Rádiózás 1929. évben Pesterzsébeten 01.

.... és máshol, máskor.
Rengeteg jó leírást, történetet, cikket és tanulmányt olvastam amatőrök, és szakértők tollából a rádiózás hőskorával kapcsolatban. Gondoltam, valamifélét én is irkálok az egyszerű, hozzá nem értő, de minden iránt érdeklődő ember szemével, hogy mi, hogyan is viszonyultunk akkoriban a rádiózás örömeihez. A képeken látható és olvasható: „2453. sz. Engedélyokirat rádió-vevőberendezés létesítésére és üzembetartására.” című korabeli hivatalos dokumentumot, egy kedves ismerősömtől, Józsi bá'tól kaptam, sok más érdekes, és figyelemre méltó dologgal együtt, valamikor 30-35 éve. Az engedélyezés feltételeit olvasgatva, néha mosolyogva, a ma már nem létező műszaki megoldások korabeli leírásán, mely a kornak megfelelően mindenki számára érthető, és jól szabályozottnak tűnik az antenna esetében. Talán elképzelhető, hogy nem volt "mobiljuk", de miképpen is lehettek meg nélküle? Ez máig rejtély számunkra és elképzelni sem tudjuk. Miért kellet az a sok méter drót az antennánkhoz, hogy működjön készülék? A detektoros rádió fejhallgatójából, áradó valamiféle sercegések, sistergések és recsegések között felfedezni vélt emberi hangot, "hurrrrá… kiáltást hallatván, világgá kürtöltjük, hogy szól a rádiónk. A szomszéd meg irigykedett. Több mint  40 éve felkértek, hogy egy korhű, működő kristálydetektoros rádiót építsek, egy iskolai kiállítás anyagához. Kaptam egy eredeti „Rotor” detektort, és hozzá egy kristályt Józsi bá'-tól. Idővel a kristály megtetszett az egyik kicsike fiamnak, kincsnek vélte, jól elrejtette, és mi máig nem találtuk meg. Varázslatos egy valami volt a detektoros rádió, egyszerűsége folytán bárki képes volt elkészíteni nem kellett áramot használni, mivel a működéséhez szükséges energiát, az adóállomás által kisugárzott hullámok szolgáltatták. Valamiféle hasonlattal élve, azt mondanám ha, „a szegény ember tehene, a kecske”, akkor a rádiózás hőskorában: „a detektor, és a hosszú antenna a szegény ember rádiója ”. Az viszont igaz, hogy fejhallgatót kellett használni. Volt is sok veszekedés, hogy most éppen ki a jogos viselője a fejhallgatónak.  A „hurrráááá!!!!.... szól a rádió”, a testvéremmel együtt mi is üvöltöztük örömünkben, mikor megszólalt, mert igen babra munka volt a kristályt működésre bírni, mivel az egy eléggé régi lelet volt. Ezen történések után úgy éreztem én is éltem az 1920-as évek elején mint Józsi bá'. Az LGT zenéje és a szövege is az agyamba fészkelte magát.  A nevezetes dalt, melynek szövege valóságos történelem, minden sora megtörtént eseményt mond el, akár kötelező olvasmány is lehetne valamilyen műszaki történelemkönyvnek részeként. Figyelmébe ajánlom minden kedves olvasónak a kedvencemet: a „kivonat h.) pontját, ami imigyen hangzik; „a rendes használatra engedélyezett vevőberendezését kirándulásra, nyaralásra, belépődíj nélküli bemutatásra magával viheti, és üzembe tarthatja, de köteles engedélyokiratát is magával vinni és ellenőrzés esetén felmutatni”. Érdekes, hogy az antennáról nem esik szó, ki viszi a drótot? A képen látható Standard készülék egy példányával rendelkezett Józsi bá', és az elbeszélések szerint igen büszke volt rá, mivel a későbbiekben gyártott néprádiók alapjául szolgált. Volt Horthy rádió, és a háború után a hirdetésen látható néprádió. Az adók elnevezése Budapest 1, és Budapest 2, az utóbbin, Kossuth és Petőfi rádió. Nagy jelentőségű volt a rádió szerepe az 1950-es években is, mivel igen fontos hírforrás volt az emberek számára. Olyan világrengető eseményekről is hallhattunk helyszíni tudósítást, mint például, hogy 1952. év – valamely hónap - egyik napján Kovács 51. János mozdonyvezető, 50 kilóval kevesebb szénnel tette meg a Budapest - Hatvan közötti távolságot, egy 424-es gőzmozdonnyal, és ezzel nem csak csapást mért az imperialistákra, de a nép- vagyonával is takarékoskodott. (csak úgy megjegyezném, megkapta a kiváló mozdonyos jelvényt). Azóta irigylem a pasast.Vittem volna otthonról 5 kiló szenet, és akkor én győzök.
   LGT   Szól a rádió....  részlet a szövegből:
R. ||: Szól a rádió, szól a rádió. :||
3. A Rádióról huszonnégyben feljegyezhették,
Hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét.
És a lemezgyártók átkozták a konkurenciát,
Mely profit nélkül árulta a Kék rapszódiát.
4. A közel lakó amatőrök tisztán hallották,
Mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt.
A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák,
És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált.
.
Gondolom mára elég is ennyi, a fele még hátra van és remélem, a folytatást is elolvassa egy-két érdeklődő.