..... a folytatás.
Viczkó Vilma, kit idősebb korában Mamuska becenévvel ruháztak fel, 1888 vagy 89 ben született, talán egy évet tévedek, de hitem szerint ennyi megbocsájtható. Az elbeszélések szerint, jómódú polgárcsalád leányaként látta meg a 
napvilágot, jó neveltetést kapott, és nem szenvedett hiányt semmiben. Édesapja Viczkó Pál a „Bor és Sör-Ház a Vígmozdonyvezetőhöz” címzett vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván a Soroksári út 11. sz alatt az 1890-es évek végén, és az 1900-as évek kezdetén. Sajnos csak fotók, és elbeszélések formájában szerzett információk alapján írom e sorokat. A volt víg mozdonyvezetők, és az egykori vendégek már egy jó ideje nem mesélhetnek, mert valami mennyei korcsmában, ha arrafelé találni valami hasonlót, szürcsölik, kortyolgatják a mennyei nagyfröccsöket ráérősen, hiszen az időnek nincs jelentőségét odafenn. Az ismereteiket nem áll módjukban megosztani velem, és különben is minek, a beutalóm nekem is meg van, csak idő kérdése és ott leszek én is. Akkor majd mindent elmondanak, részletesen választ adnak a kérdéseimre, hiszen időnk lesz bőven. Így hát jelen pillanatban csak annyi a dolgom, hogy azt a kevés ismeretet, tudnivalót kell csak leírom, amit eddig mások elbeszélései révén hallottam és a tudomásomra jutott. Szólítsuk Vilmácskának Mamuskát, hiszen most éppen leánykorban van, és korának megfelelően szerelmes lett valakibe, de nagyon. Ez igaz történet, bár kissé szomorú és a befejezése… hát, ezt majd eldönti az olvasó. Szerintem szokatlan és bizarr, én még nem hallottam hasonlóról. Ki volt az ifjú, rejtély, csak annyit tudunk, hogy a családja rangon alulinak tartotta az illetőt, és nem járultak hozzá, hogy létrejöjjön a frigy, a házasság létrejöttét megtiltották, mely a találkozásokat is értelmetlenné tette. Volt valaki, aki viszont Vilmácskába volt szerelmes, nem más, mint az album lapjain szereplő Jerusse Ferenc aki elhalmozta kedvességgel, ajándékokkal és rendkívüli odaadással viseltetett iránta. Évek multával összeházasodtak, de Vilmácskát a körülmények kényszeríttették a házasságba. A Feri mindig kéznél volt, szerelme határtalan, és minden áron Őt akarta, így hát más választása nem lévén hozzáment feleségül. A dolog a Viczkó-család tagjainak is megfelelt, és mivel a leányuk a rangjához illő férjhez jutott, így az esküvőt is méltó keretek közt a társadalomban elfoglalt helyzetükhöz illő módon tudták lebonyolítani
Folytatást sajnos még nem írtam le, de igyekezni fogok. napvilágot, jó neveltetést kapott, és nem szenvedett hiányt semmiben. Édesapja Viczkó Pál a „Bor és Sör-Ház a Vígmozdonyvezetőhöz” címzett vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván a Soroksári út 11. sz alatt az 1890-es évek végén, és az 1900-as évek kezdetén. Sajnos csak fotók, és elbeszélések formájában szerzett információk alapján írom e sorokat. A volt víg mozdonyvezetők, és az egykori vendégek már egy jó ideje nem mesélhetnek, mert valami mennyei korcsmában, ha arrafelé találni valami hasonlót, szürcsölik, kortyolgatják a mennyei nagyfröccsöket ráérősen, hiszen az időnek nincs jelentőségét odafenn. Az ismereteiket nem áll módjukban megosztani velem, és különben is minek, a beutalóm nekem is meg van, csak idő kérdése és ott leszek én is. Akkor majd mindent elmondanak, részletesen választ adnak a kérdéseimre, hiszen időnk lesz bőven. Így hát jelen pillanatban csak annyi a dolgom, hogy azt a kevés ismeretet, tudnivalót kell csak leírom, amit eddig mások elbeszélései révén hallottam és a tudomásomra jutott. Szólítsuk Vilmácskának Mamuskát, hiszen most éppen leánykorban van, és korának megfelelően szerelmes lett valakibe, de nagyon. Ez igaz történet, bár kissé szomorú és a befejezése… hát, ezt majd eldönti az olvasó. Szerintem szokatlan és bizarr, én még nem hallottam hasonlóról. Ki volt az ifjú, rejtély, csak annyit tudunk, hogy a családja rangon alulinak tartotta az illetőt, és nem járultak hozzá, hogy létrejöjjön a frigy, a házasság létrejöttét megtiltották, mely a találkozásokat is értelmetlenné tette. Volt valaki, aki viszont Vilmácskába volt szerelmes, nem más, mint az album lapjain szereplő Jerusse Ferenc aki elhalmozta kedvességgel, ajándékokkal és rendkívüli odaadással viseltetett iránta. Évek multával összeházasodtak, de Vilmácskát a körülmények kényszeríttették a házasságba. A Feri mindig kéznél volt, szerelme határtalan, és minden áron Őt akarta, így hát más választása nem lévén hozzáment feleségül. A dolog a Viczkó-család tagjainak is megfelelt, és mivel a leányuk a rangjához illő férjhez jutott, így az esküvőt is méltó keretek közt a társadalomban elfoglalt helyzetükhöz illő módon tudták lebonyolítani 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése