2012. április 27., péntek

Lódobogás a Károly utcában.




 Mielőtt elindultam vásárolni a ház kapujától ötven-hatvan – de lehet akár száz méterre lévő boltba (egyszer talán lemérem), zsebre vágtam a kisebbik fényképezőgépem. A feleségem a szeme sarkából láthatta a mozdulatomat, mert mosolyogva megjegyezte, „mániákus”. Ez ugyan egy kicsit túlzás, de imádok fotózni, bevallom. Készítettem egy képet a kis masináról, hogy bemutathassam, a mostanában 9.-éve szolgáló tartalék gépet, melynek segítségével igen sok kép készült régebben a családunkról. Még a mai napig is igen hasznos jószág, „könnyű viselet” a zsebben, vagy a nadrágszíjra fűzve, és mindig kéznél van, ha úgy adódik. Ez alkalommal sem volt haszontalan dolog, hogy magamhoz vettem. A szatyrot kézbe, a vásárolni valók listáját zsebre, és irány a lépcsőház. Néha eldöntöm magamban, hogy én egy sportember vagyok, és ilyen alkalmakkor figyelembe se veszem hol található a lift ajtaja, egyest a lépcső felé veszem az irányt, és leballagok a negyedikről, bár amikor nyikorog a térdem kalácsa, megbánom a hősködést. Szép idő volt aznap, meg is álltam a kapun kilépve, majd elégedetten nyugtázva a tavasz melegét, folytattam az utam a bolt felé. A tavasz fűtötte optimizmusom következtében, már éppen dudorászni támadt kedvem, amit megzavart valami ismerős régen nem hallott hang. Mintha lódobogást hallanék? Miket nem beszélek itt össze vissza, inkább lópaták csattogását a Károly utca megviselt aszfaltján. Bizonyára képzelődöm gondoltam, de azért hátrafordultam a hang irányába, majd elégedetten vettem tudomásul, hogy nem csalt a fülem. Előkaptam gyorsan a masinámat , mert nem sok időm maradt spekulálni, a lovacska szaporán szedte lábait, gyorsan közeledve a kocsival, szinte alig maradt annyi időm, hogy az itt látható két pillanatot megörökítsem, pedig szerettem volna megkérdezni a kocsistól, milyen névvel illeti a paripáját. Szerencsém volt, a mániám is hasznosnak bizonyult (mindig legyen nálad egy masina), és ma már ritkaságnak számító jelenet pedig megmarad sokunk örömére. 
Hát, csak ennyi kell egy érdekes fotóhoz. Én legalább is, annak tartom.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szeva 36!
Na végre valami ami igazán tetszik nekem. A szövegből sok egy kicsit, de azért mosolyogva olvastam.
Marha jó kép amin közel van a ló.
Dodó

tojpli írta...

Szia "james"!
Nem tudom megállni hogy ne írjak. Ez nekem egy nosztalgia kép. Mikor az erzsébeti szódásnál múlattam az időmet akkor ismerkedtem meg Mancival a sodrott kancával.(kérem nem félreérteni a szavaimat,mert egészséges vagyok.) Képzeld a megtévesztésig hasonlít.Nagyon jó képek lettek. Ezentúl én is cipelem a gépem. Engedelmeddel elküldöm neki és ha szerencsénk van meg is mondja a paripa nevét. További ilyen és más képeket akarunk látni. Gratula a mániákus fotósnak.

james 36 írta...

Szia "tojpli"!
Talán ismered ezt a lótulajdonost?
Arra gondolok, hogy talán megtudjuk a paripa nevét. Az sem lenne rossz, ha máshol is lefotózhatnánk a lovacskát.
Köszönöm az elismerő szavakat, és örülök soraidnak.

Zettvel írta...

Szia james!
Jó képeket csináltál, hangulatos és aranyosak a pacik!

james 36 írta...

Szia Zoli!
Köszön a megjegyzésed.
Elég jól sikerültek a képek, amin egy kissé csodálkoztam is, mert eléggé kapkodtam. Látszik a lovacskán, hogy jól bánnak vele.