Mamuska Albuma hét

Az első egy ritka kép, melyről keveset tudunk.

Egy fotó melyen Viczkó Vilma egészen fiatalon látható fehér ruhában (balról a harmadik), a Bazilika lépcsői előtt egy jelentőségteljes esemény alkalmával. Sajnos erről igen kevés információt kaptam a Mamuska album, és a képek jelenlegi tulajdonosától, csupán annyit, hogy valamikor az 1900 –as évek első éveiben készült a vendéglősök, kocsmárosok országos találkozója alkalmával. Ehhez hasonló megnevezése lehetett az ünneplésfélének, a pontos elnevezését nem ismerem, de a „vendéglős”, valamint az „országos” kifejezés szerepelt benne. Remélem valami véletlen szerencse folytán, a vendéglátás egy nagy tudora majd olvassa e rövidke írást, a képet felismeri, és felvilágosít minket arról, hogy miféle alkalomból született a vendéglátás történetében a képen látható esemény.

Viczkó Pál két vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván; 
az egyik a Határ út 27. Ősz u. sarok.
„Vendéglő a Vigvasuthoz” hirdette a korabeli cégtábla.
A másik;
 „Bor és Sör-ház a Vigmozdonyvezetőhőz” 
elnevezéssel dicsekedett a Soroksári út 11. számú házban üzemelő vendéglő. (akkoriban nem szondáztak?). Falán, dekorációként egy mozdony is látható két ablak közötti szabad helyre festve. A Soroksári út másik oldalán működött a BHÉV állomás melynek szerelvényeit gőzmozdonyok vontatták, és attól balra a vasútállomás, akkor még az úttal egy szinten futottak a vasúti és a BHÉV sínek, csak 1912. év után került a vasúti pálya 6 méterrel mélyebb nyomvonalra az út és a BHÉV sínei szintjénél.
Némi nyomozást kellet folytatni, a két vendéglő helyzetének a meghatározása esetében, miután a másik vendéglő fotója is előkerült, de azután a levelek címzése, és régi ismerőseitől kapott felvilágosítás segítségével ez is megoldódott. Az épületek falán lévő házszám táblák feliratai jól olvashatóak, csupán az egykor írt jegyzeteimben felcserélődve szerepeltek a címek, és a Határúti vendéglő fotója csak akkor került a kezembe mikor a másik már szerepelt a blog bejegyzésben téves helymeghatározással. Érdekessége a dolognak, hogy Jerusse úr, hol az egyik, hol a másik vendéglő címére írta leveleit, gondolom attól függött, mikor hol volt szükség Vilmácska segítségére. A szülök, rábízták a vendéglő felügyeletét alkalmanként, más elfoglaltságuk esetén. Ezekben az időkben megtanulta kommandírozni a személyzetet, ami megszokottá vált számára, még idős korában is gyakran alkalmazta, hogy utasításokat osztogatott és nem szerette, ha ellent mondanak. Akik idős napjaiban gondoskodtak róla azok a megmondhatói, hányszor kellett elviselniük a szekatúráit. Én ezekből az elbeszélésekből megismert történeteket lejegyzem, és megkísérlem a képekhez tartozó eseményekkel együtt összekapcsolni, és leírni.