Mindenkinek a jövő évre.

 Dodó barátom kedvenc mondása. 

"SOK MOSOLYT, SZERENCSÉT !"

Lapok

Saját fotók, saját kézzel barkácsoltam, majdnem elégedett vagyok.

Ha nem lennék olyan szerény, megdicsértem volna magam. :)

A masiniszta 1

Én is voltam kis srác! 
Régen, amikor öt vagy talán már hat éves is lehettem, valamikor az 1942 körüli években úgy gondoltam, számomra ez a férfikor kezdete, és egy napon komoly elhatározással álltam a szüleim elé. Előtte a vasútállomás "felső" környékén játszottunk a fiúkkal, miközben nézegettük és figyelemmel kísértük a vasutasok munkáját.

Jött a mozdony, aminek az elején volt egy lépcső, azon egy vasutas, kezében piros zászlóval, szájában síppal, hol integetve, hol fütyülgetve szorgoskodott, jeleket közölt a mozdonyvezetővel. Néha leugrott a lépcsőről és előre szaladva bebújt a mozdony és egy vagon közé, majd beakasztott egy valamit egy nagy horogba, és ismét felugrott a lépcsőre és nagy lendülettel integetve a zászlóval fújni kezdte a sípját. Ezek a dolgok történtek a váltók átállításakor is. Egyik vágányról a másikra tolták, vagy húzták a vagonokat és állították össze a tehervonat szerelvényeket. Esetenként, amikor a mozdony elhaladt előttünk nekem mindig elakadt a lélegzetem is a nagy rácsodálkozástól. Csak bámultam azokat a nagy kerekeket, azt a kacifántos mozgású alkatrészeket, a tolattyú, lökettyű, huzattyú, forgattyú és még mit tudom én milyen....ttyú szerkezeteket, amik nevét a mai napig nem ismerem. A sistergések, fújtatások mindig akkor kezdődtek, amikor egy ember a "Masiniszta" valamit tekert, vagy állított valamiféle szerkezeten, aminek a titkát egyedül csak Ő ismerte. Az egyik kezében mindig volt egy rongy, amivel ráérő pillanataiban mindig letörölt egy olajcseppet vagy valami maszatot, amit csak Ő látott meg a masina valamely pontján, ami mindig tiszta és fényes volt. Csodás simléderes sapka volt a fején, amely alatt egy kissé szénporos vidám arc volt látható csillogó szemekkel. A fűtő már jóval feketébb volt és igen izgága. Állandóan rohangált a lapátjával, szinte kicsapta a tűztér ajtaját, és nagy lendülettel bedobta a szenet, és ezt ismételgette néha hosszabb és rövidebb szünetet tartva. Hát, ez nem hozott lázba. Engem továbbra is a masiniszta izgatott a mozdonyvezető, aki ismerte a gépezet minden titkát, és a fújtató prüszkölő gépezet szeretete látszott minden mozdulatán. Csodáltam a bácsit, és irigyeltem a sapkáját. A sapka és annak is a simlédere volt a mindent eldöntő tényező, és nagy határozottsággal kijelentettem a szüleimnek, Édesanyám, Édesapám én masiniszta leszek. Megnyugvásomra beleegyeztek, és én lefekvés után azt álmodtam, hogy reggel megyünk a mozdonyos iskolába.
Édesapám mesélte valamikor, én csak leírtam a rólam szóló történetet.
-
Ez egy régebbi, 2008. évi bejegyzésem, de nem működött a linkje, ezért voltam kénytelen újra felrakni.

folytatás: Masiniszták 2

Kátránygyár Pesterzsébet 1

.

Posnansky és Strelitz r.t gyártelep Horthy Miklós út 63. 

alapíttatott 1868-ban.
A gyár 1893-ban épült, tehát akkor, amikor Pesterzsébet jóformán lakatlan pusztaság volt. A vállalatot Rosenstein Károly igazgató vezeti. A mintaszerű organizáció, az uralkodó rend, tisztaság, szigorú, de igazságos munkafegyelem és az üzleti eredmények mind az ő legszemélyesebb érdemei a gyár kitűnő tűzoltóságát szintén ő szervezte meg. Aszfalt és kátránytermékeket, fedéllemezeket, szigetelő lemezeket, autózsírt, kocsikenőcsöt, vaslakkot s még sok más cikket gyárt, műszaki osztálya útépítések, aszfaltozások, tetőfedések, stb. munkák kivitelezésével foglakozik. 

Számos specialitása van. Így a Permanit bőrfedéllemez, ólombetétes szigetelő lemez, páncéllemez, Solan hygienikus padlóburkoló, Isolor szigetelőlemez, műtuffkő idomdarabok stb. A cég a háború előtt élénk export üzletet bonyolított le. Saját iparvágánya, erőtelepe, kátrány és gyanta desztillációs készüléke, modern gépi felszerelése van s hazánk szükségletének, sokszorosát tudná gyártani. Munkáslétszáma a háború előtti létszám egyharmadára csökkent. Azelőtt     Wienben és Witkovitzban testvérvállalatai voltak. 1934-ben lett részvénytársaság. Amíg a városnak nem volt tűzoltósága, addig a tűzoltást a gyár saját embereivel végezte, mely nemcsak a gyártelep tűzbiztonságát szolgálja, hanem külső tűzeseteknél is már több ízben derekasan megállta a helyét."
A gyár történetét 1936 évi leírásokból böngésztem és ástam ki. A fotó mely ritkaságnak számít egy szorgalmas gyűjtő, Kolozs Gyula gyűjteményéből származik, ki szintén ásogat és néha igen becses dolgokra lel amit a példa is bizonyít. Köszönet, hogy a rendelkezésemre bocsájtotta és így a nyilvánosság részére is megtekinthetővé válhatott a kép sokunk örömére.

  Gellért fürdő medencéinek szigetelése
 A nagy medence 3 réteges aszfaltszigetelését, az összes teraszok ólomlemezes szigetelését a Posnanszky és Strelitz aszfalt-, fedéllemez- és kátránygyár készítette.

- Rosenstein Károly a gyár igazgatója. 
"Előbb a witkovitzi gyárban teljesített szolgálatot, majd Pestszenterzsébetre helyezték az itteni gyár építésekor és most a helybéli gyár igazgatója. A Pestszenterzsébeti Takarékpénztár alelnöke, nagy része van a tűzoltó testület fejlesztésében, annak hosszú ideig parancsnoka volt, most tb. Parancsnoka. 
E téren kifejtett 25 éves munkásságáért érdemkereszttel tüntették ki. 
A Gyosz. helyi csoportjának elnöke, városi képviselő." 
(Pesterzsébet lakosai 1936)

kiegészítés: az iparvágány átadása

Dilemma

PLAKÁT

most nem a reklám szolgálatában.

Minimó kalkula, vagy 100 darabos valódi papírra nyomott plakát gyűjteményem volt. Jó régen kezdtem rakosgatni őket egy dossziéba. Mára alig maradt belőlük valami, másolatuk egy részét a gépem tárolja. Néha előveszem a mappát és lapozgatok benne, ha annak lehet nevezni az egér gombjának a nyomogatását. Ilyen alkalmakkor a napi aktualitásokhoz próbálok kapcsolódási pontot keresni. Ez a történet, a Dodó barátom szóhasználatával élve „trafik biznicz” kezdetekor játszódott. Lapozgatás közben a szemeim elé bukkanó plakátra pillantottam. A 65 évig szívtam tapasztalatával, a rengeteg tudományos dolgozat elolvasásának hatására, mely a dohányzás káros hatásait, és annak rémisztő következményeit bizonygatta, kétségeim támadtak a képen látható figura bőrszínét illetően. Lehet, hogy így született? De, lehet valójában akár fehér ember is, csak oly régóta bagózik, és oly erővel szívta (nézz a plakátra), hogy már kátrányt izzad? Nem tudtam eldönteni melyik a jó válasz. Törjétek ti is a fejeteket, mert a jó megfejtés jutalma egy másik plakát.

.Kérdő pillantást vetettem a vendégemre, talán elmondja a véleményét. És ekkor a Dodó majdnem szó nélkül kiment a szobából, nem meresztve tovább szemeit a képernyőn látható sorokra. Mogorván csak annyit mondott menet közben „az agyament ötleteidből egy napra elég egy is, maradjon a te titkod a következő plakátra vonatkozó eszement, hülye kérdésed”, majd a feleséged kienged mondta, és rám csukta a szobaajtót.

 Válasz nélkül hagyott. Barát az ilyen?