2010. február 3., szerda

Lővészárok, Isonzó 1917




…..és benne, erzsébetfalváról emberek.
Egy kép a sok közül, mely az első világháború ideje alatt készült az olasz fronton a X. Isonzói csata helyszínén. A kép 1917 áprilisában, a lövészárkok, harcállások kiépítésében résztvevő katonák egy kis csoportját ábrázolja a harcok kitörése előtt. Ez a kép is igen érdekes, különlegesnek is mondhatnám mint a többit, ami Ettvel Zoltán családi örökségének gyűjteményéből származik, talán azt is mondhatnánk, hogy Pesterzsébet történetéhez tartozik. Ebben az esetben is megtaláljuk szűkebb hazánk Pesterzsébet, és a képen látható személyek közötti kapcsolatot. A kép baloldalán látható sorállományú szakaszvezető nem más, mint Ettvel Zoltán nagypapája Balogh Zoltán, aki a Gubacsi Határ-Csárdából vonult be katonai szolgálatra. Az előtérben szintén egy szakaszvezető és kocsmáros, név szerint, Deme István Erzsébetfalva, Vezér utca 19. sz. alatti lakos ( ma Jókai Mór utca). A másik két szakaszvezetőt pedig simán csak "mázlista" bajtársaknak nevezném, mert  két vendéglős mellett biztos akadt néha egy-egy féldeci hazai barack, és a kemény napok elviselhetőbbé váltak. Ők láthatóak a kép jobb oldalán és a vendéglői kapcsolat számukra csupán abból állt, hogy munka után, a Fegyvergyárból hazafelé a Soroksári úton betértek valahol egy kisfröccsre. A Fegyvergyárból vonultak be. Sajnos, a nevük és lakhelyük nem ismeretes, ilyesfajta feljegyzés nem szerepelt a kép hátlapján, így a további sorsuk ismeretlen maradt. Deme János kocsmáros neve és címe viszont szerepel az 1936-os névjegyzékben, ami azt jelenti, hogy átvészelte a háború gyötrelmeit. Balogh Zoltán csupán minimális sérüléseket szenvedett és épségben visszatért a családjához. A söntéspultnál biztos megállt egy pillanatra, ivott egy pohárral a csárda borából. 



3 megjegyzés:

Zettvel írta...

Azért elképesztő, ahogy hallottuk-ismerjük a történelemből, hogy az ún. „a nagy háború”-ról (az I. világháború a II. világháború előtt egyszerűen csak „a nagy háború”-nak volt titulálva) azt hitték akkoriban az emberek, hogy fél év és véget érnek a hadmozdulatok, de végül négy évnyi véres küzdelem lett belőle kb. 15 millió ember halálát okozva, és persze aztán nálunk meg kicsit kisebb Magyarország lett belőle...

James, gratulálok a blog szerkesztéséhez, a blog vezetésedhez, a kirakott sokféle cikkhez és a fotókhoz, köszönjük.

Hozzászólt: zoltanez-kiskiskosutis

james 36 írta...

Én is köszönöm, szeretem az e-fajta elfoglaltságot.

Névtelen írta...

Örülök, hogy véletlenül rátaláltam erre a helyre! Abban a lövészárokban, egy másik képen, amit igyekszem felhajtani a régi albumok mélyéből, a nagyapámról is készült kép.
Akkor épp nem a kertmozitól két saroknyira lévő éttermében, de még csak nem is a szikvíz üzemében serénykedett, hanem harcolt a hazáért.
Köszi Neked!
13.Farao@gmail.com