Tavaszi Tárlat 2011. 3

A két női szobor nagyon tetszik, ötletes megoldásnak tartom, amennyiben egy és ugyanazon személyről van szó. Mert kérem jobb társaságban nem illendő, körbesétálva mustrálgatni egy hölgyet, így viszont jól nevelt marad az ember, mivel csak egy pillantás és mindenről véleményt alkothatnak a kíváncsi szemek tulajdonosai a hölggyel kapcsolatban. 

.

A homlokzat szobrai.....

Majd, a többit is elkészítem.

Szobrok ahogyan én....

Gobbi Hilda a mai napig egy legenda, a színház és moziba járó emberek, a TV játékok nézői, a Szabó-család rajongói, és természetesen számomra is, hiszen én is közéjük tartozom. Mit is írhatnék? Hiszem, hogy már mindent megírtak róla, én csak egy egyszerű rajongója voltam és vagyok. Mindig lesznek emlékezők, élnek még szemtanúk kik látták a színpadon, és részesei lehettek csodás játékának. Azután, jön valamiféle kényszer, hogy ezt az élményt meg kell osztani másokkal is, és a legenda folytatódik. A legendás 1970-es Margitszigeti János vitéz boszorkája azért különleges élmény számunkra, mivel a gyermekeinkkel együtt láttuk az előadást. Éveik száma már 40 felett, de emlékeznek, részletekre és nagyokat nevetnek, ha beszélgetünk róla. De, „Biri anyót” sem feledték.
Harmadik alkalommal vettem elő Gobbi Hilda, Közben c. könyvét mely 1982-ben jelent meg, és élvezettel olvasgatom, felidézem a vele kapcsolatos emlékeim. Több alkalommal fotóztam a Nemzetinél látható szobrát, és a magam elképzelése szerint alakítottam a Róla készült képeket. A képek közzétételének alkalmából született ez a pár, igen csak szűkszavú mondat.

Szt. Erzsébet tér 7.

.....Pesterzsébet. Árpád-házi Szt. Erzsébet

A SZOBOR
Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát, az elsők közé sorolom a kedvenceim közül. Mennyi vita dúlt a szobor és annak megvalósítása körül. Nem akarom vitatni senki igazát. Valaki marcipánnak nevezte, más kuglófnak becézte, de miért? A különböző vélemények közlése üdvözölni való, de némelyek hangneme nem érdemel kritikát. Ami a szobor időtállóságát illeti, az emberek fejében, emlékezetük révén megtörtént. Az alkotás nagyszerűségéhez, népszerűségéhez nem fér kétség. Mivel több alkalommal sorozatokat készítettem a szoborról, én eddig nem találtam a szobor láthatósága sugarán belül olyan pontot, ahonnan előnytelen benyomást keltene e kedves, bájos, szép nőalak látképe és a kompozíció egésze. Valódi királynőt látunk, amit nem csak a fején lévő korona bizonyít, a jelenség olyan, mint…….. Természetesen ez egy szubjektív vélemény, és mint totál naiv, és amatőr embernek azon túl, hogy nagyon tetszik, több magyarázatot nem igényel részemről. A kompozíció többi részéhez nem fűzök megjegyzést, csak dokumentálom az én általam látottakat. Remélhetőleg érdemesnek bizonyulnak közzétételre a nevezetes alkotásról készített képek, és a blog látogatóinak felkelti érdeklődését az eddig esetleg nem ismert részletek látványa is.

Szt. Erzsébet tér 3

.....a folytatás.

Egy kis érdekesség a szoborral kapcsolatban, ami a felállításának helyét illeti és érdekes lehet azok számára, akik eddig nem tudtak róla. Kaszab Károly szobrász, az Anyák-szobra modelljéül a téren élő, mindenki által ismert és szeretett 12 gyermekes Melis Andrásnét választotta. A szobor felállításának helyét, a Szent Erzsébet téri plébánia templom bejáratától balra, a Melis család lakásának ablaka alatt jelölték ki. Aranyos dolog lehetett Melisné és családja számára kinézni az ablakon, és önmagukat látni, hogy nem nőnek a gyerekek.
A Gyula ismét szerzett egy régi fotót ami illik a témához. Ha aranyásónak ment volna ifjú korába, akkor már lenne egy zsákra való aranyröge a spájzba.

Szt. Erzsébet tér 2

.....amivel elkéstem.

Talán egy kicsit hibáztam, amikor azzal kezdtem, hogy kerületünk névadójának Erzsébet királyné emlékkövéről és az emléktábláról készített fotóim, eme kis írás előtt kerültek a blog lapjaira. Árpád-házi Szent Erzsébet a névadója annak a térnek, mely első számú kedvencem a sok pesterzsébeti kedves és szép tér közül. Az biztos, hogy nem nehéz az első helyre sorolni a teret, már csak a jelentőségét tekintve sem, hiszem ott látható a Szent Erzsébet plébánia templom magasztos megjelenésével, és jelentős emlékekkel körbevéve. Tapasztalataim szerint a pesterzsébeti emberek által legtöbbet fotózott épület. Én még arra is emlékszem, hogy a templomot körbe ívelő út, sárga keramit téglával volt burkolva, amit 1907-óta koptatnak az emberek, autók, és ott lehetett a „kiskosuti” ra hajtani az autósok nagy örömére, mivel igen síkos volt, nedves és havas időkben. Azóta nagyobb és szebb a tér mióta át szervezeték a közlekedést. A meglévő műalkotások jobban érvényesülnek a szebbé tett parkban és a nyugodt környezet talán többeket csábít, hogy egy kicsivel hosszabb időt töltsenek el nézegetésükkel, fedezzék fel értékeit. Miután Erzsébet királyné emléktábláján lévő feliratot elolvastuk, forduljunk a tér ellentétes oldala felé, és ha a növényzet engedi, akkor megpillantjuk szép környezetében a „világelső” Anyák-szobrát.
Remélem a mellékelt kép, jól illusztrálja?

Pesterzsébet Templom fotók 4

.....most még ezeket, aztán megyek aludni.

I. Világháborús Hősök szobra.....

.....Pesterzsébet.

Sokan jönnek, és megcsodálják a tapasztalataim szerint, de van akit csak a kíváncsiság hoz ide és az sem csalódik, mert úgy érzi nem jött hiába, megérte a séta. Magyarok Nagyasszonya terén található.
Lux Elek alkotása.

Emlékezés tere….

…..Hősök terének nevezték egykoron.

A valamikori Zöldlapos, így nevezték a ma Emlékezés tere néven ismert nevezetes helyet. Akkoriban nem volt még parkosítva, és amint az első képen is látható birkák legelészték békésen a füvet és az összes zöldet, ahogyan ez a birkáknál szokás. Egy kissé lassabban dolgoztak, mint mondjuk egy fűnyíró, de igen energiatakarékosan. Ma azt mondanánk bió üzemmódban működtek csak a juhászt kellett fizetni, mert még a fű összetakarítása és elhordása sem emelte az akkori hivatal költségvetését. Idővel azután nevet kapott, Hősök terének nevezték el, miután az első világháborúban elesett katonák tiszteletére felállították 1940. évben Lux Elek térdre ereszkedő, kardot tartó, egész férfialakot, formázó szobrát. A szobor alak magasabb talpazaton volt elhelyezve, mint ahogyan az a mai állapotában látható, és sajnálatos módon a valamikor két oldalon elhelyezkedő domborművek hiánya szegényebbé teszi ezt a nagyon szép alkotást. Az eredeti alkotást és annak nagyszerű látványát, a mai emberek csak régi képeslapon és fotókon láthatják, de még így is érzékelhető a szobor nagyszerűsége. Mivel a kedvenceim közé tartozik, több alkalommal is készítettem felvételeket, de eddig még nem untam meg a nézegetésüket. A középső robosztus alakot formázó kép, szintén a tér történetéhez tartozik, arról sem szabad megfeledkezni, az már történelem, amit meg nem történté nem tehetünk.

Latabár....

.....a Latyi.

Valahogyan így becéztük a gyerekkorunk idején, és rengeteget nevettünk mókáin a Tesóm és a többi fiú társaságában. Próbálgattuk hogyan kell a monoklit viselni, de sehogyan sem akart a helyén maradni. Azután a hiábavaló sok gyakorlás után, nagy bölcsen kiokoskodtuk azt a történetet, hogy biztosan oda ragasztották valamivel a Latyinak, és azért nem esett le. Hát akkor csak ennyire tellett a bölcsességünkből. Nagyfiús korunkra valahogy mi is megtanultuk a monokli viseletét, amit valami drótféleségből gyártottunk a magunk számára, a lényeg, hogy méretre készült, üveg nélkül természetesen, de néha akkor is lepottyant. Szóval olyan elegánsan, és magabiztossággal nem sok ember tudta a viselni a "fél szemüveget" mint Ő. Ha most meglenne a Nagyapámé és megpróbálnám felrakni, bizonyára sokak ajkára mosolyt csalnék, vagy az arcukra fagyna a mosolyuk. Nézd a Pasast, elfelejtette bevenni a bogyóját. Milyen bogyót? Kérdi a másik. Hát, a dilit, amit néha én is elfelejtek.

Szegény Törpe Bácsi !

..... egy kedves régi ismerős.

Az első lépen jól látható eredeti állapotában a kedves kis emberke, az alábbiakban pedig a jelenlegi szomorú állapot Te aztán kinek árthattál, talán kilopták a kezedből a lámpást, talán még bántottak is, mert a földön fekve látlak igen szomorú állapotban, sajnos ez is feltételezhető a mai viszonyokat ismerve. Ha jól emlékszem soha nem ártottál senkinek, mindig megnéztelek sétáim alkalmával amikor feléd jártam, és kedvesnek találtam a fizimiskádat. De az is lehet, hogy tévedek? Bár úgy lenne, és csak felújítási munkákat folytat a gazdád a parkban, és amikor újra zöldülnek a bokrok és fák, te frissen és jókedvű tekintettel szemléled a megszokott környezetet, és vigyázod a tájat. Talán az is lehet, hogy a gazdád már nem bír annyi munkát és fáj a lába, mert az is vele öregedett akárcsak az enyém. Nagyon sajnálnám, ha eltűnnél Kedves Törpe bácsi, szerintem még a „nem szeretem a kerti törpét” típusú emberek is hiányolni fogják a társaságodat, és keresni fognak.

Lehet, hogy már a legközelebbi sétám alkalmával, egy arra járó teszi fel a kérdést;
„Jó napot kívánok. Mondja kedves uram, nem tudja hová lett a Kerti Törpe Bácsi?”

Nem Uram, nem tudom. Én is Őt keresem, nekem is hiányzik.
Remélem, tévedek, és velünk maradsz sokak örömére.

Vigadó tér......

......valamikor.

Nem is valamikor, ha nem 1968 ban készítettem a képet a régi Vigadó-térről, természetesen előhívás, nagyítás otthon a fürdőszoba sötétjében. A volt szovjet emlékmű egy kicsiny része is látható a kép jobb oldali részén, melynek tetején egy, ha jól emlékszem kisméretű kétmotoros repülőgép volt látható. Bizonyára vannak akik pontosan emlékeznek. Az viszont biztos és látszik is ,hogy a teraszon sokan itták a söröt, ami abban az időben igen nagy divat volt, akárcsak most.

Az utolsó mosoly.......

.....a poen megmarad akkor is, ha ellopják az emlékművet.

Szakmai ártalom?

..... csak az választ ilyen szakmát, aki nem bírja a vizet.

Azt mesélik, és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a sörívóknak sör hasuk van, ha sokat isznak. Akkor itten van egy nagy rejtély, mármint, hogy a pincemesternek aki a borral foglakozik és gondolom azzal is oltja a szomját, miért van nagy pocakja. Talán a bor is növeli a hasat? Vagy csak egyszerűen kövér a mester. Az is lehetséges viszont, hogy csak a vörösbort kedveli, ami viszont növeli az étvágyat, vagy csak egyszerűen egy főzni tudó felesége van. A másik képpel kapcsolatban az jutott az eszembe, hogy most kellene csapra verni a hordókat, mivel nem figyel a pincemester, ha nem most, akkor megvárjuk az estét amikor nyugovóra tér.. :)

Nővér....

.....a másik kettő nem látható.

Ez egy hármas szobor csoport főalakja, és csak a "Nővér" fogalmát szerettem volna fotózni. Remélem az alkotó nem emel kifogást a hiányzó mellékalakok elhagyása miatt. Amennyiben igen, kérem jelezze és korrigálom a képet. Az eddig készítette három alakos képpel nem vagyok megelégedve, nem sikerült megfelelő beállítást produkálnom. De addig nem nyugszom míg valami elfogadható képe nem csikarok ki, a szoborból. Hozzá kell tennem ,hogy nem a szoborral van a gond, a fotós felkészültsége hiányos.

Dél-pesti Jahn Ferenc kórház.

Pincemester.....

....szerettem volna lenni.

Az egész munka kóstolgatásból áll a véleményem szerint, ha nem ízlik a bor akkor nem jó, ha meg jó a bor, akkor meg ízlik. Az nem jutott már az eszembe, hogy a galambok a fejemen pihennek és még pottyanthatnak is a sapkám tetejére, ha éppen úgy hozza kedvük. Szerencsémre másik szakmát választottan, a galambokkal békében élek, az eső sem esik rám, mint a ma a fotózás idején.

Timár József

A felejthetetlen Timár József
Szerencsés ember vagyok, hogy láthattam a színdarabot.
Hazai téma is akad éppen elég. Sajnos több az ötlet, mint amennyi időm van.

Dali

Salvador Dali szobrai, eredeti környezetükből kiragadva.

A fotókat a fiam készíttette, de a kreatúra az én nagy agyam szüleménye.
A többi fotó mind az én melóm, még a rosszak is.

Bessenyei a Nemzetinél

Jártam a Nemzeti Színháznál és Bessenyei szobrát az előnytelen fény viszonyok mellett, csak igen rossz háttérrel tudtam megörökíteni. Hogy valamirevaló képet készítsek, hát bütyköltem egy keveset és ez lett belőle. Sajnos a gázlángok már nem lobognak.