Mennyi a tarifája....

..... ennek a pingálásnak?

A hazai árlistát a büntetési tételeket nem ismerem. A bécsi mércéhez viszonyítva, nem hiszem, hogy jelentős lenne a pénzbüntetés összege, vagy a leülendő napok száma. A tanulság csak annyi, hogy a "hazai hírnév és nagyság" ára, jelentősen kevesebb anyagi kockázattal jár.

Magyar graffittisek Bécsben.....

......mutatták be a tehetségüket.

Volt vagy tízmillió forintnyi kár, amit metrókocsik fújdogálásával okoztak a Bécsben is szorgoskodó magyar graffitisek, akiket a múlt pénteken fogtak el a magyar és bécsi rendőrök egymás segítségével. Ha jó értelmeztem a hírt, akkor ott az a divat, hogy az okozott kárt is meg kell téríteni a fiúknak, nem csak a büntetést fizetni.
Hát, ez pech !!!!!

Bővebben és képpel a link szolgáltat.
Ez egy mai graffitis hír!

nyocker….

..... Józsefváros

Itt laktunk a Szüleinkel a Tesóm és én. 28 éves koromig kóboroltam a kerület utcáin, terein. Azután jött a nagy szerelem és a házasság, meg Pesterzsébet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok emlék, érzelem köt a nyockerhez. Emberek, leányok, fiúk, szerelmek és csalódások melyek mára csak, mint ködös képek villannak emlékeim közül. Csak annyit tudok, hogy a kerület a Szt. Józsefről elnevezett barokk plébániatemplomáról nyerte a Józsefváros nevet. Többségében, egy és két emeletes házak húzódtak zsúfoltan a nagyobbak árnyékában, de a Ludovica katonai intézmény hatalmas tekintélyes épülete is itt volt található, valamint szintén itt volt található a főváros legrégebbi parkja az „Orczy-kert”. A „Corvin-mozi” és a „Corvin-köz” legendássá vált.. Van „Dankó utca”, Teleki-tér, és a Népszínház utca is híres volt a sok ruhás üzletéről. Mivel nem akarok idegen vezető lenni, ezt a részét meghagynám a szakértők számára. Azért írom e pár sort, mivel a napokban hivatalos ügyek intézése folytán arra jártam, és ugyan én hallottam a hírét a munkálatoknak, de hogy ez ily nagymértékű azt nem gondoltam. Szerencsémre alkalmam volt fotókat készíteni egy-két, valamikor utcának nevezett helyen, de nem írtam fel a neveket, és talán legközelebb már nem tudom melyik utca hol is volt. A képek és az építkezések látványának hatására szinte felkiáltok, „hová lettél régi nyocker?” Azt is mondják emberek, hogy oda fenn is van nyocker, ahová a Tesom költözött nem olyan rég, és az eltűnt öreg házak is ott találhatók.
Amennyiben lesz még alkalmam a fotózásra, akkor okvetlen készítek még egy adagot, a régi napok emlékére.

A térben......

.....kóborolva.

Ketten vannak, és még is olyanok mint kiket a magány gyötör. A tér oly hatalmas és nagy, hogy szinte eltűntnek, elveszettnek érzik magukat benne. Tanácstalannak látszanak, mi legyen a következő lépés, merre és hová menjünk? Talán jobb lenne a közérzetük, ha több ember lenne a hatalmas térben. Csak a színház épületének egy része, tükröződik a méretes üveglapokon.

Írtam valamit.....

.....?
Én a nagy okos, ma elmentem valami hivatalos ügyet intézni, és magammal vittem a kisebb fotómasinámat, hogy majd kattintgatom néha. Így született némely itt látható képe. A kezem az fázott, a szél nem kímélte csontjaimat, csak délután kezdett melegíteni egy kicsit a nap, és derített jobb hangulatra. Sok jó téma akadt, de mivel otthon maradt a nagyobb gépem, nagyon hiányzott a teleobjektív, mert gyönyörű nagy hajók úsztak a Dunán, és nem tudtam közelebbre varázsolni a nagy vas teknőket. Ezt mind a kishitűségemnek köszönhetem, "ma úgy sem lesz jobb idő" jelszóval vágtam neki a napnak. Tévedtem, most mit mondjak? Azért így sem lett olyan rossz a termés, már ami a képeket illeti.
Ezt a pár mondatot csak úgy írom, hogy van e értelme arra eddig nem gondoltam. Lényeg az, hogy szorgalmas vagyok és néha ennél jobb ötletem is szokott lenni.

A rajt után.....

.....mind a kettő jól kezdi.

A Combino nem úgy indult mint aki kezdő. Sajnos a befutót nem láttam.

Felhívás „hobók” számára….

......ha, elvétve lennének még ?

Na, fiúk! Mondaná az illetékes, ezek a csövek nem a csőlakók számára készültek és ezt vegyétek figyelembe. Teljesen alkalmatlanok arra, hogy, mint jogtalan lakás foglalók a csövek belsejében rendezkedjetek be, mint ottan lakó egyedek. Folyóvíz nincs, csak abban az esetben, ha esik az eső, igaz ívásra a ti szervezetek számára alkalmatlan, a mosakodás meg nem fontos. De a legnagyobb probléma mégis az, hogy egy darab kocsma sincs a szerelvényen, tehát a szomjhalál esete kerülget majd benneteket, és még a csövek is zárva vannak !!
A „hobok” tehervonatokon szoktak utazni jegy nélkül, és Amerikában alakult ki ez a rossz, csúnya szokás, néha fizetség gyanánt el kellet viselniük, hogy a vasutasok elverik őket. Én a pia hiányától való félelmem miatt nem lettem "hobo".

I. Világháborús Hősök szobra.....

.....Pesterzsébet.

Sokan jönnek, és megcsodálják a tapasztalataim szerint, de van akit csak a kíváncsiság hoz ide és az sem csalódik, mert úgy érzi nem jött hiába, megérte a séta. Magyarok Nagyasszonya terén található.
Lux Elek alkotása.

Mi ez ?

Tán, csak nem egy csigaház belülről?

Emlékezés tere….

…..Hősök terének nevezték egykoron.

A valamikori Zöldlapos, így nevezték a ma Emlékezés tere néven ismert nevezetes helyet. Akkoriban nem volt még parkosítva, és amint az első képen is látható birkák legelészték békésen a füvet és az összes zöldet, ahogyan ez a birkáknál szokás. Egy kissé lassabban dolgoztak, mint mondjuk egy fűnyíró, de igen energiatakarékosan. Ma azt mondanánk bió üzemmódban működtek csak a juhászt kellett fizetni, mert még a fű összetakarítása és elhordása sem emelte az akkori hivatal költségvetését. Idővel azután nevet kapott, Hősök terének nevezték el, miután az első világháborúban elesett katonák tiszteletére felállították 1940. évben Lux Elek térdre ereszkedő, kardot tartó, egész férfialakot, formázó szobrát. A szobor alak magasabb talpazaton volt elhelyezve, mint ahogyan az a mai állapotában látható, és sajnálatos módon a valamikor két oldalon elhelyezkedő domborművek hiánya szegényebbé teszi ezt a nagyon szép alkotást. Az eredeti alkotást és annak nagyszerű látványát, a mai emberek csak régi képeslapon és fotókon láthatják, de még így is érzékelhető a szobor nagyszerűsége. Mivel a kedvenceim közé tartozik, több alkalommal is készítettem felvételeket, de eddig még nem untam meg a nézegetésüket. A középső robosztus alakot formázó kép, szintén a tér történetéhez tartozik, arról sem szabad megfeledkezni, az már történelem, amit meg nem történté nem tehetünk.

Erzsébeti emberekről,…..01

….. egy-két mondat erejéig.

Dán Adrián festék nagykereskedő, Nyírón 1866-ban született, fűszer majd a festékszakmát tanulta, 1913-ban 4 német festékáru exportcég vezérképviseletét kapta meg és azt 1920-ig vezette, ekkor önálló festéküzletet létesített s azt ma is vezeti. Házát 1928-ban vette. Neje; Roskó Franciska, János fiúk a világháborúban olasz fronton, mint főhadnagy fogságba esett. Külföldön sajátította el a festék szakmát és ma atyjának társa, kamarai és adóbizottsági tag. A kereskedelmi miniszter részéről a litván gazdasági kapcsolatokban kifejtett tevékenységéért elismerésben részesült.
Sajnos az én forrásaim, a régi könyvek, igencsak szűkszavúan közlik az ismereteket, sokszor hiányosan (ebben az esetben az utca, a ház szám?) nem gondolván az akkori munkatársak, adat gyűjtök, szerkesztők arra, hogy valamikor 50-100 év elmúltával az emberek érdeklődése csak növekedni fog a hasonló információk iránt. Reméljük, vannak tartalékok, csak még nem sejtjük, hogyan és mikor fognak a nyilvánosság elé kerülni. Padlások, és spájzok titkos zugainak rejtekén található dobozok, vagy kofferekben kotorászó emberek keze nyomán. Vagy talán csak kipottyannak valahonnan fotók, régi írások, könyvek, és a szerencsés megtaláló, felismeri értékét, majd közzéteszi mindannyiunk örömére.

Mindenfajta hiány pótlást, kiegészítést, javítást, adatot, fogadok és megköszönöm.

Pesterzsébet Felső......10

......ritkán látjuk ezen a vágányon a szerelvényt.

Vágány zár volt ebben az időszakban a soroksári pálya munkák miatt, és itt terelték a forgalmat a másik pályára. Egy vágányon volt a közlekedés mind a két irányba, és a váltókat e miatt, kényszerből kellet kézzel működtetni.
A szakkifejezésekben nem vagyok járatos. A felvételek 2008. évben készültek.

"peva" mozaik…..

….tetszetős, és kreatív.

Csak semmi irigység, mert ilyen dobozom nekem se nincsen egy darab se. Igaz én konyakkal iszom a teát, és a dobozban nincs helye az üvegnek ezért nem is bánom hiányát. (ezzel vigasztalom magam) A lényeg, hogy "peva" munkái a kedvenceim közé tartoznak, és büszkén dicsekszem azzal, hogy nekem is vannak Tőle származó tárgyaim. Bár csak fotók formájában léteznek számomra, de a dicsekvésnek nem tudok ellent állni. Aki pedig azt gondolja, hogy valódi is van, azt meghagyom hitében, és nem fogom megcáfolni a valótlant.

Felhívom igen tisztelt olvasóim figyelmét, hogy április 24. től május 6. val bezárólag Puskás Éva mozaikkészítő kiállítása látható lesz a CSILI 2009. évi Tavaszi kiállításainak sorozatában és annak részeként. Tudomásom szerint az alkotó mindenkit szeretettel vár. Én is tiszteletem teszem. Ha beenged?
Ha esetleg valakit bővebben érdekel a téma;

http://rakom.freeblog.hu/

Latabár....

.....a Latyi.

Valahogyan így becéztük a gyerekkorunk idején, és rengeteget nevettünk mókáin a Tesóm és a többi fiú társaságában. Próbálgattuk hogyan kell a monoklit viselni, de sehogyan sem akart a helyén maradni. Azután a hiábavaló sok gyakorlás után, nagy bölcsen kiokoskodtuk azt a történetet, hogy biztosan oda ragasztották valamivel a Latyinak, és azért nem esett le. Hát akkor csak ennyire tellett a bölcsességünkből. Nagyfiús korunkra valahogy mi is megtanultuk a monokli viseletét, amit valami drótféleségből gyártottunk a magunk számára, a lényeg, hogy méretre készült, üveg nélkül természetesen, de néha akkor is lepottyant. Szóval olyan elegánsan, és magabiztossággal nem sok ember tudta a viselni a "fél szemüveget" mint Ő. Ha most meglenne a Nagyapámé és megpróbálnám felrakni, bizonyára sokak ajkára mosolyt csalnék, vagy az arcukra fagyna a mosolyuk. Nézd a Pasast, elfelejtette bevenni a bogyóját. Milyen bogyót? Kérdi a másik. Hát, a dilit, amit néha én is elfelejtek.

Pesterzsébeti bringás anno

...... a bringás fotográfiája.

.Az alábbi, számomra oly kedves rövidke írás, közvetlen hangvételével, mosolyt fakasztó szerény humorával, mindenki számára érdekes és élvezhető olvasmány. Nosztalgiázásra csábító gondolatokat rejtő mondatai, híven tükrözik a kor szellemét. Nagy a csábítása egy gondolatnak, hogy lépjünk be valamelyik képbe és legyünk részesei, aktív résztvevői az ott zajló eseményeknek. Izzadjunk, érezzük velük együtt a verseny ideje alatt felgyülemlő fáradságot és a verseny végén, örömük, bánatuk legyen a miénk is, és osztozzunk a győztes kemény munkájának, és talán szenvedések árán kivívott győzelmében. Az erzsébeti sportélet hőskora volt ez az időszak, sok lelkes ember dicsérni való munkája és érdeme, hogy a mai napig folyamatos, kisebb, nagyobb zökkenőkel, de pezsgő sportélet zajlik kerületünkben. A régi kor szellemének bemutatására mellékelek két ismert fotót, melyek kapcsolódnak „Egyleti Élet Pesterzsébeten” (1996) című könyv megjelenése, és annak alkalmából rendezett kiállítás nyomán keletkezett íráshoz, mely N. Kósa Judit tollából származik. Ebből idézném most az erzsébeti bringásokról szóló két bekezdéshez kapcsolódó sorokat, a hozzátartozó képekkel együtt.
James 36
Idézet:

A századelő pesterzsébeti sportéletét megörökítő számtalan fotográfia közül nekem az a kedvencem, amelyik - aláírása szerint - egy "bringás versenyzőről" készült. A fiatalember magas nyakú pulóverben és fölöttébb ádáz tekintettel ül a kerékpárján, mélyen ráhajlik a lefelé görbített kormányra, papucscipős lába pedig úgy tapossa a pedált, mintha már a célegyenes felé hajtana, erejét végsőkig feszítve, ziháló tüdővel. Ha nem akarnám, talán észre sem venném, hogy meglehetős ráncot vet a festett háttér elé terített futószőnyeg. Lenyűgöző az a sokszínűség, amelyet Pesterzsébet pezsgő sportélete mutatott akkoriban. Az Egyleti élet Pesterzsébeten című kiadványban számos körről és egyesületről olvashatunk, és még számba venni is nehéz, hányféle sportot űztek a község - 1924. január 1. után város - lakói. Csak a kerékpárosoknál maradva: a századelőn még a Titán Sportegyesület tagjai kerekeztek a Pest alatti lapályon, 1927-ben pedig a Viktória Sportklub versenyzőit örökítették meg, amint testhez simuló rövidnadrágban rajthoz álltak egy száz kilométeres versenyen. A legifjabbnak látszó sampion útnak indításában a fénykép tanúsága szerint egy vöröskeresztes karszalagot viselő szanitéc is közreműködött. (Ami nem csoda, hiszen az Árpád Kerékpár Kör által Lukáts István úrnak kiállított tagsági elismervényre is nagy gonddal felírták a kerékpárkör címét, ezzel a figyelmeztetéssel: "Esetleges szerencsétlenség esetén kéretik a fenti sürgöny czímre táviratozni.”
N. Kósa Judit.

Fejlődés.....

....van ám autós is.

Ez a bútorszállító autó már az 1950-es években dolgozott nagy szorgalommal, és fuvarozta a bútorokat. Az is lehet, hogy sámli is volt közöttük, meg hokkedli. ( nem tudom, hogyan kell helyesen írni) Csak azért tettem ide a lovaskocsik közé, mert attól félek, hogy a következő éjszakámon zabbal fogok álmodni, vagy magam is ló leszek. Annyi lovas képet láttam mostanában és helyeztem ide a blogba, hogy ezt a kis változatosságot megérdemlik az olvasók és jó magam is. Állítólag ez kikapcsolódást jelent, és a fejlődést is bemutatja.

Fuvarosok 7.....

…. a bútorszállítók.

Sajnos nem találtam ez idáig, a magyar bútor-szállító és költöztető lovas kocsikról egy darab fotót sem. Remélem, csak türelmetlen vagyok, és nem sokára örvendezni fogok egy szép fotó látványán. Valamikor láttam és emlékszem a hirdetésekre is, úgy az 1940 es évek vége felé a háború befejezése után, amikor már megindult az élet Budapesten. Bámészkodtunk, nézelődtünk, a barátaimmal, hogyan is raknak fel egy zongorát, vagy számunkra akkoriban óriásinak tűnő ruhásszekrényt. Néha még fogadásokat is kötöttünk, hogy hány embernek kell megfogni azt a bútort, hogy el ne ejtsék. Nem ejtették el, értették a dolgukat, és nem csak az izmosnak látszó, de a vékony, szikár, inas rakodók voltak a legjobb munkabírású emberek. Mint már nagyobbacska fiatalember tudtam csak meg, hogy bizony ezek az emberek sokszor korán megrokkantak, akárcsak a szenesek, és sokan igen nagy árat fizettek az akkoriban soknak számított keresetükért. A gerincük, térdeik és lábaik igen csak gyorsan elhasználódtak sok lépcsőzés, és nagy terhek alatt. Igen szűkös kelléktáruk volt az elvégzendő munkához: a saját puszta erejük, a tapasztalatokkal szerzett tudásuk, a "gurtni" és egy csiga a hozzávaló kötéllel. A csigát akkor használták, amikor nem fért be a lépcsőfordulókba vagy az ajtón a szekrény, vagy valamilyen bútor. Ilyenkor az utcáról az ablakon keresztül oldották meg a dolgot, úgy, hogy a csiga segítségével felhúzták a kellő magasságba és onnan, pedig behúzták a lakásba. Ez a módszer a mai napig használatos és nem számít ritkaságnak. A családi házat építők, bizonyára sokat mesélhetnének a dologról. Mivel nem voltam fuvaros, csak a látottakról írtam egy pár szót, de nem lenne baj, ha egyszer egy igazi fuvaros mesélne valamit a fuvarozás tudományáról.

A képeket az alábbi címeken találtam:
www.moebelmuseum.de/sonderarchiv2007.html
www.ansichtskarten-pankow.de/berliner.htm
www.cordes-umzug.de/UberUns.html

Bútor szállítás...

......és költöztetés.

A képen látható régi bútorszállító, és költöztetések alkalmával használt lovaskocsikról keresek fényképet esetleg fényképeket. Ifjú koromban még ilyenekkel dolgoztak a bútorszállító fuvarosok. A fából készült kocsiszekrények belseje párnázott volt, akárcsak a mai teherautók amik hasonló feladatot látnak el. Igen izgalmas volt amikor a kocsisok a pest szűkebb utcáin farral manőverezték a helyükre, azt a nagy kocsiszekrényt. Sok hasonló kocsit miután kimentek a divatból, a cirkuszosok vásároltak meg, vagy esetleg lakókocsi céljára használták, de láttam már hétvégi házként is kiskertekben.

Szabad fal....

.....ritkaság.

Egy graffiti verseny alkalmára előkészített lapok előtt, alkotókat láthatunk. Szorgoskodnak, bűvészkednek a flakonokkal, védőfelszerelésben, vagy anélkül, de fogy a festék annak rendje és módja szerint, ahogy formálódnak és alakulnak az elképzeltek. Szabad a vásár, legális a dolog. Sajnos ritkán láthatunk ilyen látványos és színvonalas dolgokat, sok a graffitis és kevés a szabad hely a legalitásról ne is beszéljünk. Sajnos ott is fújnak ahol nem kellene, illetve nem ildomos, és a firkák?... hát azokról ne is beszéljünk. De a képen láthatóakat szívesen nézegetem.

Vonatok.....

.....engem még ez is érdekel.

Ez nem egy frissen készült kép, de valamiért érdekesnek találom, hogy ennek mi az oka azt ne kérdezze senki. A lényeg, hogy Pesterzsébet vasútállomás előtt egy pár méterrel fotóztam. Az gondolom létrehozok egy vonatos fotó albumot is, amiben csak Erzsébeten áthaladó vonatok képeit rakosgatom és gyűjtöm. Természetesen a Pesterzsébet Felső a HÉV állomásról sem feledkezem meg. Az különben is a szívem csücske a sok erzsébeti épülettel és emlékkel együtt.

Sissy 2.....

.....megyünk a magasba.

Jó meleg napok jártak a munkásokra, most nekünk is elkelne egy két fokkal melegebb. Sebaj jön a tavasz, és a napsugarak is jobban melegítik majd a fejünk búbját. Csak semmi pesszimizmus, lesz még napsütés. Míg a megbeszélés folyik a munkáról a vasak helyéről, gondoltam addig meglesem, mit is uzsonnázhat a darusember ilyen melegbe, és mivel oltja a szomját. Sajnos nem láttam be a fülkébe a napvédők sokaságától, de biztos még így is melege volt. A strandon még csak kibírom a meleget, de egy ilyen kis kuckóban nem vállalom, és ezért nem is lettem darus.

Tükör....2

......van még egy.

Bár ez szerintem nem annyira izgalmas, de azon a napon kattintottam mint az előző képet.
Gondolom elfér ez is itt, ezen az oldalon.

Szegény Törpe Bácsi !

..... egy kedves régi ismerős.

Az első lépen jól látható eredeti állapotában a kedves kis emberke, az alábbiakban pedig a jelenlegi szomorú állapot Te aztán kinek árthattál, talán kilopták a kezedből a lámpást, talán még bántottak is, mert a földön fekve látlak igen szomorú állapotban, sajnos ez is feltételezhető a mai viszonyokat ismerve. Ha jól emlékszem soha nem ártottál senkinek, mindig megnéztelek sétáim alkalmával amikor feléd jártam, és kedvesnek találtam a fizimiskádat. De az is lehet, hogy tévedek? Bár úgy lenne, és csak felújítási munkákat folytat a gazdád a parkban, és amikor újra zöldülnek a bokrok és fák, te frissen és jókedvű tekintettel szemléled a megszokott környezetet, és vigyázod a tájat. Talán az is lehet, hogy a gazdád már nem bír annyi munkát és fáj a lába, mert az is vele öregedett akárcsak az enyém. Nagyon sajnálnám, ha eltűnnél Kedves Törpe bácsi, szerintem még a „nem szeretem a kerti törpét” típusú emberek is hiányolni fogják a társaságodat, és keresni fognak.

Lehet, hogy már a legközelebbi sétám alkalmával, egy arra járó teszi fel a kérdést;
„Jó napot kívánok. Mondja kedves uram, nem tudja hová lett a Kerti Törpe Bácsi?”

Nem Uram, nem tudom. Én is Őt keresem, nekem is hiányzik.
Remélem, tévedek, és velünk maradsz sokak örömére.

Sör, és a válság....

.....álmodtam.

Üdvözletem, minden idelátogató kedves vendégnek!
(majdnem feledtem az üdvözlést )

Szóval nem ijednék meg a válságtól, ha ezt a szekér söröt a mi spájzunkba raknák mint tartalékot. Egy darabig nem lenne gond a haverokkal sem, mindig lenne barátom ameddig tartana a sör. Csak azt nem tudom, mi lenne a feleségem véleménye? Sok pohár, sok mosogatás, avagy egyből a sodrófa mint a meggyőzés hatásos eszköze akadna a keze ügyébe, és szaladhatnának a haverok becses személyemmel együtt a szélrózsa minden irányába. Bizony sajnálnánk a söröt veszendőbe menni, egy hordót valahogyan csak megmentenénk még ha gurítani kellene akkor is.

Tükrözödő formák.....

.....az üvegfalon.

Minden alkalommal ottjártamkor, és kedvező fény viszonyok alkalmával fotókat készítek olyan megfontolás alapján, hogy a változatok száma kimeríthetetlen. Állandóan abban reménykedem, hogy most születik az igazi nagy alkotásom. Készítettem jót, nem annyira jót, és rossz képet is, de valószínű olyan nem lesz a jövőben sem, amivel én teljesen elégedett lennék. Na, de nem is olyan nagy baj ez, gyakorlásnak tekintem a dolgot. Néha mesebeli látomásként, mesebeli tájakat vélek felfedezni a tükörképekben amik szinte nem is hasonlítanak a valóságra. Ez már egy kis eredmény.

Csövet visznek......

.....a vasúti vagonok.

Illetve, inkább a "Száguldó csövek" címmel ruháznám fel a képet, az valahogyan nekem jobban tetszik és izgalmasabbnak tűnik. Természetesen, az erzsébeti vasúti árokban száguldanak a vagonok a csepeli átjáró alatt.

A Kordé.....

......mint olyan.

A kordé az ami a képen látható. Nevezhetném mini dömpernek is, mivel nagy a hasonlatosság a két jármű között. A nagy dömpernél a vezető kikapcsolja a puttony rögzítőjét az hátrabillen és lecsúszik a rakomány. A kordénál a kordés kicsatolja a szíjakat a két rúdból, a kordé hátra billen és lecsúszik a rakomány. Egyszerű szerkezet mindkettő, csak a dömperbe egy több lovas diesel motor van, a kordé elé pedig egy, egy lovas, zab fogyasztású lovat fognak.

A fuvaros úr....

.....büszke, és független ember.

Sajnos a fotó nem az én munkám, de annyira tetszik, hogy nem bírtam kihagyni, és azt a pár szó megjegyzést sem amit hozzá szeretnék fűzni. A Pasas oly peckesen ül a bakon, akár gróf Csekonics a Monte Carloi casino egy kártya asztalánál, amint éppen üti a bankot. Még a cigi is úgy fityeg a szája sarkában, mint egy született arisztokratának, csak éppen nem a komornyik tartja a hajtó szárat.

Harlem Budapesten....

..... 2001. év, egy hír margójára.

A gospelzene koronázatlan királynője, Queen Esther Marrow volt a sztárvendége a héten Budapesten vendégszereplő világhírű Harlem Gospel Singers zenekarnak. Az evangéliumi ihletésű klasszikus és újabb gospeldalokat fergeteges koreográfiával párosító Harlem Gospel Singers első fellépése a Magyarországi Baptista Szeretetszolgálat javára történő jótékonysági koncertre, 2001. november 20.án a pesterzsébeti baptista templomban került sor. Az együttes vezetője, Charles R. Lyles négyéves korában kezdett el zenélni, és már tinédzserként elhatározta, hogy a gospelek templomfalakon kívül is népszerű műfaját az evangélium hirdetésével fogja párosítani. A budapesti előadáson is meggyőződhettünk erről, hiszen Lyles és zenésztársai nemcsak a dalokban, hanem szavakban is hitet tettek Jézus Krisztus iránti szeretetükről. Lyles egyébként több világhírű pünkösdi–evangéliumi lelkésszel is fellépett már, legutóbb például a Time magazin által a "következő Billy Grahamként" jellemzett dallasi T. D. Jakes lelkésszel.

Megjegyezném, hogy én nem vagyok vallásos ember, de nagyon szeretem a gospel zenét, szívesen hallgatom. Kár hogy a hír 2001 évben volt aktuális, de én most találtam rá, és biztos ott lettem volna, ha akkoriban tudomásomra jut. Remélem a nem túl távoli időpontban lesz még hasonló koncert, és már most szeretném tudni, mikor kell elkezdeni a jegyekért a sorban állást. Ha nem jön válasz az itt írtakra, akkor biztosan már elfogytak a jegyek.

Átfestés.....

.....mindig akad valami.

Most találtam a fotóim átvizsgálása alkalmával átfestésre utaló nyomokat. Ez a kép sem úszta meg, mint ahogyan a többi sem, és nincs kímélet a falakon, retorzió ide, retorzió oda, fogy a festék rendületlenül. Ha én ezt tudom festékes boltot nyitottam volna. Most már késő a bánat, szegény maradok. Arra leszek kíváncsi, hogy a kerületi illetékes szervek mikor ünneplik első azonosított firkálgatós páciensüket, és hirdetik milyen nagy diadalt arattak a fal firkák elleni harc mezején.

Jó reggelt.....

.....emberek!

Már megint a kezembe nyomtak egy papír cetlit telefirkálva betűkkel, és valamicske pénzt is nyomtak a kezembe. Az utasítás szerint mindent vegyek meg, de ne költsem a lóvét mert az fogyó eszköz és soká jön a nyugdíj. A blokkot hozzam el, hogy ellenőrizni tudják nem e vettem magamnak valami tiltott dolgot, ami orvosilag megállapítottan ártalmas számomra. Pl: egy flaska söröt sem engedélyez a körzeti, vagy házi doki avagy mit tudom én hogyan nevezik mostanában? Még jó, hogy nincs otthon szonda.
Ezeket, azért ne vegyétek komolyan. Állítólag enyém a délután.

Havas képek.....

.....nekem még maradt egy kettő.

Gondoltam felrakom, mert a hó már elolvadt és így talán nem is aktuális, de vigasztaljon az a tudat, hogy talán nem tér vissza csak Mikulásra.
A Kakas domb, a Vécsey lakótelep és a kiserdő között.