Graffiti 21.

Csak a KENGYELFUTÓ GYALOGKAKUKK a régi, jaj annak aki utol akarja érni.

Régen volt hasonló, gondoltam három különféle elég ahhoz, hogy ne kelljen sokat írnom ebben a nagy melegben. Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék a fantasztikus robotszerűséghez, hogy az alkotója szerintem képzőművész lehet. A kompozíció és a kivitelezés egy profi alkotására vall..Mind a három kép a pesterzsébeti vasúti árok támfalán ékeskedik, vagy ékeskedett, mert azt ki tudja, hogy mikor jön valaki vödörrel, flakonokkal, és egy papírdarabkán egy új alkotás vázlatával. A régi helyett mindig valami új születik. Ez egy állandóan változó világ. A világ is változik.

Odalent a sínek mentén.

Sétaközben lenéztem a kis-átjáró hídjáról a „Katlanba”. Számomra ez a kifejezés jól hangzik, mivel romantikusnak találom, és izgalmasabb, mintha egyszerűen csak azt mondanánk „ott lent a vonatok járnak”. A „Katlan” valamikori szürke beton támfala ma a színek világa, sok graffitit és rengeteg firkálmányt pingáltak szorgos kezek a szürke betonra. Gondoltam közelebbről is szemrevételezem a lenti világot, igaz, már sokszor jártam odalent, de mint minden alkalommal talán most is meglep valami újdonsággal. Lesétáltam, és mint oly sokszor, ismét az volt az érzésem, hogy a vonatokon utazó emberek kivételével nem sokan járnak errefelé sétálni, igaz nem túl barátságos a lenti világ, viszont érdekes. Őrszem a szemafor tetején, pillangó az elszáradt növényzeten, a sínek tetejét napfény csillog, amit a vonatok kerekei fényesre koptattak, felettük  drótok futnak, néha különös formákat öltenek és tekerednek, csavarodnak számomra teljesen ismeretlen okokból. Aztán ami nem kellene, az elhagyott festékes vödrök, festékszóró flakonok, vonatok ablakán kidobott és összetört üvegek, műanyag zacskók és palackok tömkelege, szóval rengeteg a szemét. Itt mindent megtalálunk, ami máshol is jellemző, csak sűrítve és valamivel durvább a dolog.

A fenti sorokról az a véleményem, hogy ennél butább bevezetőt még nem írtak egy fotó album elejére.

Már be is fejeztem.

Graffiti 19

Fogalmam nincs, mit akar a pasas a stukkerral.

Kattints a képre és jó nagy lesz.

A blog címében szereplő elnevezéshez ritkán mellékelek mostanában képet. Ennek semmi más oka nincs mint a lustaság, az öregség, és a nem túl szép idő. A napsütés hiányát képes lennék mellőzni a fotózás szempontjából, de akkor a csontjaim reklamálnák a hiányát, ha ne tán silány az eredmény. Azt csikorognák: "érdemes volt, megérte? " Általában nem szoktam megbánni a sétát, talán valamivel kevesebb festék fogy napjainkban, a rossz idő, és a "félsz" miatt. A festék színei sem élnek annyira élénken a borongós napokon, mégis, mindig akad egy-kettő amiért érdemes elmenni, és megnyomni a fotómasina exponáló gombját. Sokan kérdik tőlem, minek fotózol ilyen szemetet? Mert van. Sokszor érdekes, és nem minden szemét ami virít, Erzsébethez tartozik ez is, mint oly sok minden más, szoktam mondani. Dokumentációs gyűjteménynek szánom, bár nem oly régen kezdtem a gyűjtést, és csak egy helyszínre korlátozódik, de tükrözi a sokféleségét. Egyszer talán, ha már senki nem fog a falra firkálni, akkor bizony jól jönnek majd ezek a képek. Rendezünk egy kiállítást, és a látogató közönség csodálkozva kérdi: Jéééé... hát ilyen is volt?
Nézd  Apukám milyen jó pofa, mondja Kovácsné :))

Graffiti 17

Ismét arra jártam, és íme, miket találtam.

Graffiti 16

Nem írok most semmit, fejtsétek meg mi a lényeg. Nekem olyan mind a kettő, mint maya naptár azoknak aki először látták. A cicát azért felismertem.

Graffiti 15.

Hát én ehhez nem írok kommentárt, mivel nem jut eszembe semmi. Az alkotás különben nem rossz, csak hát valaki megírhatná mi a lényeg. Különben, nem igen kapok magyarázatot hasonló kérdésekre, csak éppen azt sem értem miért. A kép még nagyítható.

Graffiti 14

Régen fotóztam hasonlót. Az igazsághoz tartozik, hogy a fiúk a télen fáztak, most meg kevés lehetett a festék a spájzban, mert igen szűkös a termés a falakon. Így aztán nem is sokat sétálgattam az alsó szinten a sínek mentén. Tegnap sütött, gondoltam megyek egyet, érdemes volt mert friss festék nyomokat találtam, melyeket követve felfedeztem egy két újdonságot. Ahogy az időm engedi, felrakom őket.

Virág meg vonat.

Egy kicsit javult az idő valamelyik elmúlt napon, én meg azt gondoltam, itt az ideje lefotózni egy vonatot, amúgy is sétálnom kell már csak mozgás kedvéért is. Hát lementem az állomás környékére és türelmesen várakoztam, hogy valami különleges vonat jöjjön a lencsém elé. Egy idő után elhagytam a különlegest a kívánságomból, és kiegyeztem egy sima vonattal, de ahogy múlt az idő úgy csökkent az igényem és már a lóvasút is jó lett volna. Ekkor unaloműzőnek elkezdtem a gazos részeket szemlélni, és ni csak, mit láttam? Virágot, nem is egyet, na gyorsan kézbe kaptam masinámat, és piros, sárga, kék amint a képeken is látható virágokat örökítettem meg. Közben zakatolást hallottam a sínek felől, és a vonatom is megérkezett, aminek a képét bizonyíték ként be is mutatok, hogy valóban jártam arra.

Ez évi graffitik...

.... a jelek szerint lesz az idén is, bár az első fotó-túrám eléggé szegényes választékot mutat. Reméljük lesz ennél jobb is, ötletesebb is.

Graffiti esőben....

..... nem nagy öröm ernyő nélkül a fotózás.Fáztak a fiúk? Talán azért ilyen kicsi a választék. Nincs mit fotóznom sokak örömére, csak nehogy azt gondolják, hogy megjavultak a kenegetők,fújkálók. A nagy hidegben megdermedt a festék, és nem erőltették magukat, helyette egy asztalon-lévő papír fölé hajoltak, és tervezték a jövőt. Mivel rég fotóztam ilyesmiket, a nagy agyam azt ötölte ki, hogy esőben is lehet fényképezni. Igen ez tudtam én is, de ki az a bugyuta (ökör) aki esőben a sínek mellett sétál és nincs arra semmi dolga. Hát, én. Kaptam is a fejemre otthon. Az eredmény elég siralmas, de látnotok kell, ha már megszenvedtem értük.

Graffiti amiket...

..... nem nagyon szeretnek.
Rég raktam fel ilyesmit, pedig még bőven akad a tárolóban. Takarékos vagyok, mivel az időjárás mostanában nem kedvez a festékszáradásnak. Lehetséges az is, hogy fiúknak nincs esernyőjük és nem szeretnének megázni? Így aztán nincs annyi fotózni való, persze a jobbakra gondolok.

A falon láttam.

A „Tizedes meg a többiek” tudták, hogy ”az oroszok már a spájzban vannak”!
Én meg láttam, hogy a gerilla meg a falon van!