Két nap múlva...

....végre kisütött a nap.

Fogtam a hóbelevancot, ahogyan a Nagymamám szokta volt mondani, (ezt is) és el szaladtam - (szaladtam?) vánszorogtam az Ady Endre-térre, hogy mielőtt még valami nagy felhő el nem takarja a napot, néhány fotót készítsek az újdonságról. Mostanában annyi esős nedves napot láttam, aminek hatására rögtön kerülgetni kezd a depresszió amint kinyitom a vízcsapot, hogy igyak egy pohár vizet. Ma ez elmaradt, és nemcsak én mosolyogtam, de a téren sétáló emberek többségének derűt véltem felfedezni a tekintetében.

Képek a tartalékból....

.... és milyen jó, hogy vannak.

Kérem, ez egy lónak nevezett négylábú valami amihez én nem értek, az unokám (leány) mint lóbarát és aki imád lovagolni, megcsutakolta és még a sörényét is megfésülte. Ezek után megsimogatta a paripát és kivezette a lószobából, amit különben istállónak hívnak, de az nekem olyan közönségesen hangzik (ott mindig található, lócitrom), ezért inkább választottam egy finomabb kifejezést. Akkor most a következő feladat megnyergelni a paripát, mondta az unoka nekem, és a lónak. És a ló? Hát, annak más volt a véleménye, a négylábú inkább futott egy kört, majd hanyatt vágta magát és meghempergett a porban, közben boldogan nyerített és szemmel láthatóan igen élvezte a dolgot. Nem titkolva felháborodásomat, eléggé hangosan meg is jegyeztem, hogy milyen neveletlen ez a ló, most tették tisztába, és egyből összekoszolja magát. De Papa, ez egy ló, és ebben semmi természet ellenes nincs, ettől még nem neveletlen.

Talán bölcsebb lett volna egy szót se szólnom?

Sör, hordó meg a lovak…

.... kocsit majd elfelejtettem.
Mostanában az érzéseim azt sugallják, hogy engem kerülget a szerencse, csak éppen nem ér hozzám, csak körbejár. Az egyik utódom a barátaival „Münkenba” (hofi) mentek a sörfesztre. Na gondoltam magamba lesz egy jó napom, amikor hazajönnek legalább 2-3 doboz, vagy esetleg üveg sört is hoznak nekem, hadd dőzsöljön az öreg. Hát, dúskáltam az biztos, mivel kaptam ajándékként 500 fotót sörös lovakról, kocsikról, sörrel teli krigliket cipekedő bögyös csajokról, csak éppen egy fia sörös dobozt sem raktak az asztalomra, se üveget amiben valami lé lötyögne. Mikor kérdő tekintetem rájuk vetettem, azt válaszolták, hogy az anyu, már mint a feleségem „e-milt” küldött nekik azzal a szöveggel, hogy a sörben sok a szénhidrát és az árt nekem. Sok-sok, de hol marad a szülő iránti szeretet, de ha már az sincs, akkor valami szolidaritás szorult volna beléjük, vagy ha az sincs, akkor szánalom. Semmi, de semmi emberi érzést nem fedeztem fel, ami egy kupa sör formájában megjelent volna az asztalon. Azért rendes jóravaló gyerekek, mert elmagyarázták, hogy azokban a hordókban, amik a kocsikon vannak, azokban sör van, amit aztán megittak a többiekkel együtt. Na, erre valóban felment a cukrom és dühödten lementem a kocsma melletti boltba és vettem egy flakon valami „lájt” izét. Brrrrr…. Még a fiúk is csodálkoztak. Fater, te ezt megbírod inni? Valahogyan csak legyűröm, de közben meséljetek még a söröskriglik ünnepéről az „oktoberfest” –ről.
Kedves olvasók, én a sört is megosztottam volna veletek, de így, sajnos csak lovak és hordók képét tudom mutogatni és felajánlani nézegetésre.
Egészségetekre!

Törp 4

.... de hol vannak?

Hókúszpóknak más dolga sincs, mint állandóan a Törpikéket keresni. Csak ez az egy képem volt kész, de nem várhattam tovább a felrakással mivel így is lemaradtam.

Törpök 3...

.... képek Máténak.
A legkisebb unokánk részére, Törpképeket készítettem a gyűjteményének figuráiból. Eléggé macerás dolog a hozzávalók összegyűjtése annál is inkább, mivel a kezdetén nem is tudja az emberfia, hogyan is fogjon a dologhoz. Mi akad a háznál ami használható, és miképpen is mutat majd a képen megkomponálva. A lényeg: Papa, készíts sok ilyent nekem. Nekem ennyi elég is biztatásnak, és gyűröm tovább a dolgot, szaporítva a képek számát. Remélem Ti is szenteltek rá időt, egy pillantás erejéig. Különben is gyerekek mindenfelé vannak, és számukra nem töpörödik a Törpök népszerűsége.

Közlekedés 1929 - 1

....... meg egyéb.
Ezt a kort ugyan nem ismerem, de egy régi könyv lapjain olvasott érdekes dolgokra leltem, gondoltam megosztom azokkal, akiket érdekelnek a régi idők emlékei, de főképpen az miként, és milyen írott, és íratlan szabályok szerint éltek akkoriban az emberek. Ekkor én odaképzelem magam, és azon töprengenék, hogyan viselném a korabeli szabályokat?
Egy kis korabeli „KRESZ”.

Hajtási szabályok:
Minden járműnek balra kell hajtani, szembe jövő járműveknek balra kell kitérni, az előtte haladóknak jobbról kell eléje kerülni (előzni).

A közlámpák meggyújtása és kioltása közötti időben, valamint nagy köd alkalmával még nappal is, csak kivilágított lámpával szabad közlekedni.
Lesznek még képek, ábrák, és a hozzá illő szövegek.

Újra felfedeztek!

.....én egy mázlista vagyok, de meddig?

Már éppen ideje volt. Vagy 40 éve érkeztem valahonnan Amerikából, ha nem csal az emlékezetem. Két kisgyereknek szánt valaki játszótársul ajándék gyanánt. Hosszú ideig igen népszerű voltam a két lurkó számára talán néha még veszekedtek is, hogy ki legyen a játszótársam.. A fő attrakció a hajam volt jó fésülhetősége, a színe, és alakíthatósága miatt. Ez adta számukra az ötletet, hogy különböző frizurákat varázsoljanak a fejemre, és minél képtelenebbre sikeredett annál nagyobb volt a kacagás. Idővel kopni kezdett a népszerűségem, ritkábban kerültem a kézbe, majd eljött az a pillanat, amikor egyszerűen a doboz sarkába hajítottak és ott felejtettek. Aztán egyszer csak kotorászást hallottam vagy 35 évi csend után, és valaki kivett a dobozból, aki nem volt más, mint a gyerekek apukája. Nézegetett, jobbról is, meg balról is, megforgatott azután a hajamra nézett és elmosolyogta magát, majd nevetés lett belőle. Te leszel a legújabb fotó modellem, és sztárt varázsolok belőled, meglátod. Csak annyit szeretnék mondani, hogy egy igazi fodrász nem fésült életében annyiszor hajat ahányszor az enyémet megfésülte. Néha arra gondoltam, talán jobb lett volna a doboz fenekén, az elhagyatottság állapotában maradnom. Viszont amint az első kész fotómat megpillantottam, visszatért minden vidámságom, hiszen én nem öregedtem semmit, csak a megtalálóm, alig ismertem meg. Azóta nagy örömmel veszek részt minden fotózáson, de azért arra kíváncsi vagyok, hogy ez a csoda meddig tart és mikor találom magam újra a doboz fenekén? Abban reménykedem, hogy a pasas agya még nem annyira fáradt, és eszébe jutnak még új ötletek. Reménykedem.

Vonatok- LGB

....tetszett amit láttam.

Azért ha lassan is, de a vége felé járok a fotóknak. Itt újra egy esti kép, ez úgy készült, hogy nem használtam a vakut, állványról fotóztam plusz teleobjektív. Sok alkalmam nem volt, és nem gondolom, hogy a közeljövőben akad újra lehetőség hasonlókat fotóznom. Maradnak az igazi nagy vonatok, és mozdonyok.

Éjszakai vonatok...

.....szöveg nélkül.

Azért egy kis szöveget mellékelnék hozzá, hogy miért is pont ezt a képet választottam. A lényeg, hogy tetszik mivel az éjszakai világítást bekapcsolta a mozdony vezető, és így nagyon dekoratív lett a kép. Hát ennyit a szöveg nélküli képről, egy szófukar embertől nem telik többre.
A nem éjszakai képek meg itt találhatóak.

Kis és nagy vonatok….

..... meg a hozzávalók.

Néha szoktam vasúti fotókat is készíteni, gondoltam elmegyek a vasút modell kiállításra és kipróbálom, hogy mi a nagy, és kis vonatok fotózása közötti különbség. Hát nem sok, ez is fárasztó meg az is fárasztó. Itt kevesebbet kell sétálni, de többet hajolni, guggolni és hasonló, akrobatáknak való testtartások bemutatása a látogató közönségnek. A gyerekek mosolyognak, miért sóhajt a bácsi, amikor lehajol? És miért nyög, amikor fel tápászkodik? Erre mit is válaszoljak? Hát azért, mert szórakoztatni kell, az Anyukákat és Apukákat is. Néha egy-egy jól sikerült kiegyenesedésemnél, néha meg is tapsolnak. Ez az Apó, így kell ezt csinálni! Ezek és a hasonló szavak erőt adnak a következő akadály leküzdéséhez. Lehetséges, hogy akad görbe fotó, az azt jelenti, nem volt tökéletes a póz, amit alkalmaztam.
A képek itt találhatóak, és később a többi is, amikor elkészülnek.

Pesterzsébet térzene 10

.....most is szép volt az idő.

Jó, és élvezetes zenében volt része annak aki meghallgatta az előadást, nem unatkoztunk. A kicsike leány igen csak nagy zenebarát lehet, még az is lehet, hogy otthon gyakorol már valamiféle hangszeren.

Graffiti duplán 3

.....raktam az albumba is.
Régen volt már, hogy festett falat fotóztam, de a régiekből maradtakat is meg kell csinálni, mert lemaradok.

Pesterzsébet térzene 8

..... jó meleg volt.

Egy kis tündér is jelen volt a hallgatóság soraiban, le is fotóztam, de el felejtettem bemutatkozni, így sajnos a nevét sem tudom. Remélem a szülei felfedezik a képet. Amennyiben kép közlése ellen, kifogás merülne fel a szülők részéről, kérem jelezzék.

Találkozások...1

.....találkoztam „Svejk” -el!

Napjainkban történt, és nem az első alkalommal. Az első valamikor nagyon régen, még igencsak iskoláskorú lehettem, az évszámra már nem emlékszem, de biztos, hogy az 1950-es éveket írtuk. Valami olyasmire emlékszem, hogy valami nagyon fontos aktuális csavargási ügyben koptattam a járdák aszfaltját, amikor találkoztam egy barátommal, aki éppen szembe jött velem. Közönséges találkozásnak nem nevezhetném a dolgot, mert messziről látható volt az arcán valami vigyorféle, és néha hangosan felkacagott, mit felkacagott, – szabályosan felröhögött időnként, és a szeméből a könnyeit is törölgette néha. Na, mesélj! Mitől van ilyen jókedved? Hozzá kell tennem, ifjúkorunk nagy áldása, (itt minden ifjúra gondolok), a mindenen kacagás korszaka volt. Mindenen tudtunk nevetni. A felnőttek sokszor értetlenkedve néztek ránk, és lehet, hogy a szüleinkben felmerült a kérdés, esetleg orvoshoz kellene vinni a gyerekeket? Miután a barátom elmesélte, egy kölcsönkapott könyv egyik oldalán olvasott rövidke epizódot, bizonyos Svejk nevű derék katona történetéből, hát én is kacagásra fakadtam. Azon nevettünk, hogy Svejk azon megjegyzésére „őfelsége a császár falon függő képét le xarták a legyek”, miért őt, és nem a legyet vitte el a titkosrendőr a fogdába. Az igaz viszont, honnan tudhatná a légy, hogy mire nem szabad pöttyöt rakni a „Kehely”-hez címzett fogadóban? Egy hétig volt még nevetés tárgya a légy pöttyök a képen, mert nem volt ideje tovább olvasni a történtet a barátomnak. Egy másik nagy nevetésre ingerlő epizód; mikor Svejk a cellából kiszól a fegyőrnek, hozzanak neki egy vekkert, mert reggel kihallgatásra kell mennie, és aggódik, hátha elfelejtik felkelteni. És mi? – tovább kacagtunk. Most, a visszaemlékezés alkalmával én magam is csodálkozom, hogy miért nem tudunk ma már akkorákat nevetni. Kissé irigylem az akkori magunkat, mostanság egy széles mosollyal is megelégszünk akkor, mikor nevetni kellene. A könyvet több alkalommal is olvastam, és ma is nevetek, mosolygok közben. Tán öt éve olvashattam utoljára. Azért vált aktuálissá újra a Svejk úr, mert a fiam egy halom fotóval lepett meg, amik egy kirándulása alkalmával készültek nem is olyan régen. A képeket nézegetve, egy ismerős alak tűnik fel némely képen, és rögtön felismerhető kiről is van szó. Így találkoztam újra Svejk a derék katonával, sajnos csak fényképen, mert ha én is ott vagyok, bizonyára iszogattam volna egy pár stampedli sligovicát, a találkozásunk örömére. Sűrűn emelgette a poharat, de ez nem akadályozta a trombita játékát, és annak színvonalát. Nagyon jó zenész az elbeszélések szerint. A helység neve Bük, és arató verseny apropóján, sok a vendég. Panasz pedig ne légyen, mert innivalók, meg mindenféle igazi paraszti ételek sokasága kerül terítékre, ami lecsúszik, eltűnik a vendégek gallérja mögött. Az elégedett vendégek „jövőre újra jövünk”, jelszóval távoznak. Talán a kelleténél többet írtam, mint amennyi e pár kép magyarázatához szükséges lenne. Szerintem jó is így, képzeljétek el, mennyit irkáltam volna, ha esetleg egy vendéglőben Svejk társaságában söröt iszogatva, meghallgatom történeteit. Az album képei még szaporodni fognak.

a többi kép, itt látható

Pesterzsébet térzene 7., a döntés...

......rejtély a történet.

A balerina, valamiféle kérdésben meghozta döntését, a választ viszont mint képen látható arc kifejezésén is látható, nem hajlandó közölni az illetékessel. A fiú kérdő, de inkább meglepődést, értetlenséget sugárzó tekintete, mint ha,
- akkor most köztünk mindennek vége? - című kérdés számára kedvezőtlen alakulását szívesen elkerülné. A makacs tekintet nem sok reménnyel kecsegteti az ifjút. Talán a szülők értik dolgot, és jót nevetnek, hogy miket is irkálok én itt össze is, meg vissza is.

Pesterzsébet térzene 7

......sokan voltak.
Igen nagy meleg volt, csodálkoztam a nagyszámú zenét szerető sokaságon. De, kellemes időtöltés volt, és igen szórakoztató a gyerekek tánca, és egy kissé jókedvű félmeztelen szólótáncos produkciója. Csak táncolt, nem hangoskodott, az első pillanatokban még egyesek rosszallóan tekingettek felé, aztán megbékülték a tényen és néha széles mosolyt láttam az arcukon.
Megkérném, hogy aki ismeri a zenekar nevét, amit én elfelejtettem felírni, az közölje egy bejegyzéssel. Szeretném őket megemlíteni a képek feliratozásánál, mivel az úgy lenne ildomos. Előre is köszönöm.

Pesterzsébet térzene 6

...... ez lemaradt a Kiskőrösi zenekar, előző képeiről.

Pesterzsébet térzene 5

.....szép zene, de nagy meleg.

Ez is fuvaros....

......csak gyerekeket és embereket .

Ezzel a lóval, valamikor találkoztam Az egyik nagyon meleg napon ismét láttam, amint a képen is látható fák lombjai alatt pihentek. Ismerős lehettem, mert amikor elhaladtam mellette, a véletlen folytán, valamiféle hangot hallattam a nem létező bajuszom alatt, azt hihette, köszöntem. Valamiféle horkantás érkezett felőle, és csak nézett rám kérdő tekintettel. Várta a választ, hogy mi is akart ez lenni. Itt az ideje, valami normális érthető hangon megszólalnom, és köszönni neki, nem hagyhattam, hogy neveletlennek lásson. Hát, szevasz Ló! Mondtam jó hangosan, engedd meg, hogy a pofádról, [….bocs, elnézést, a valamikori rosszakarómnak volt pofája, neked arcod van.] készíthessek egy fotót. Rögtön bele is egyezett, már ebből is sejthettem volna, hogy ló nő lehet, azután, mivel semmiféle himbi-limbit nem láttam, ami különben a fiú lovak esetében lenni szokott, így bizonyítást nyert, hogy igazam van. Ha a szemébe néztek, azonnal látni fogjátok, hogy ez egy barátságos paci, nyugodtam megsimogatható. Fő feladata a párjával, hogy gyerekeket szállítson ide-oda, egy ülésekkel felszerelt stráfkocsival. Fuvaros ennek a hajtója is, csak ember fuvaros.

Térzene Pesterzsébeten 4

.....hiányozna a kép, ha nem lenne.

A Großturwaller Musikante zenekar, egy szál női tagja. Fotóztam én a fiúkat is, de az a fránya objektív állandóan elkanyarodott. Közeli képet csak azért készítetten, mert kíváncsi voltam mi is van arra a papirra írva. Nem jöttem rá, olyant én nem is tudok olvasni.