A "TIZEDES" MA

A kínai katonai bizottság látogatása a Törley-pezsgőgyárban Budafokon, 
1910 június 29-én.

Mit mondott volna a „Tizedes”, ha ezt a két képet látta volna?

„A kínaiak már régóta a budafoki pezsgős-spájzban vannak".

.

Reformkori Nap a "Kosutiban"

 

Brigi

Egy csinos hölgy, szép ruhájban.

Nemakarom,hogyabácsilefotózzon tipus, 

de sikerült rábeszélnem.

A KARNAGY

Ott az anyukám.

Jó kedvem van.

A programokról, eseményekről bizonyára többen is írnak, vagy már meg is tették, ezért én nem fűznék megjegyzést hozzájuk. Csak sétáltam beszélgettem és fotóztam, főképpen a sétáló embereket, talán egy kicsivel közelebbről, mint ahogyan a hétköznapi fotografálásnál szokásos. Remélem, akadnak érdeklődő, nézegető látogatói a képeknek. Amint a többi képpel is elkészülök rögtön közzéteszem.
Amennyiben a képen szereplő személyek részéről, bárminemű kifogás merülne fel a képekkel kapcsolatban, kérem, jelezzék. (eltávolítom a képet) 

Katt: Pesterzsébet, fotók, városképek itt található a témához tartozó többi kép.

.

Kortárs

Az első alkotás a Kortárs Múzeumban volt, vagy most is látható.

A második piktúra pedig egy szabadtéri tárlat képeinek sokaságát szaporítja

ott, ahol nem szednek belépőt, pedig a kiállítás képeit álladóan újakra cserélik.

Dekoratív hatásával ékesíti a pesterzsébeti vasúti árok igen tekintélyes hosszban elnyúló, amúgy unalmas, egyhangúuan szürke beton támfalát.

.

Válasz Dodónak.

Megjegyzése margójára.

Igazad van kedves Dodó, sovány vigasz a „régi boldog békeidőket” emlegetni. Valamikor az idén tavasszal, vagy tán már nyár is lehetett, amikor fotózás céljából sétáltam a Kis-Dunaág partján, a Gubacsi-híd környékén. A sok fotó közül eszembe jutott az egyik, amit egy horgászról készítettem és a „Magányos pecás” címet adományoztam a képnek. Miután elolvastam a megjegyzésedet, rájöttem, hogy nem illik a cím a képhez, kifejezőbb lenne az általad írt lehangoló sorokból meríteni ötletet, és a „Pesszimista Pecás” képaláírást kellene alkalmazni. Nem sokat kell magyarázni a dolgot, csak figyelmesen megnézni a képen látottakat. Az illető horgász egy szál bot társaságában látható, se csali, se szák, se vágóhorog. Ez csak egy pesszimista horgász lehet, aki nem is reménykedik a zsákmányban, csak nézi a vizet, és abban az illúzióban ringatja magát, hogy horgászik. Valamikor átéltem hasonló napokat, és már majdnem depressziós lettem, amikor orvosi javallatra, a következő évre már nem váltottam ki a horgász engedélyt. Állítólag teljesen gyógyult vagyok az ismerőseim szerint, csupán a feleségem véleménye különbözik a többiekétől. 

. 

A SOROKSÁRI VÍZIMALMOK TÁJÁN

 

Soroksár-egy jó hely - néven létezik egy fórum, sajnos igen kevés érdeklődő látogatja. Arra gondoltam, hogy talán a többi Soroksárral kapcsolatos bejegyzést ezek után, a FalArt blog lapjain jelentetem meg abban a reményben, hogy talán nagyobb érdeklődés mutatkozik majd iránta, illetve erre téved néhanapján egy-egy soroksári polgár, amint olvasnivalót keresgél.

Erzsébetfalvai és Kossuthfalván történt események után kutatva, olvasgatom, lapozgatom a Vasárnapi Újság lapjait. Néha-néha Soroksár neve is, előkerül valamilyen hírrel kapcsolatban.

Az alábbi pedig egy érdekes kis írás, igaz, ma már nem divatos formában, régies szavakból szőtt mondataival, de világos gondolat mentén haladva, semmi nehézséget nem okoz az értelmezése. Nekem nagyon tetszik.

A SOROKSÁRI VÍZIMALMOK TÁJÁN.

Aki megunja a főváros utczáin végig robogó kocsik zaját hallgatni, az ujságáruló gyerekek kiabálásába belefárad s eltelik a fényes kirakatok szemlélgetésével is, nagyon  hamar átvarázsolhatja magát olyan világba, a hol mind eme nagyvárosi dolgok hiányzanak, ahol még  szinte ősi állapotokat talál, akár csak száz mérföldnyire ragadná magával valami táltos, vagy bűbájos a főváros tornyos, kupolás palotái közül.

Nem is kell éhez sem táltos, sem bűbájos, de még csak villamos kocsi se ; valami nagy kirándulásra se kell felkészülni. Egyszerűen csak kimegy az ember az összekötő vasúti hidhoz, aztán sétál szépen lefelé, déli irányban a Duna - parton. Nem soká megy, már eléri az úgynevezett soroksári holt -Dunágat.  És ekkor már egész más világba jutott.

Hátamögött a hosszú, keskenyvashídon átrobogó vonatok zakatolása időnkint figyelmezteti még a czivilizált, gőzzel, villanynyal, gépekkel dolgozó, lázas munkában fáradó világra, de csakhamar ezt is elfelejti, hiszen ott látja maga előtt azt a másik világot, a mely még szinte érintetlenül megmaradt a maga régi valóságában. A  parton pátriarkhális vízimalmok kelepelnek csendes zakatolással, az itt ott még úszkáló jégtáblák közt vadkacsák, sirályok csaponganak egész otthonosan s hogy a kép teljes legyen, nem hiányzik a halász sem, aki nem holmi czifra, újmódi szerszámmal halászgat, hanem olyan régi készséggel, a milyennel már szépapja is fogdosta a harcsát, potykát, keszeget.

A különbség csak az, hogy még akkor ritkán húzták ki a hálót zsákmány nélkül, most meg ritkán akad bele egy-egy sovány keszeg. A molnárnak sincs már annyi dolga, mint hajdanában, mert, sajnos, mindenféle óriási gőz lisztgyárak emésztik már el a gabona javát.

Sőt a vadkacsák, sirályok száma is megfogyott a régihez képest; rajtuk is megérzik a hátultöltő puska hatása. De azért csak úszkálnak, csaponganak, a molnár őrölget, a halász halászgat szépen, csendesen mindaddig, míg egyszer csak majd azok a távolról füstölgő nagy gyárkémények idáig elhatolnak s elseprik az egyszerű ősi élet utolsó nyomát is.

.

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1905. 9. szám 138. oldal, és itt található a két fotó melléklet is. 

Kossuthman

A III. Reformkori Napra készülődő Kossuth Társaság meghívójának lapján szereplő programajánlatok tanulmányozása után, átolvastam régebbi feljegyzéseimet is, melyek közül egy  érdekes újsághír került elő a gépem memória tárából. Valamikor a Vasárnapi Újság egy régi példányát olvasgatva bukkantam rá Kossuth Lajos nevével kapcsolatban. Kuriózumnak találtam a tudósítás témáját és ezért megjelöltem egy könyvjelzővel. Most abban a reményben idézem az aprócska hírt, hogy talán vannak, akik számára újdonságként hat ez a régi rövidke írás. 

Vasárnapi Újság 1876. 1. szám.

—  Kossuth Lajos neve Észak - Amerikában még most is nagy varázszsal bir.
Gyurkovits Károly hazánkfia, ki San - Franciskóból érdekes levelet küldött az
”Ellenőr „-nek, abban többek között így ir:

„A magyart az amerikai szereti, csakhogy nem  Hungárián, ha nem Kossuthman név alatt van tudomása  rólunk. Kossuthot európai Washingtonnak tekintik, tiszteletére minden városban van Kossuth-Street, vagy Kossuth-Avenue, és még a durva irlandi is kezet szorított velem, ha azt mondanám, hogy Kossuthman vagyok”.

Pesterzsébet régi-photográfiák 16

Remélem, vannak olyanok akik még nem ismeri ezeket a képeket.

.

Rátkay Endre képek 5.

A mutogatós
Az emberek nem szeretik a kényes témákat, sokszor úgy tesznek, mint ha nem is léteznének. A művész viszont görbe tükröt tart az emberek szeme elé, ecsetjével ironikus képet alkot, és tudatja velünk, lám ilyen is van. Amikor elhallgatunk valamit, és nem beszélünk róla, attól az még létezhet. Rátkay profán képei polgár pukkasztóak, de humort sugároznak, amint az a fenti képen is látható.
A nagy mafla mutogatós emberke hátára ragasztott „hüje” szó, a  lufijának felirata „VII. B osztály” (gondolom 2x hét évig tartott). A félszegen pislogó, pironkodó, bájos gyerekek arcán pedig a  ― mit akar ez? Akad viszont közöttük egy igazán kíváncsi, ki lábain anyuka cipőivel, kissé megemelt ruhácskával, szívet formáló ajkai az "igen várom, hogy felnőtt legyek"  típust képviseli.
Az itt leírt szövegen bizonyára jót nevetnek, esetleg sírva fakadnak szakértők, művészettörténészek, de nekem ez jutott az eszembe, mikor először volt alkalmam  a  képet nézegetni. Tisztánlátásom érdekében azt gondolom, hogy jót tenne nekem egy kis agytágítás.

Rátkay Endre képek 4.

Kedves Dodó, ennek a képnek a megértéséhez nem szükséges a kacsa és az eperfa hasonlat. Mármint, hogy oly nehéz megérteni a kép mondanivalóját, mint kacsának az eperfára felmászni. Ez simán azt jelenti amit a képen látsz, és semmi többet. Meg ne merd kérdezni, miért kellet kötelet is használnia az anyának (ha annak lehet nevezni). Találd ki!

.

Hajók Budapestnél 2.

Mielőtt beköszöntenek a hűvösebb napok, felrakom a nyáron készült képeket, tartva Dodó kritikus  véleményétől. Képest azt írni egy borongós napon felöltött nyári képemre, hogy jégzajlás idejére tartogattam az augusztusi képeket csak azért, hogy őt idegesítsem.

A fenti képekhez egy megjegyzésem is lenne, tudniillik nem sikerült az idén lencsevégre kapnom egy szál magyar teherszállító hajót sem. Tán csak nem a Rajnán fuvaroznak? Bevallom, hogy eddig csupán kétszer voltam  sétálni a Duna parton. 
Itt  található a folytatás:   a többi kép itt látható
.

HEPAJ

Ez itten a HEPAJ, talán ez a nagy hajó lenne a "Hepajka" apukája.

A kép 2011. augusztus 25. napján készült.
. 

HEPAJKA

A „Hepajka” szeli a habokat a gubacsi híd előtt, és viszi utasait a vadregényes vízparti tájak mentén. Jó kis buli az ilyen, én is mindig izgultam valamikor, vajon mennyi szúnyoggal találkozunk majd este első táborhelyünknél. Ilyen már rég történt velem, az idő, na meg a kényelem mérsékelte bennem a vállalkozó szellemet nem is beszélve arról, hogy imádnak a szúnyogok.

.