A cipész titka…

.....avagy, hogyan készül a faszög.

Egy kedves ismerősöm, egy kedves történettel lepett meg. A levél írója; a „Gyula”, sok eddig nem látott kép, és régi dokumentumok közkincsé tevője, most egy gyermekkori emlékét vetette papírra az 1960-as éveket idézve. Akkoriban egy rövid ideig az érdeklődése, életkorának és a korabeli fiúk szokásaihoz hasonlóan a csúzlizás jegyében zajlottak, illetve az is hozzátartozott a mindennapi játékokhoz. Jómagam, akkoriban már, a ki tud többet a lányok társaságában beszélni játékot játszottam, de a csúzlizás az én gyerekkoromhoz is hozzátartozott, csak 15-évvel korábban. Az alant leírtakat a Gyula, (nick „tekon”) vetette papírra, illetve küldött egy „emilt”, én elolvastam, és arra gondoltam közzéteszem, talán mások számára is érdekes lehet, miképpen éltünk mi abban a korban, mint gyerekek.
Ez egy kis előszó, vagy valami olyasmi akart lenni…..:))
Akiről a történet szól;
Badics Ferenc, Rákóczi u. 110.
Iparát Szombathelyen tanulta, segéd Zalaegerszegen, Szombathelyen, Pápán és Budapesten is dolgozott. 1929 óta önálló. 1915-ben bevonult a 41. tüzér ezredhez, orosz román és olasz fronton harcolt, megsebe­sült, az összeomláskor szerelt le. Bronz v, é, és a Károly cs. kitüntetés tulajdonosa.
Bátyja, József, az orosz fronton hősi ha­lált halt.
A levél:

Az 1931. Pesterzsébet lakóinak névjegyzéket lapozgatva találtam egy nevet. Miután elolvastam a mellé írt rövid és szűkszavú bejegyzést, akkor döbbentem rá, hogy ez a név, ismerős számomra. Valamikor igen régen, az 1960-as években a Balassa és Köteles utca sarkán volt egy kis "cipészműhely", egy tizenkettő négyzetméteres szoba, fele a műhely, és a másik fele a lakótér szerepét szolgálta, amit deszkafallal választottak el egymástól.

Egy igen kedves házaspár lakott benne. Egyszer úgy adódott, hogy a cipész bácsi még a "faszög" elkészítésének a titkát is megtanította számunkra. A titok abból állt, hogy kimentünk a villamos megállóba, és összegyűjtöttük az elhasznált, eldobált gyufaszálakat, és abból farigcsáltuk a faszöget. Egy marék elkészített faszögért kaptunk egy csúzlira való bőrt. Hiányzott még a hozzávaló gumi. Rövid alkudozás a cipész mesterrel, és megegyeztünk az árban, még egy marék faszög. Tovább szorgoskodtunk, és mikor befejeztük a munkát, a mester átadta a kialkudott fizetségünket, megkaptunk a még hiányzó hozzávalót, a csúzligumit. Segített elkészíteni a csúzlit, közben életének történetéből részleteket mesélgetett, hogy milyen is volt az életük a háború előtt, alatt és utána. Mint oly sok más ember abban az időben, értékeik nagyobbik részét elvesztették, a házat, műhelyt államosították, és ezzel a sorsuk nehezebbé vált, a kenyér is kisebb lett az asztalon. Mi hallgattuk a kisöreget, „mesélj, csak mesélj”, csak készüljön el a csumega, azután már itt sem vagyunk. Akkoriban azt gondoltuk, hogy a kisöreg mesét mond, és talán lódít is egy kicsit, a kitüntetéseire gondolván. Most hogy ezt a régi könyvet lapozgatom, olvasgatom, jöttem rá, hogy az idős cipészmester „meséjének” minden szava igaznak bizonyul. Talán, jobban oda kellet volna figyelnem a mondanivalójára, sok mindenre nem is emlékszem, már amiket mondott. Utólag bánom, hogy nem mutattam nagyobb érdeklődést, és nem kérdeztem olyan dolgokról, amit akkoriban nem értettem. Most bizonyára okosabb lennék, és több lenne mesém és mondanivalóm. Talán ti is szívesen tovább olvasnátok. Szóval mesélhetném még a bácsika történetét, csak hát nem nagyon tudok többet. A következő alkalommal lejegyzem, ha valami hasonló érdekes történet hallok, és mindenfélét kérdezgetek majd, hogy okosabb legyek. Biztos, hogy másoknak is vannak hasonló élményei, amiket érdemes lenne leírni, mert sokan vagyunk, kik szeretnek régi történeteket hallgatni, a megsárgult újságok lapjait forgatni, olvasgatni és nézegetni a töredezett szélű fotókat.

Elnézést az olvasóktól, kik esetleg nem tudják, hogy mire használták a faszöget, talán akad a közelükbe valami szakértő, aki ismeri a választ. Sajnos az erről szóló információ lemaradt.

Badics Ferenc neve, a Csili honlapján is olvasható,
Pesterzsébeti cipészek;

szerkesztette: james 36