Pesterzsébet régi-photográfiák 9

                                                                                                      

Legtöbbször vanília-csokoládét nyalogattam.

Egy két kép és nincs komment. Arra gondoltam, hogy a kedves idelátógatók között akad aki jobban emlékszik a korabeli eseményekre mint én. Szeretném olvasni a más szemével látott benyomásokat, véleményeket, emlékeket. Ki, hogyan élte meg az akkori eseményeket, és ki emlékszik még a fagyizóra. 

A gyermekeink kedvért elköltöttünk egy pár forintot, és gyönyörködtünk a téglafal látványában is..

Pesterzsébet régi-photográfiák 8

Ma már kissé szokatlan lenne ez a szerkezet.

 Remélem van aki gyűjti?

Pesterzsébet régi-photográfiák 7

Helló Kedves régi képek barátai!

Főleg azokhoz szólnék, kik még nem vizsgáltak át minden lomnak ítélt régi dobozt a szekrényeik alsó polcán. Pl: a Nagyi régi vulkánfieber bőröndjét a padláson, a Dédi régi szerelmesleveleinek cukorspárgával átkötött kötegeit, melyet emlékként megőrzött és retikülje legtitkosabb bugyrában rejtőzhet. Vágjuk el a spárga csomóját, mivel azt oldhatatlannak kötötték a biztonság érdekében, és nézzük át a levelek lapjait, melyekre titkokat írt egykoron valaki, és akinek lapok közé rejtett régi fotóit meglelhetjük. Nagyon fontos! A "Sublót". A ma már nem nagyon ismert bútordarab, de egykoron igen népszerű  volt. Manapság? Hát kérem, a még fellelhető sublótok legalsó fiókjai a régészet számára ma már nélkülözhetetlenné váltak, mert a még fel nem lelt régi csodás tárgyak, emlékek titkos kincsestárai, csak ki kell húzni, lehet kissé nyikorog majd, vagy szétesik, de ne sajnáljuk a fáradságot. Aki keres az talál, - mondta valaki, és aki szerencsés lesz azt arra-kérjük, hogy ossza meg velünk örömét.   

Pesterzsébet régi-photográfiák 6

Az a véleményem a fotókhoz nem kell semmi kiegészítést írni. A képek esetleges hibás datálása miatt én vagyok a bűnös, egyszerűen nem emlékszem a pontos évszámokra, de az sem akitől kaptam. Ha valaki megközelítőleg megtudja határozni a hibás évszámokat akár csak egyet is, azt megköszönnénk.

Pesterzsébet régi-photográfiák 3

Csak egy pár kép, mivel keveset időzöm itt mostanság, ezért aztán a szöveggel is elmaradtam. Természetesen ha a kísérő szöveg, el is marad, annak pótlásáról nem fogok megfeledkezni. Csak egy kis türelmet kérek.

Pesterzsébet régi-photográfiák 2

Most kivételesen nem a "tekon" képei jönnek. Hát, vannak még csodák! Képzeljétek én is találtam (jó emberek küldték) képeket. Remélem hasonló örömet okoznak a lelkes gyűjtőknek akár csak nekem.

Megint a Gyula!

Hogy ez a pasas nem tud nyugodni az biztos. Már megint egy érdekes képet kapirgált elő a rejtett, rejtekhelyek, titkos zugaiból. Vajon ezek hol lehetnek? Szeretnétek tudni igaz? Hát még én. Az biztos, hogy nem egy ilyen zugot ismer a "tekon", többet mint gondolnátok. Na ,de legyen a titok az övé, mindig megmutatja nekünk mit talált nem egy zsugori alak. Én meg javítgatom amit előás, és amikor majd megunom szólok neki, csinálja most már más. Vagy hozzon egy kisfröccsöt, mert igen szomjatos (loptam a Vitéz Lászlótól) vagyok munka közben.

Gyűjtőknek

A képek elkészültek az album számára, de a Tessik névvel kapcsolatos jegyzeteim valahová el tűntek.
Sajnos, most nincs kedvem tovább keresgélni, úgy is a képek a lényeg.

A Kiskulacs......

….. valamikor vendéglő volt Pesterzsébeten a Kossuth Lajos utcában.
Az itt látható fénykép már igen csak lerobbant állapotában mutatja be a vendéglő utcai frontját, de a belső sem volt szebben felruházva. Ráadásul télen latyakos időben készült a kép, a hó sem volt már fehér a ráfröccsenő sártól, amiről folyamatosan gondoskodtak az arra járó teherautók abroncsai, amikor huppanva áthaladtak egy-egy kátyún és szórták az áldást minden felé, még az óvatlan járókelők ruháira is, azok külön örömére. Az utca koszos volt annak rendje és módja szerint, ahogyan az már a tavaszi nagytakarítást végző locsológépek munkája előtt lenni szokott. Mégis, szívesen nézem a képet, a jó időre, a meleg napokra gondolok, hogy milyen kedves és kellemes hely volt nyaranta, amikor a fák árnyékában elkortyolgattunk egy-egy pohár sört a barátokkal, esetleg ott vacsoráztunk a családdal. A baráti családi összejövetelek alkalmával minden esetben szóba-hozta valaki, hogy itt készítik a legfinomabb rántott borjúlábat széles e vidéken. Ennek bizony az lett a következménye, hogy kértük az étlapot, és mindenki ugyanazt rendelte. Borjúlábat rántva. Miért kellet ehhez étlapot kérni, arra máig sem jöttem rá. A képen látható, hogy a kedvelt Kiskulacs az utolsó napjait élte, és mint tapasztaltuk akkoriban, a borjúlábon kevesebb lett a prézli, és az igen kedvelt babgulyás, és a halászlé sem a régi. Azután már csak sört ittunk, amikor véletlenül (készakarva) arra jártunk, hogy arról beszélgessünk, hogy milyen jó volt, amikor még jó volt. Minél régebbi az emlék annál szebbé válik, lassan már kezdem azt hinni, hogy azokban a halakban szálka sem nőt, amiből a halászlét készítették. Ha, most valaki azzal érvelne, hogy filézett halászlét ettem, rendbe van, filézett volt, de olyan eset nem fordult még elő, hogy a filézett halszeletben szálkát ne találtam volna. Hát, ha már ilyen jól bekajáltunk, kerítsünk valahonnan egy pohár söröt, aztán gurítsuk le. Egészségetekre emberek, akármelyik vendéglőbe is jártatok

Zárógát 2

Remélem a gyűjtök örömmel fogadják.

Mamuska Albuma kilenc

.....az esküvő, és utána.

Az eljegyzés után 1908 ban összeházasodnak, és az Árpád utca 38. sz. alatti házba költöznek, így a Határ-úti vendéglő megközelítése, nem okoz különösebb nehézséget az ifjú feleségnek. A boldog férj öröme nem sokáig tart, mivel a háború nincs tekintettel oly apróságokra, mint Jerusse úr beteljesült álma, és 1914-ben, ismét behívót kap. Most is Nyitrán kezdi a katonai szolgálatot, mint az első bevonulása alkalmával. Ezen időszakból is mellékelnék egy-két levelezőlapot, amikkel jól illusztrálható az események, történések menete. Most már, mint férj rója rendületlenül a sorokat, csupán a megszólítás változik egy kicsit mássá, de a szerelmi láz forrósága nem csökken egy Celsiusnyit sem.

Egy érdekes tábori levelezőlap, és ez az egyetlen a sok lap közül, melyet Viczkó Pál névre címzett, és Vilma szülei számára írt, mint férj. Gépekhez értő ember lévén jogosítvánnyal is rendelkezik, és sofőrként tevékenykedik a hadseregben. 1914. -ben pár sort ír Vilmácska szüleinek Pozsonyból egy tábori levelezőlapon, melynek előlapján egy fotó látható amint egy géppuska mögött ül, körülötte a kiszolgáló személyzet. Géppuskás kiképzésen kellett résztvennie, nyilván arra gondoltak a szakértők, hogy ha a gépkocsihoz műszaki ismeretekkel rendelkező ember a megfelelő, akkor a géppuskához is hasonló képzettségű embert választanak a feladatra. A korszak csodafegyverének számított a géppuska miután megoldották annak hűtését, mely lehetővé tette annak folyamatos használatát. A képen látható, hogyan is működött a dolog, a hűtővíz utánpótlását egy pumpás ember biztosította, de valakinek egy vödörrel is futkosnia kellet a folyó, patak, esetleg a kút között, oda-vissza, amikor sokat lőttek. Akkoriban a fényképészek sok hasonló tábori levelezőlapként is használható képet készítettek, amin katonák voltak láthatóak hasonló helyzetekben, akik íly módon küldtek emlékül magukról képet szeretteik számára. Látható, hogy Jerusse tizedes úr büszke magára, és abban is biztos vagyok, hogy a fotográfus költségeit is Ő fedezte, a katonatársai nagy örömére. Az elbeszélések szerint igen jó indulatú, jó szándékú segítőkész ember volt, és tehetős ember lévén az anyagi segítséget is beleértve. A K. u. K. cenzorainak is könnyebb volt a dolguk nyílt lapok használat esetén, mivel nem kellett a leveleket felbontani, simán elolvashatták a katonák által írt sorokat. Lehet, hogy zárt borítékban nem is volt lehetőség levelet küldeni? Megjegyezném a géppuskás lapról, hogy egy olajfestmény is készült a képről, de azon csupán Jerusse úr van lefestve az eléggé nagy méretű vászonra készült képen. Amennyiben alkalmam adódik, akkor bizony le fogom fotózni, mivel ritkán látható ilyesmi és nem sok ember dicsekedhet hasonlóval.

Mamuska Albuma nyolc

Az alábbi két levelezőlap nem tartalmaz semmi különöset, érdekessége csupán annyi, hogy mint vőlegény írta e sorokat Jerusse úr, és talán érezhető, hogy sok szerelmes szó nem igen hat Vilmácska érzelmeire. A környezetükben sokan tudták, vagy sejtették, hogy az eljegyzés és a majdani frigy csupán szülői rábeszélés hatására jött létre, illetve Vilmácska mamájának rábeszélő képessége hatásosan működött. "Tudod leányom, mi is adunk, a Ferinek is van éppen elég, és ha a kettőt összeadjuk, azután már életed végéig gondtalanul élhetsz. A Ferivel nem lesz semmi gondod, és mivel szerelmes nem fog ellent mondani semminek, ami a te akaratod ellenére lenne, szinte bármit tehetsz majd kedvedre”. Még ifjú leányként megtapasztalta, hogy nem oly könnyű a vendéglős mesterség egy jól menő üzlet esetében. Hajnalban már sütötték a pogácsát, és a nyitás után a reggelizni vágyó vendégeik számára alig győzték a tojásokat feltörni a serpenyőbe a sok szalonnás rántotta készítéséhez. A szerényebb vendégek számára, az előző napi pecsenyés tepsi zsírjába mártott hagymával, esetleg paprikával meghintett kenyérszeleteket szolgáltak fel, aztán jöhetett a feles, a fröccs, esetleg ez is, az is. A mosogatás, az ebéd előkészítése, a vacsorák rendezvények, folyamatos munkát követeltek. Közben fogyott a bor, és a sörcsapok sem pihentek, mivel a vendégek gigája sűrűn mozgott fel és alá, amikor kortyolgatták kedvenc italukat, és ízlelgették zamatát. Véleményem az, hogy nem csak a rábeszélés döntötte el, talán Ő is úgy gondolta, hogy a házasság létrejötte biztosítani fogja a független gondtalan életet, és az anyagi biztonság mentesíti attól, hogy a jövője miatt aggódnia kellene, és ez megőrizhető élete végéig. Elképzelései megvalósultak, és valóban, élete végéig nem voltak különösebb gondjai.

1908.febr 4. 0005-0006
Édes szép Vilmikém!
Megbocsájtasz, hogy oly rég nem írtam? különben az okát tudod talán édesem, tehát még is csak nekem kell küldeni előbb édesem látom angyalkám mily kegyetlen vagy te hozzám még mindig.
Hogy vagy édesem remélem jól én vasárnap szerencsésen hazaértem, különben én is jól vagyok, de mind amellett még sokkal jobban volnék ha tenálad lehetnék, node hisz már azt hiszem nem fog oly soká tartani hisz csak elmúlik még ez a rövid idő s aztán igazán boldog leszek.
Estére a viszontlátásig ölel, csókol hű vőlegényed Feri

1908. márc. 3. 0046
Aranyos kis Vilmikém!
Tudatom édesem, hogy holnap dolgoznom kell egész nap ennélfogva tehát csak este jöhetek ki, de a szokottnál valamivel előbb, továbbá tudatlak angyalkám, hogy a mamám már megjött vasárnap délelőtt, én este mikor hazajöttem megvoltam lepve.
Különben semmi újságot nem tudok, majd szóval többet ottlétemkor. A mamám csókoltat és majd legközelebb ki fog jönni.
Ezerszer ölel, csókol forrón szerető s imádó vőlegényed. Feri.

Pesterzsébet, bombázások 1944

….a házak romjai.

Bár nem nagyon jeleskedtem az iskolai matek órákon, de most, miután újra a kezeimbe tartom a feleségem unokatestvérének férje által 1944-ben készített, és nekem ajándékozott fotóit, mindenféle számtani művelet elvégzése nélkül, a 66 -os szám villant az agyam mozivásznán. Igen, még egy pár nap és 66. éve lesz annak, hogy Prommer Béla, mint ifjú emberke elkészítette ezeket a fotókat az akkori bombázások utáni napokban. Talán nem is gondolta akkor, hogy a történelem egy furcsa fintorát dokumentálja a Török Flóris és Határ út sarkának közelében készített felvételeivel. Miért fintor? — hát, mert máig rejtély miért is Erzsébet kapta a sok bombát 1944. április 3-án, 13-án, és 16-án, amelyek házak sorait döntötték romba értelmetlenül, még a városháza épületét is tornyaival együtt. Több mint kétszáz volt az elhalálozott áldozatok száma, a sebesülteké pedig meghaladta az ezres nagyságrendet. A család szerencséje a szerencsétlenségben, hogy személyi sérülés-sebesülés nem történt, viszont jelentős anyagi kárt szenvedett az épület, melyben a szerszámkészítő üzemük működött, valamint az épület többi része az egész környék házait, épületeit beleértve.
Köszönjük a felvételeket annak ellenére, hogy nem örömteli események szerepelnek a képeken.
Talán még egy eddig nem számolt variációt is beszámíthatnánk a változatok sorában, hogy miért éppen ide pottyantak azok az átkozott gyilkos bombák? Mint egy másik lehetőség, „A 22-es csapdája” című regény, és annak filmváltozatában, van egy olyan jelenet, hogy az események során a bombázógép személyzete, még a célpont elérése előtt kioldotta bombáit, ha úgy gondolták túl erős a légelhárítás. Ennek igen egyszerű oka volt, a háború túlélésének esélyeit növelni. Lehet, hogy ők is csak ezzel próbálkoztak?

Mamuska Albuma hét

Az első egy ritka kép, melyről keveset tudunk.

Egy fotó melyen Viczkó Vilma egészen fiatalon látható fehér ruhában (balról a harmadik), a Bazilika lépcsői előtt egy jelentőségteljes esemény alkalmával. Sajnos erről igen kevés információt kaptam a Mamuska album, és a képek jelenlegi tulajdonosától, csupán annyit, hogy valamikor az 1900 –as évek első éveiben készült a vendéglősök, kocsmárosok országos találkozója alkalmával. Ehhez hasonló megnevezése lehetett az ünneplésfélének, a pontos elnevezését nem ismerem, de a „vendéglős”, valamint az „országos” kifejezés szerepelt benne. Remélem valami véletlen szerencse folytán, a vendéglátás egy nagy tudora majd olvassa e rövidke írást, a képet felismeri, és felvilágosít minket arról, hogy miféle alkalomból született a vendéglátás történetében a képen látható esemény.

Viczkó Pál két vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván; 
az egyik a Határ út 27. Ősz u. sarok.
„Vendéglő a Vigvasuthoz” hirdette a korabeli cégtábla.
A másik;
 „Bor és Sör-ház a Vigmozdonyvezetőhőz” 
elnevezéssel dicsekedett a Soroksári út 11. számú házban üzemelő vendéglő. (akkoriban nem szondáztak?). Falán, dekorációként egy mozdony is látható két ablak közötti szabad helyre festve. A Soroksári út másik oldalán működött a BHÉV állomás melynek szerelvényeit gőzmozdonyok vontatták, és attól balra a vasútállomás, akkor még az úttal egy szinten futottak a vasúti és a BHÉV sínek, csak 1912. év után került a vasúti pálya 6 méterrel mélyebb nyomvonalra az út és a BHÉV sínei szintjénél.
Némi nyomozást kellet folytatni, a két vendéglő helyzetének a meghatározása esetében, miután a másik vendéglő fotója is előkerült, de azután a levelek címzése, és régi ismerőseitől kapott felvilágosítás segítségével ez is megoldódott. Az épületek falán lévő házszám táblák feliratai jól olvashatóak, csupán az egykor írt jegyzeteimben felcserélődve szerepeltek a címek, és a Határúti vendéglő fotója csak akkor került a kezembe mikor a másik már szerepelt a blog bejegyzésben téves helymeghatározással. Érdekessége a dolognak, hogy Jerusse úr, hol az egyik, hol a másik vendéglő címére írta leveleit, gondolom attól függött, mikor hol volt szükség Vilmácska segítségére. A szülök, rábízták a vendéglő felügyeletét alkalmanként, más elfoglaltságuk esetén. Ezekben az időkben megtanulta kommandírozni a személyzetet, ami megszokottá vált számára, még idős korában is gyakran alkalmazta, hogy utasításokat osztogatott és nem szerette, ha ellent mondanak. Akik idős napjaiban gondoskodtak róla azok a megmondhatói, hányszor kellett elviselniük a szekatúráit. Én ezekből az elbeszélésekből megismert történeteket lejegyzem, és megkísérlem a képekhez tartozó eseményekkel együtt összekapcsolni, és leírni.

Havas napok....

Az idei januári - februári napok nagy havazásai, azt a kérdés vetették fel agyamba, hogy a régi időkben miféle módon oldották meg a hasonló problémákat. A lovak ugyebár a szekereket, kocsikat elhúzták a hóval borított utakon is minden gond nélkül, ha ennél több esett, akkor jöttek a hólapátolók, sőt a motorizáció is megjelent a havas szakmában. A mellékelt kép, Pestszenterzsébet első szemetes autóját mutatja munka közben, mert kérem, ha a szükség úgy kívánta, akkor havat is szállított. A képen a gépkocsivezető, egy lapátos ember (aki éppen két lábon állva tartja az ebédidőt) látható, valamint egy gyerek, aki nyílván arra kíváncsi miképpen is működik az a szerkezet, aminek következtében lebillen a nagyrakás hó a teherautó platójáról. Vagy talán ő hozta a járdán látható kosárban az ebédet a papának? A fotó az 1930-as években készült.

Mamuska Albuma hat.

.....közeleg a boldogság napja.

Jerusse úr leveléből megtudható, hogy lassan, belátható időn belül elérkezik majd a várva várt pillanat, és az imádott Nőt, Vilmácskát végleg magáénak tudhatja. Addig azonban sok még a dolog, Feri szüleinek Esztergom a lakhelyük és az illendőség, de főképpen a szülők iránti tisztelet arra kötelezi, hogy leszerelése után az első útja odavezessen. A mellékelt képeslapot, mint egy ritka és érdekes látványt mellékelem, amit 1904- ben írt Vilmácskának.
Az alábbi, a piros tintával írt levelezőlap tartalma.
Kedves Vilmácska Kisasszony!
Kedves lapját megkaptam melynek igen megörvendtem, hogy kedves sorait olvashattam. Örömmel tudatom, hogy már végre eljött az idő, hogy ismét czivil vagyok holnaptól az-az 20-dikától de azonban karácsony után Esztergomba megyek és új év után azonnal jövök Budapestre, hogy édes Vilmácskát végre ismét viszontláthassam, Kinek látásáért már oly régen sóvárgok.
Nyitra 1906 XII 19
Feri, illetve bocsánat, Jerusse Úr nem csak Vilmát akarja meghódítani, de Vilmácska szüleiben is igyekszik jó benyomást kelteni, és nem árt még egy-két jó pontot begyűjteni az eljegyzés előtt. Ezért aztán színházba invitálja a családot. Sajnos nem bonyolódik simán a dolog, Ferinek egy kis küzdelmébe kerül azt megszervezni. Ezt a kis epizódot szeretném illusztrálni két levelezőlap szövegével. Fotót nem készítettem róluk, mivel semmi érdességet nem mutatnak. A dolognak szépséghibája, hogy Vilmácska válasz levelét nem találtam meg.
„Azok a boldog békeidők”. A kor szokásai nem engedték, hogy egy leányt csak úgy elvigyen valaki moziba, vagy színházba, a táncról aztán ne is beszéljünk. Ment a fél vagy egész család, unatkozó magányos nagynénik főleg, akik nem részesültek oly szerencsébe, hogy időben megrontsák őket, léha erkölcstelen férfiak. Ők aztán éber szemmel figyeltek, és betartatták a fiatalokkal a kor, és a maguk szabta erkölcs szabályait.
Édes Vilmácska! 1907. február
Nem tudom elgondolni vajon mi az oka annak, hogy kedves Vilmácska nem tudatja velem, hogy k. szülei beleegyeztek-e abba amire kértem, én ugyan még eddig jegyekről nem gondoskodtam, mert nem tudtam magam mihez alkalmazni, tehát így most nem tudom vajon lesz-e belőle valami vagy sem tehát igen kérném szíveskedjen értesíteni minél előbb, esetleg elhalasztjuk csütörtök helyett péntek esetleg szombatra miután már a csütörtöki előadásra úgy is késő volna azt hiszem mert nem remélem, hogy kapok jegyeket, és az Etelka kisasszony vajon eljön-e? Becses válaszát várva kézcsókomat a kedves mamának üdvözletem papának és Etelkének.
Szívből üdvözlöm, rabja Feri.
Ide kellet volna a Vilmácska válasz levele, sajnos még nem került elő.
Édes Vilmácska! 1907. február
Becses lapját megkaptam és tudatom,hogy a jegyek már megvannak a mai, illetve csütörtöki előadásra, tehát és ma este határozottan ott leszek 6 óra ¼ 7-re csak akkorra szíveskedjenek elkészülni és onnan megyünk a K. Etelka kisasszonyért.
Kézcsókolója Feri.
Igen Tisztelt és Nagyra becsült olvasók figyelmében ajánlanám, hogy szíveskedjenek a levélben szereplő „K. Etelka” esetében a „K” betűt, ne a mai szóhasználat szerint értelmezzék, Etelka egy jóravaló nőszemély volt. Szegény Jerusse úr, ha csak sejti is, hogy 100 év múltán a rövidítése félreérthető lesz a mai választékos hétköznapi szóhasználatunkban, bizonyára ki írja a „Kedves” szót, vagy esetleg más megszólítást használ a levél fogalmazásakor, mint pl; „Szépreményű Etelka kisasszony” !





Az eljegyzési fotón, a Vilmácskán látható blúz mai szemmel is gyönyörű, az árát valószínűleg nem egy átlagember bukszájához szabták.
Jerusse úr elegáns mint mindig, akár egy világfi.




nagyításhoz kattintás a képre!

Mamuska Albuma öt.

.....Jerusse úr angyalbőrben.

A Mamuska egy kissé el lett hanyagolva, de most sorra veszem a még nem közölt témákat, és pótolni igyekszem az elmaradottakat, ritka képeslapokkal és városképekkel tarkítva a történetet. Jerusse Ferenc 1904-1905 körül bevonul katonának, és Őfelsége a császár szolgálatában, Nyitrán a Magyar Királyi 14 . honvéd gyalogezred 9. századánál teljesít szolgálatot, mint gépkocsivezető, géppuskás és kitudja ma már, hogy a kiképzések alatt még miféle és mennyi gyötrelem árán jut el a tizedesi rangig, ami abban az időben valóban rangot jelentett, nem könnyen adták. Közben változatlanul nagy mennyiségben írta Vilmácska számára szerelmes leveleit. A magas hőfokon izzó szavakba öntött gondolatai — csoda, hogy nem lobbantották lángra a levélpapírt. Életemben ennyi verset, versnek nevezett valamit nem olvastam, mint Jerusse úr Vilmához címzett lapjain. Meg kell vallanom a harmincadik után, kezdtem fáradni és hosszabb pihenési időszakokat illesztettem az olvasásuk közé. Azt hiszem, vagy 50 nem túl érdekes lapot meghagyok az utókor számára azzal a céllal, hogy maradjon a következő nemzedék tudósainak is valami, akik a hajdan volt szerelmes levelek titkait óhajtják megfejteni.

a levlapon olvasható szöveg.

Édes Vilmácska! Nyitra 1905.
Húsvétra lehetséges, hogy viszont látjuk egymást.
Fogadja szívbőljövő üdvkívánataimat.
Igaz tisztelője. Feri

Szép az erdő mikor minden zöld,
Mikor minden dallos madár benne költ.
De az élet csak úgy lenne szép nekem,
Ha bírhatnám igaz hű szerelmedet édesem.

Gubacsi Határcsárda történetéhez.

Két igen érdekes, és szép korabeli képet juttatott el hozzám Ettvel Zoltán melyek a Gubacsi csárda történetéhez tartoznak, illetve, hogy e relikviákkal is gyarapodjék a gyűjtemény. Amikor a képeket és a keret állapotát kicsit gondosabban szemrevételezzük, akkor elismeréssel kell nyilatkoznunk a tárgyak tulajdonosairól, mivel látható, hogy a család számára igen nagy becsben tartott tárgyakról van szó. A leszármazottak kellő tisztelettel, és láthatóan némi büszkeség tudatával kezelik őseik hagyatékát, megőrzése sokunk számára öröm, hogy láthatjuk őket, és tiszteletünk jeleként kalapot emelünk. A kép melyen a Balogh házaspár együtt látható, a kor szokványos jó minőségben 1904 ben készült fotója, csak nekünk nem szokványos, mert több mint 100 éve készült. A másik kép, amin Balogh Nándorné született, Winkler Foith Terézia 1878 – 1919 látható, az már bizony nem oly szokványos. A képet magában foglaló keret a különleges, nem sok hasonló képkeretet láttam. Ez a „szecesszió” szellemében készült keret, az „új művészet”, amelyet a fakeretre erősített réz díszítés vonalai híven tükröznek. A mozgalom a tömegtermelés silánysága ellen tiltakozó művészek törekvései voltak a kézművesség kihalása ellen, mely mozgalom az itt látható kép keletkezése időpontjában a XX.sz. legelején ért a csúcspontja tetőfokára. Ma igen jót tenne egy hasonló mozgalom a silányság ellen. Örömömre szolgál, hogy a képet közzétehetem, és mindenki számára elérhetővé válik. Szerintem így jobb a képnek és az embereknek is, hiszen ha egy múzeum pincéjében porosodna elfeledve, az nem okozna örömet senkinek.

A képek történetét illik kiegészítenem azzal, hogy a kép (1904) elkészülte után hét évvel, 1911 -ben elhunyt Balogh Nándor. A gyászszertartás és a temetés költségeit tartalmazó számlát a képen látható özvegy Balogh Nándorné a Gubacsi határcsárda tulajdonosa kapta kézhez, az 1890 ben alapított híres Schröder temetkezési vállalkozástól. A számla tételei, és részletezése figyelemre méltó. Remélem a számla sorai olvasható minőségben jelennek meg a képernyőn. A végösszeggel kapcsolatban — ha az emlékezetem nem hagyott cserbe, akkoriban 16 fillért fizettem volna egy fröccs -ért.

előzmények 1
előzmények 2
előzmények 3