Arató.....

..... nem látom a végét.

Nem lesz könnyű dolga a pasasnak, már a látvány is kiszárította a torkomat. De hol a KOMBÁJN? Lehet, hogy akkor még nem volt kitalálva? Így viszont valami nem tökéletes, mert egy kulacs pia az bizony nem sok, és nem is látom a demizsont. Én nem vállalnám az biztos ilyen kevés itallal, főleg mert azt sem tudom mit iszik. És ha nem szeretem ami benne van?

Graffiti figura...

Már igencsak pereg a festék, éppen ezért csináltam egy közeli fotót is, mielőtt elvész a figura a nedves idő miatt.

Villanyos végállomás…

..... meg a Nagyi.
Gyerekkorunk idétlenkedő szakaszában, felfedeztük a testvéremmel, hogy a „Nagymama” számunkra kacagtatni való szavakat használ egy-két esetben. Például, hogy mikor jön már a villanyos, de zötyög ez a villanyos. Na ezen aztán mosolyogtunk, hangosan nem mertünk kacarászni, mivel akkor a Nagymama felöltötte őrmesteri modorát, és jaj volt nekünk. Néha még meg is legyintett a tenyerével. Megérdemeltük, mivel nem voltunk mi angyalok, és azokban az időkben az ilyesmi megszokott dolog volt még a jobb családokban is. Nálunk csak a „Nagyi” űzte, illetve ápolta a testi fenyítés szigorát, de az a pofon inkább hasonlított a simogatáshoz. Sőt, a nálunk jobb módú gyerekeket sokkal szigorúbban nevelték, és nagyobb követelményeket támasztottak gyerekeik tanulmányi érdemjegyei iránt. Tanulás mellet részt kellett venni a napi üzleti munkában, vagy a vendéglőben, gyárban, üzemben és bizony sepregetéssel kezdték a tanulást. Némely barátunk apukája ösztönzésképpen, nadrágszíjat, vonalzót, esetleg a csupasz tenyerét, de volt ahol nádpálca volt a kedvenc eszköz, és azt használt a tekintélye növelése érdekében. Később viszont a fiúk vették át a bolt vezetését, majd ők lettek a tulajdonosok. Természetesen csak abban az esetben, ha apukájuk elég okosnak és felkészültnek tartotta őket a feladatra. Ez csak egy csipetnyi adalék a korhűség kedvéért, mivel igen kevés mintagyerek akadt a környéken, engem kivéve.
Egyszer aztán viccelődésre adtam a fejem és mikor a Nagymama, (csupa nagybetűvel) megkért, hogy vigyem oda neki a citromot a tea mellé, én az asztalához érve azt találtam mondani, Nagyi kérem, meghoztam a citronyt. Reám nézett, de az arckifejezése nem változott egy fikarcnyit sem, tekintetében a szokásos jóság tükröződött, és semmi jelentőséget nem tulajdonított a gúnyos szónak. Ez volt a látszat. Másnap viszont magához intett, kétszer is elismételte a következő szavakat; „villanyos - citrony, villanyos - citrony” …., érdekes, egy harmadik hasonló szón gondolkodom, de nem jut eszembe semmi, mondta. A holnapi napra neked kell kitalálnod hasonló szavakat, és siker esetén én csupán viccnek minősítem majd a gúnyt, amit nekem szántál. Különben is hasznos dolog az ilyesmi, mert gyarapodni fog a szókincsed talán még a hasznodra is válhat. Nagyi, ne várjunk holnapig, mondok én most hármat: mozdony, sodrony, torony. Nagy széles mosoly jelent meg a Nagyi arcán, és nevetve azt mondta, ezek nem felelnek meg a követelményeknek. Először is „m”, vagy „n”, betűs szavakat kell keresned, és azokat helyettesíteni „ny” el mint a példa a villamos szó esetében. Egy kicsit lehangolódtam, de nem sokáig, mert mint a villám jött a felismerés, hogy a torony jó! Kiáltottam a Nagyinak. Kissé furcsa szemekkel rám nézett, ha ezt képes vagy megmagyarázni nekem, akkor holnap szilvás gombócot készítek nektek jutalmul. Akkor figyelj! Disznótoron láttuk, hogy mit tett a böllér a malaccal. Ezt lehet úgy is mondani, hogy „disznótorony láttuk, hogy mit tett a böllér ….”. És hány gombócot készítesz nagyi? Mert nyertem, az már biztos, és a Tesóm is kap, bár nem segített a feladat megoldásában. Ő viszont kétszer annyit bír enni gombócból, mint én és ezért nagyon fontos a darabszám. Nehezen, de elismerte igazságomat a Nagyi, és ugyan darabszámot nem mondott, csak annyi megjegyzést tett, hogy sokat. Ez viszont garancia volt arra, hogy nem bírjuk egy szuszra megenni az egészet.
Az alábbiak olvasása közben jutott eszembe az egész a Nagyiról, mivel igen csak meglepett a következő szöveg, „villanyos végállomás”, amit egy 1905. évi erzsébeti térképet böngészve láttam és találtam meg, a Nagysándor utca neve mellet leírva. Hatvannál több év is eltelt mióta a dolog megtörtént, de csak most vált számomra bizonyossá, hogy a „villanyos” szó általánosan használt kifejezés volt akkoriban. Nagyi ne haragudj, utólag bocsánatot kérek a testvérem nevében is, tudatlanságuk volt az oka, hogy kinevettünk, talán kárpótlás számodra, hogy a gombócok dicséretéről viszont soha nem feledkeztünk, és széltében, hosszában ódákat zengtünk róla, meg dicshimnuszokat énekeltük barátaink körében végig az utcán, néha még a téren is.
Jaj nekem, a meséből kimaradt a nudli.

Az alábbi megjegyzést kaptam, és kiegészítésnek beszúrtam ide.
Ez jobb szöveg mint a "torony".
Attilás:
Nagyon élveztem a "villanyos citrony" cikkedet... Vidéki nagynéném szerint: "Józsi báttyád hóttrészegen leesett a bakrúl, bevitték a kórházba, oszt megrögönyözték"..:))

Graffiti a pilléren.......

......nincs akadály?

Lehet, hogy beúsztak, esetleg beeveztek, vagy tán légpárnással közlekedtek, talán az is lehet, hogy mint az alpinisták fentről ereszkedtek? Ők tudják, megoldották.

Otoberfest 2

…. még mindig sör.

A fiaim nem vittek magukkal, hát álmodtam róla.
Elképzeltem magam amint 2-3 krigli (ott 1, 5 literes a szokásos) sör után szemben állva az útba igazító alakkal, felemelem a jobb kezem és elindulok utána, nem jobbra, hanem a jobb kezem után. 50 lépés után visszanézek, hogy ellenőrizzem jó felé megyek ? Miután hátranézve azt látom, hogy az a fránya alak fordítva ül a bilin, direkte át akar engem verni, és most a bal kezem után kellene mennem. Csak napokkal később jöttem volna rá mi is volt a hiba, amit elkövettem. Azért szerencsém volt, valahogyan megtaláltam egy másik elsősegély helyet, és nem történt tragédia. Ezt álmodtam, de mi is lenne a valóság, rejtély számomra. Lehet, csak egy 0-át látnék, de akár duplán kettőt pl: 00 – 00, és azt már a 3. krigli után nem tudnám megfejteni, hogy mit jelent. Akkor valóban bajba lennék.

Graffiti dupla 11

..... mind erzsébeti.

Ezek bizony nem fogynak a rosszabb idő ellenére sem, ötlet és ambíció bőven és festék is akad, ha szükség van rá. Én meg fotózgatom.

Sör, hordó meg a lovak…

.... kocsit majd elfelejtettem.
Mostanában az érzéseim azt sugallják, hogy engem kerülget a szerencse, csak éppen nem ér hozzám, csak körbejár. Az egyik utódom a barátaival „Münkenba” (hofi) mentek a sörfesztre. Na gondoltam magamba lesz egy jó napom, amikor hazajönnek legalább 2-3 doboz, vagy esetleg üveg sört is hoznak nekem, hadd dőzsöljön az öreg. Hát, dúskáltam az biztos, mivel kaptam ajándékként 500 fotót sörös lovakról, kocsikról, sörrel teli krigliket cipekedő bögyös csajokról, csak éppen egy fia sörös dobozt sem raktak az asztalomra, se üveget amiben valami lé lötyögne. Mikor kérdő tekintetem rájuk vetettem, azt válaszolták, hogy az anyu, már mint a feleségem „e-milt” küldött nekik azzal a szöveggel, hogy a sörben sok a szénhidrát és az árt nekem. Sok-sok, de hol marad a szülő iránti szeretet, de ha már az sincs, akkor valami szolidaritás szorult volna beléjük, vagy ha az sincs, akkor szánalom. Semmi, de semmi emberi érzést nem fedeztem fel, ami egy kupa sör formájában megjelent volna az asztalon. Azért rendes jóravaló gyerekek, mert elmagyarázták, hogy azokban a hordókban, amik a kocsikon vannak, azokban sör van, amit aztán megittak a többiekkel együtt. Na, erre valóban felment a cukrom és dühödten lementem a kocsma melletti boltba és vettem egy flakon valami „lájt” izét. Brrrrr…. Még a fiúk is csodálkoztak. Fater, te ezt megbírod inni? Valahogyan csak legyűröm, de közben meséljetek még a söröskriglik ünnepéről az „oktoberfest” –ről.
Kedves olvasók, én a sört is megosztottam volna veletek, de így, sajnos csak lovak és hordók képét tudom mutogatni és felajánlani nézegetésre.
Egészségetekre!

A malac füle....

..... az egy nagyon hasznos dolog.

Nézegetve a képet döbbenek rá a nagy igazságra, hogy a malacnak milyen nagy szerencséje van, mondhatnánk malaca, van a malacnak. Figyeljétek a fülét és annak árnyékát, miképpen védi a szemét az erős napsütéstől. Gondold csak el, nem kell neki „baseball”- sapka, bár merre is forduljon, kéznél van a füle a nap ellen. Ki tudná megmondani, hogy én már mennyi sapkát vettem, mennyit költöttem a védekezésre a több mint 73. évemet elhaladva? Valaki azt mondta a múlthéten, hogy igen jól nézek ki, akár kér hónapot is, letagadhatnák a koromból. Az igazság, hogy nem sokra mennék vele, mondtam az illetőnek. Visszatérve a sapkákhoz, azt is kalkulálni kell, hogy éppen mikor, mi volt a divat, és a divatos dolgok, újdonságok minden esetben sokba kerülnek. Most már legalább azt is tudom, miért nem lettem én módos ember, sapkákra költöttem a pénzem a malac pedig egy mázlista, neki nem kerül semmibe, csak a szeme szomorú. Talán sejti a jövőt?

Kunadacs....

..... Kun-Baba.
Talán két hete is már, amikor egy szombati napon arra jártunk a feleségemmel, hogy a régen látott kedves barátainkkal találkozzunk, és váltsuk egy pár szót, az idő közben történtekről. A faluba érve szemrevételeztük a takaros és szépen rendbe tartott parkot, megcsodáltuk az egy hete felavatott „fából faragott kun babát”. Azt gondolom, idézőjel használatára van szükségem, mivel anno, a szobrokat valójában kőből faragták, és talán a „kőemberek” kifejezés is megfelelő, találó szó az elnevezésükre. A szobrok eredete nem ismert. Kik alkották? Máig rejtély. Az idő vasfoga nem kímélte az ezer évnél is idősebb alkotásokat, melyek, mint a végtelen legelők néma tanúi egészen a Mongol sztyepp vidékig megtalálhatóak, őrzik a látottak titkát és alkotóik szándékát. Az idő homálya eltakarja történetüket. A tudós emberek többféle módon próbálták magyarázni a bálványszerű szobrok hagyományát, de csak feltételezések vannak. Logikusnak tűnhet, hogy jelentős személyek kőábrázatát készítették el, és állították a halmok tetejére. A szobrok állandó motívuma, és minden esetben megtalálható a csésze formájú ivóedény, mely bizonyára azt jelzi, hogy valami ivászatnak is jelentősége volt a szobrok állításával kapcsolatban. Hiányos ismereteim tárházából csak ennyire futotta, de én nem is vagyok régész, se tudományos munkatárs, így inkább befejezem, mielőtt elveszítem a fonalat, és valami badarságot írok.
Viszont bátran merem ajánlani minden arra látogató és a falun átutazónak, hogy álljanak meg egy kis időre, és nézzék meg a szépen faragott, fából készült szobrot. Kedvcsinálónak egy–két fotót mellékelek a leírtakhoz, és azok számára, kiknek nem áll módjában a környéken járni.
S a titkok titka, hogy ez egy különleges falu, itt vendéglő is található meg presso.

itt még hat kunadacsi kép található

Vécsey lakótelep

..... koszorúzás.

Minden évben jelentős esemény a lakótelep életében, az emlékmű megkoszorúzása.

Itt látható a többi kép:

Egy szép baba...

A Vécsey lakótelepen láttam és rögtön le is fotóztam ez a szép, és igen barátságos babát, miután megszólított és azt mondta, öhh... Egy pár év és futkosni fognak utána a fiúk.

Graffiti dupla 10

..... mindig akad valami.

Az a furcsa, hogy állandóan előkerülnek vágatlan fotók amiket eddig lustaságból nem készítettem el, de az is lehet, hogy simán csak lyukas az agyam és kihullott az emlékezetemből az a rész. Az első két képet egy sorban kell elképzelni, csak a jobb láthatóság kedvéért készítettem duplára. Ezek után valami mást kell tennem, mert annyi graffitis képet rakosgattam ide mostanában, hogy még megunjátok. Vagy már unjátok?

Törp 4

.... de hol vannak?

Hókúszpóknak más dolga sincs, mint állandóan a Törpikéket keresni. Csak ez az egy képem volt kész, de nem várhattam tovább a felrakással mivel így is lemaradtam.