Válaszom Gyulának.

Mióta nem dohányfüst szagú a nagyszobánk függönye,

és milyen módszerrel szoktam le a bagóról?

Előzmény: Öt évvel ezelőtt, 56 év füstölés után, leszoktam a cigarettáról. 

 - Bármennyire is hihetetlen, de egyből leszoktam, és nem nagyon volt hiányérzetem nem szenvedtem. Én tudtam, hogy többet nem bagózok, 
a szervezetem is bizonyára tudomásul vette, és nem nagyon reklamált.

De ennél egy kicsit bővebben írok, talán segíthetek másoknak.

 - Az első dolog, amit soha nem felejtettem el az édesapám esete volt a cigivel. Talán a tudatalattiban ő lett a példakép. Saját bevallása szerint 13 éves korában kezdte a füstölést, az átlaghoz tartozott a napi 1 doboz maximummal, ami 25 szál cigit jelentett akkoriban, annyi volt egy csomagban. A lényeg, hogy úgy ötvenéves lehetett, amikor egyszer hazajött a melóból, és kijelentette, leszoktam a dohányzásról, majd kivett a zsebéből egy fél doboz „5-éves tervet” és berakta a konyha „kredenc” tetején lévő vázába a tartalék mellé, amit egy egész doboz képviselt. Soha nem panaszkodott, nem lett ideges, és egy hét múlva a tesómmal már el is felejtettük, hogy az apánk valaha is bagózott. Két-három év elmúltával, (1950-es évek) egy alkalommal bátyámnak elfogyott a cigije, és én sem találtam egy szálat se, de akkor eszembe jutott a „kredenc” tetején lévő váza. Rágyújtottunk, édesanyánk kiszalad a szobából, mert azt hitte kigyulladt a lakás olyan büdi lett. A második már könnyebben ment a harmadikat pedig már úgy szívtuk, mint a Marlboro Light –ot. Ez csak arra példa, hogy milyenek a bagósok, azt is mondhatnám, ha mostanában rágyújtanék reggel nyolckor, akkor a második szippantás után eldobnám, mert elszédülnék, de negyedkilenckor rágyújtanék a következőre… stb. és kilenckor már újra úgy bagóznák, mintha soha nem hagytam volna abba. Ezért tartsuk magunkat ahhoz, hogy nem engedünk a csábításnak,  „csak ezt az egyet még”. Tudja meg a tüdőd, hogy minden nap, több a levegőt kap. Nekem biztos a számítógép is besegített, mert elterelte a figyelmemet, de függetlenül a géptől, könnyebben ment, mint gondoltam, a feleségem is meglepődött.  

 - Szegény tesóm nem tudta letenni, 77 évesen már nem tudta letüdőzni, meggyújtotta a cigit, letette hamutartóra és az ott égett el, néha ugyan megpróbált szippantani egy slukkot, de olyan köhögés fogta el, hogy azt hittem az lesz az utolsó köhögése. Ő is megkérdezte többször, hogy csináltam és ugyan azt mondtam neki. Meglepődve tapasztaltam egyik látogatásom alkalmával (a Práter u. lakott), hogy nincs cigi szag, se füst és kimosta a hamutartót. Azután már ő sem szívott többet. Az erzsébeti haverom, 40 valahány ezret költött nikotin tapaszra, és soha nem érezte, hogy használ neki. Fél óránál tovább soha nem bírta cigaretta nélkül, a szíve kikészült, talán 1 évig élvezte a "nyögdíjasok" életét. Szóval ez mindenkinél másképpen zajlik, de nem reménytelen, higgyünk benne, mondjátok azt, ha a vén James 36 sikerrel vette az akadályt, miért ne menne nekünk is. :))

Elnézést mindenkitől, szerintem egy kicsit többet írtam a kelleténél egy nem túl izgalmas témáról.