vasárnap

Pesterzsébet térkép 2002.

A fenti képen szintén más a határvonal.
Tájékozódás megkönnyítésére, arra az esetre, ha valaki nem ismerné ki magát az utcák, terek szövevényében. A térkép kb. az 2002. évi állapotokat tükrözi, a mediterrán lakótelep házai még nem szerepelnek rajta. A térkép nagyítható: 1600 x 1500 pix -ig.