HEPAJ

Ez itten a HEPAJ, talán ez a nagy hajó lenne a "Hepajka" apukája.

A kép 2011. augusztus 25. napján készült.
. 

Pesterzsébet, Kis-Duna partján 2.

Nem akartam hinni a szememnek.

Ezek a fránya kacsák összevissza úszkáltak, nem olyan fegyelmezettek mint a libák, akik ismerik a libasort. Szólongattam őket, drága kacsák egy kicsivel közelebb úszkáljatok egymáshoz, mert együtt szeretnélek benneteket lefotózni. Talán egy fél órát is könyörögtem, ami után végre létrejött az együtt állás. Belenézek a kukucskálóba, mert igen erős volt a napsütés, és már nyomtam is a gombot. Mit tesz ekkor az egyik „állat”, mi mást mondhatnék egy olyan neveletlen kacsára, aki a fenék mutatja nekem a döntő pillanatban.  Azért tartottam meg a fotót, mert nem hittetek volna nekem, ha csak a történetet írom le. A kép bizonyítékul szolgál a szégyentelen fenékmutogatásra. :))

Pesterzsébet, Kis-Duna partján.

Apró népek az evezőnél.

Nyakamba akasztottam a fotómasinám nyakba akasztóját, és sétálgattam a partmentén, majd fenn a hídon. Szóval lenn a parton, majd fenn a hídon, fenn a hídon, majd lent a parton, és vagy ötször. Szeretem ezt a környéket, valami mindig történni, csak figyelni kell és elkapni a pillanatot. Az egészben az a nehéz, hogy mikor, melyik az a pillanat, amikor gombot meg kell nyomni. A bölcsek azt tanácsolják, ha úgy érzed, nyomd a gombot, gondolkodni ráérsz a képernyő előtt. A mozgó világot nem lehet előre komponálni, hiába gondolom el otthon, hogy egy szép nagy hajót fogok lefotózni, ami  méltóságteljesen átúszik a híd alatt. Volt ilyen valamikor, de a hajó nem akart jönni. Egész nap csak vártam, pedig délután már 20 forintot is ígértem a Szt. Antalnak, csak segítsen már az elképzelésem megvalósításában. Persze közben fényképezhettem volna, csónakost, ladikot, kenut meg kajakot, horgászt, vízi-csirkét (lehet, hogy ilyen nincs is), kacsát, békát, meg egy rém álmos csőlakót. Azt a napot nem nevezhetem máig sem sikeresnek, ami a fotózást illeti. A legutóbbi fotóbarangolásom viszont eléggé termékeny volt. Megfogadtam a bölcsek tanácsát, és amikor úgy gondoltam ez érdekes, gondolkodás nélkül megnyomtam a gombot.

A többi kép itt látható:
Ennek a megjegyzésnek itt a helye, érdekes, bizonyára többeknek is van hasonló élménye.

"tojpli" írta: Szia "james"! Gratulálok! Ez (is) jól sikeredett. Kattintás gondolkodás nélkül ide vagy oda. Mikor a Kis-Dunai képeket látom rengeteg elfelejtett emlék jut eszembe. Mivel én közel laktam szinte minden nap (a szülői tiltás dacára) a legendás állomás lépcsőin lerobogva először a "tegaj" majd a Kis-Duna jött sorra. Az aztán ott dőlt el hogy a Csőhíd és környéke vagy a csepeli közúti híd lesz a napi tilalmi hely. Bárhonnan kellet a rendőr elől inalni jól éreztük magunkat. Azt kívánom hogy sok ilyen jó fotót csinálj még.