Megjegyzése margójára.
Igazad van kedves Dodó, sovány vigasz a „régi boldog békeidőket”
emlegetni. Valamikor az idén tavasszal, vagy tán már nyár is lehetett, amikor
fotózás céljából sétáltam a Kis-Dunaág partján, a Gubacsi-híd környékén. A sok
fotó közül eszembe jutott az egyik, amit egy horgászról készítettem és a
„Magányos pecás” címet adományoztam a képnek. Miután elolvastam a
megjegyzésedet, rájöttem, hogy nem illik a cím a képhez, kifejezőbb lenne az általad
írt lehangoló sorokból meríteni ötletet, és a „Pesszimista Pecás” képaláírást
kellene alkalmazni. Nem sokat kell magyarázni a dolgot, csak figyelmesen
megnézni a képen látottakat. Az illető horgász egy szál bot társaságában
látható, se csali, se szák, se vágóhorog. Ez csak egy pesszimista horgász
lehet, aki nem is reménykedik a zsákmányban, csak nézi a vizet, és abban az
illúzióban ringatja magát, hogy horgászik. Valamikor átéltem hasonló napokat,
és már majdnem depressziós lettem, amikor orvosi javallatra, a következő évre
már nem váltottam ki a horgász engedélyt. Állítólag teljesen gyógyult vagyok az
ismerőseim szerint, csupán a feleségem véleménye különbözik a többiekétől.
.
