Szoborkedvelőknek 1

Háború és Béke, allegorikus szoborcsoport.
Budai Vár, Oroszlános udvar
Budapesti Történeti Múzeum bejáratánál
szoborállítás: 1900 körül
Alkotójuk: Senyei Károly (Újpest 1854-1919)
Budapesten látható szobrai:
Bazilika: Szent Erzsébet  (márvány)
Magyar Néprajzi Múzeum oromzatán:  Triga
Hősök tere: Szent István és II. András
Budavári palota előkertje, keleti oldal: Halászó gyerekek
Vigadó tér: Ürgeöntők

BÉKE

HÁBORÚ

Ürgeöntők

KISKIRÁLYLÁNY

Kiskirálylány szobor

A járókelőt nézelődésre csábító szobor Marton László (1925-2008) Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a Duna parton Az arra sétálók pillantása azonnal megakad a Kiskirálylány szobrán. Üdítő látvány mindenki számára, tapasztalataim alapján a járókelők többsége több figyelmet és időt szentel a látványra, mint egy pillantás. E szobor nagyobb méretben, 1990-ben került a Duna-korzóra, és másodpéldánya Tapolcára a művész szülővárosába. Ugyanezen szobor másolata áll -a művész adományaként- még Japánban is, a Tokyo Metropolitan Art Space halljában.

A „Kiskirálylány” című szobor eredeti (50 cm-es) kisplasztikája 1972-ben készült.

Az eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

A művészt első házasságából született, legidősebb lányát ábrázolja.

Az 5 éves Évike ihlette meg édesapját azzal, hogy gyakran játszott királylány jelmezben, hosszú, újságból készült koronával a fején, a tabáni játszótéren. Ez a látvány késztette a művészt a szobor megalkotására, melyet „Kiskirálylány” címen mintázott meg.

Rövid idő múltával Budapest szimbólumává vált. 

Táncolók szobor.

Tar István 1910 - 1971

Szoborállítás: 1968.

Ez a patinás szobor már nagyon régen itt van, amikor erre vetődöm és ránézek, mosolyogni támad kedvem a humoros kérdésfeltevésről: Lehet, hogy Árpád seregei is látták?  Amennyiben jól számoltam, már 44. éve áll itt a Táncolók szobor, a lakótelep több mint 50 éve létesült főterén.

A fotóm ennek jegyében készült fekete-fehérben, talán érzékletesebben jelzi a múló idő nyomát.

Kedvelt szobrok 1.

Sokat kedvelek.

Egry József 1883-1951

Alkotó: Marton László

Budapest, Egry József utca.

A modern magyar festészet egyik kiváló képviselője, expresszionista,
ki később eredeti egyéni stílusában festi képeit.
Van egy testvér szobor is, melynek felállítási éve 1977. Badacsony
Egry Józsefről bővebben, az alábbi hivatkozásokra kattintva olvashatunk:

Egry József: Életrajzi adatok

Wikipédia: Élete, munkássága

Szegényebbek lettünk mi Erzsébetiek.

előzmények:   Hová, merre?
Mintha írtam volna már nem is olyan régen valami hasonlót a szoborral kapcsolatban. Szerintem jóslatnak is mondhatnánk, olyannak ami bevált. Jobban eltaláltam a szobor sorsát, mint bármely TV beli Táltos, Igazlátó, Főpapnő a pácienseik jövendőjét, vagy a "Delejes ember" a betegei diagnózisát. Valakik elloptak Erzsébetből egy darabot, szegényebbek lettünk egy kedves látvánnyal. Sajnos a jövőben, már csak fotókról mutogathatom az unokáimnak a mindig szomjas aratót, kinek kulacsából soha el nem fogyott az innivaló. Soha nem bántott senkit, miért kellet a lábát levágni? Nem gondolták, hogy ez nem a szobornak fog fájni, hanem minden Erzsébeti embernek, és valamennyi művészetet, szépet szerető embernek okoznak soha el nem múló fájdalmas sebet. Talán ide is kerül majd egy tábla a Városvédők jóvoltából? Sok lelkes ember tevékenykedik ott, de nem győzik a munkát. A hasonló ügyeket már régóta próbálják az illetékesek megoldani, legutóbbi két hét és rend lesz itt. Nem jött be,. A régebbi időkről ne is beszéljünk. Egy darabka fémtolvaj sem jutott a rács mögé, a felbujtók, kereskedők, olvasztárok, vajon merre lehetnek? Eddig senki nem találta őket. Vagy tán elfogyott a zár, és nem viszik be őket, mivel nem lehet bezárni a cella ajtókat. Valami oka biztos van a sikertelenségnek.
A valamikori szobrászok, ha csak sejtik is, hogy a jövőben ellopják szobraikat, bizonyára kőbe faragva valósítják meg elképzeléseiket. (Igaz, a faragott kövek is jól mutatnak a zárt kertek falai között.)  Kicsit kapkodva írtam a sorokat, de majd javítgatom
az itt leírtakat.
Még csak azt tudom mondani nektek:
Szomorú és bánatos vagyok.

Buddha

Sajnos, nem én nyomtam meg az exponáló gombját annak a fotómasinának, amivel ezt a képet készítették., az a szerencsés pasas a fiam volt. Igaz az utómunkálatokat én végeztem, így aztán én is részese lettem az aránylag jó eredménynek. Az égboltra egy kissé neheztelek, lehetett volna derűs, meg egy kicsit kék, és némi felhőfoszlány csak jó benyomást keltett volna a kép összhatását illetően. Mindig keresek, és találok valami kifogást a magam mentségére.

Hová, merre ?

......mondja, hová készül? A gazdatiszt tud róla? A képeket nézve három variáció jut az eszembe:Első: Erős ember járt errefelé, aki meg akarta mutatni, hogy egymaga képes egy ekkora, és ilyen súlyú szobrot megmozgatni.A második: Fémbarátok jártak itt, csak rájöttek, hogy egy darabban nem fér a kocsiba , a lángvágó meg otthon maradt, ezért aztán félbehagyták a munkát.A harmadik: A szobor megunta ennyi év után a villamos csörömpölést, a sínek-kerekek zakatoló hangját, és egyszerűn hátat fordított a zajos Török Flóris utcának. Ne feledjétek, felette is eljártak az évek, és Ő is nyugalomra vágyik.Az én véleményem szerint, a szobor kertbe kellene költöztetni, amíg még meg van. Képes és elsétál valami házi kohászati üzembe, és akkor a Városvédőknek új emléktáblát kell majd avatni, rajta a felirat;

A TÉREN VALAMIKOR ARATTAK
EMLÉKÜL AZ ARATÓNAK

PESTERZSÉBETI VÁROSFÉLTŐK

Abban az esetben, ha én tévednék, és a fentiek egyike sem aktuális, akkor elnézést kérek mindenkitől. 

Két nap múlva...

....végre kisütött a nap.

Fogtam a hóbelevancot, ahogyan a Nagymamám szokta volt mondani, (ezt is) és el szaladtam - (szaladtam?) vánszorogtam az Ady Endre-térre, hogy mielőtt még valami nagy felhő el nem takarja a napot, néhány fotót készítsek az újdonságról. Mostanában annyi esős nedves napot láttam, aminek hatására rögtön kerülgetni kezd a depresszió amint kinyitom a vízcsapot, hogy igyak egy pohár vizet. Ma ez elmaradt, és nemcsak én mosolyogtam, de a téren sétáló emberek többségének derűt véltem felfedezni a tekintetében.

Vizsolyi János alkotásai.

Egy kis művészet nem árt az embernek.
Aránylag gyorsan megbarátkoztam egy pár alkotással, és amelyek elnyerték tetszésemet azokról a művész úr hozzájárulását kérve, igyekszem jó képeket készíteni. A következő alakalommal majd egy-két reagálásról is szót ejtek. Bizony vannak durvák, mosolyt fakasztók, és igen hülye (bocsánat) megnyilvánulások. Az űrmadár röptét valahogyan így képzelem, és ez az oka, hogy megváltoztattam a szobor világos hátterét.

Pesterzsébeti Petőfi

..... ahogyan én látom.

Ő a mi, pesterzsébetiek Petőfije. Tavasszal és főleg nyáron elrejtőzik a fák és azoknak lombjai között, na nem azért mert attól fél, hogy talán túl melege lesz a napon, csak éppen nem talált máshol helyet. Ezért egy kicsit nehéz olykor észrevenni, főleg a környéket nem ismerő látogatóknak és a fotózása sem egyszerű, ez viszont legyen a fotósok problémája talán érdekesebb, izgalmasabb képek születnek ebből adódóan. Mi szeretjük télen amikor jól látható, és nyáron is mikor a környezete magába fogadja, ősszel szinte eggyé válnak még inkább, mikor a falevelek sárgás-barna színt öltenek alig találja szemünk. A praktikus módszer, ha előbb a talpazat kövét kutatjuk fel, és utána felfelé tekintve biztos megpillantjuk a költő karcsú alakját. Több alkalommal is fotóztam már, de mind szokványosra sikeredett, az itt látható képem viszont érdekesebbnek tűnt számomra, gondoltam közzéteszem abban reménykedve, hogy mások tetszését is elnyeri.

Arató.....

..... nem látom a végét.

Nem lesz könnyű dolga a pasasnak, már a látvány is kiszárította a torkomat. De hol a KOMBÁJN? Lehet, hogy akkor még nem volt kitalálva? Így viszont valami nem tökéletes, mert egy kulacs pia az bizony nem sok, és nem is látom a demizsont. Én nem vállalnám az biztos ilyen kevés itallal, főleg mert azt sem tudom mit iszik. És ha nem szeretem ami benne van?

A Nemzeti szobra , a messzirelátó....

...ő van a legmagasabban.

Legközelebb írok is majd valamiket, esetleg mindenféle zagyvaságot, és ha nem tetszik, akkor legyetek oly szívesek írjátok meg a véleményeteket. Sok az olvasó, és a látogatók száma a képeim oldalán is, de szeretném tudni mi az, ami nagyobb érdeklődésre számíthat, illetve milyen változtatások lennének hasznára a blognak. Főleg az lenne érdekes a számomra, hogy a sok messzi országban, és szűk hazánkban, kik olvassák néha igencsak blőd soraim. Üdvözletem minden kedves olvasómnak, sikert és szerencsét az életben, bár merre is vannak a világban.

Gobbi Hilda sokadik...

.....lesz még fotó.

Szeretem fotózni, nagyon jónak tartom a róla készült szobrot, és a székek együttesét. Méltán népszerű alkotás a látogatók körében.

A Nemzetinél láttam.....

A Nemzeti a Művészetek Palotájából fotózva.

....innen mily kicsi a Kiss Manyi szobra.

Tesla....

.... villám nélkül, hiány érzetem lenne.

Gondolom közérthető és nem szükséges magyarázat a képhez.

"Portre" Erzsébetről......

......valahogy el kell neveznem a képet.

Ha több eszem lenne, bizonyára jobbat találok ki, így viszont, csak ennyire futotta.

Pesrterzsébeti uszoda 8

Metszés pont.

Szt. Erzsébet tér 8.

……a látvány.

Megakadt a szemem a templom épületének falán, az omladozó vakolat látványának felfedezésekor. Akkor azt gondoltam, hogy vállalkozó szellemű emberek, keresnek valahol egy vödör feleslegessé vált maltert, és kölcsönben kapott létrákra mászva, félórai munkával elvégzik a javítást. Azután hasonló módon előkerül egy segítőkész piktor, akinek gyűjtünk festékre, és amikor lepingálta a falat, akkor megtapsoljuk és megköszönjük a munkáját. Azután már nem kell szégyenkezni a szép templomunk idő rágta vakolatának csúf sebein. Így, sajnos tovább romlik az állapota, egyre nagyobbra növekvő sebek keletkeznek, amik javítását már nem lesz olyan egyszerű megoldani a magas költségek miatt. Közben a gyűjtő szenvedély, vagy akár a fémgyűjtés kényszere nyomán, fogynak a szoborkörüli dísz kerítés szép formájú kis keresztjei. A rongálók eredményességét még az sem akadályozhatja meg, hogy igen alapos munkával precízen lettek odaerősítve, hogy jelképezzenek valamit, és látványával tegye szebbé, gazdagabbá a mester munkáját.
Talán egyszer a rongálást is megunják a rongálók?

Amit elfelejtettem, az adományozó és az alkotó nevének a megemlítését. Pótolva a hiányt, elismerésünk a fotón látható, olvasható nevek tulajdonosai számára.

Londoni utazás

Itt egy unoka látható a fotón, aki jól és nagy szorgalommal igyekszik elsajátítani az angol nyelv ismeretét, és meg is érdemli a Londoni kalandot.
A szobrot kiszabadítottam a zsúfoltságból, hogy jobban érvényesüljön a látványa.