.....újság hír volt.
50 éves érettségi találkozóra gyűltek össze május 31-én (1997) a volt Kossuth Lajos Gimnázium régi diákjai és tanárai. 1947-ben végzett ez a kis csapat és most újra találkoznak a régi osztály iskola padjaiban. A szervezésben jeleskedett Lázár László, aki ezt a kis csapatot 50 éve összetartja, ezért igazán soha nem szakadtak el egymástól. Önzetlenül minden költséget vállalva, 5 évenként találkozóra hív mindenkit, legyen az illető Ausztráliában, Svájcban vagy Szlovákiában és örömmel jönnek a volt diákok, mert a sorok bár megritkultak, de a barátság megmaradt.
Az érettségi találkozón Lázár László (ny. jogász) egy kedves üdvözlő beszédet mondott és javaslatára egyperces néma felállással adóztak volt osztályfőnökük, Bagdy Imre tanár úr és az elhunyt osztálytársak emlékének.
Aztán felelevenítették az elmúlt 50 évet, amiben volt jó is, rossz is, kinek mit tartogatott az élet. Nagyon megható volt látni, ahogy összeborulva, egymást üdvözölték ezek a megőszült, sok megpróbáltatáson átesett emberek és hogy milyen szeretettel tudnak egymásnak örülni..
A hangulatot oldotta egy jó közös vacsora az Aranycsillag étteremben, ahol folytatták a régi diákkori emlékek és csínyek felelevenítését. Jó volt hallani, hogy ezek a régi diákok bárhol élnek is, megmaradtak érzelmileg erzsébetinek, figyelemmel kísérik városunk fejlődését és bármit készek megtenni Pesterzsébetért, köszönet érte.
Egy szemtanú feljegyzése, egy diák feleség sorai,
Marosvári Istvánné 1203 Lajtha u.
Véletlen volt, hogy valakivel összefutottam és az is véletlen, hogy a könyves polcán észrevettem két régi pesterzsébeti újságot, melyeket 1997. évben nyomtak. Kölcsönkértem, de csak „becs szó visszaadom”-ra kaptam meg, mivel minden hasonló dolog értékes emlék számára. Meg is értem. Igyekszem megbecsülni én is a régi írásokat, tárgyakat, csak éppen kicsit aggódom néha, lesz e majd, kiknek felkelti figyelmét, és érdeklődésre számíthatnak az ilyen és ehhez hasonló történetek. Bízzunk benne. Lapozgatva az újságot, megragadta a figyelmemet „Egy szemtanú feljegyzése” c. irás.
Egy-két sort a fentiekhez, amit csupán a történet kedvéért írok, és a tisztelet diktálja e sorokat, melyet a résztvevők iránt érzek, kissé irigyelve Őket. A fenti megemlékezés sorait olvasva egy kicsit meghatódtam, egyben hiány érzetem is támadt, mivel mi, már nagyon régen nem találkozgatunk a fiúkkal. Ezért is írom e pár sort, mivel jó érzés volt olvasni és tudni olyan emberekről, kik vállalva a dolog nehézségeit, képesek összetartani egy kis közösséget, melynek tagjai távol élnek egymástól. Köszönjük a pár soros feljegyzést az eseményről, „egy diák feleségnek”, mivel így a találkozó emléke már nem vész el a jövő számára, (én is megtaláltam) a barátság és a szeretet ily mérvű megnyilvánulása példaértékű marad, és tanulságul szolgál mindnyájunknak. A kép a Kossuth gimnázium diákjainak 50 éves találkozóján készült, és most már a "világhálón" is kering a történet. Így többen találkozhatnak majd e sorokkal, és az is megtörténhet, hogy megörvendezteti az érdekeltek hozzátartozóit, barátait vagy ismerőseiket.
Hát, ennyi és nem több, meg egy kopott kép.
50 éves érettségi találkozóra gyűltek össze május 31-én (1997) a volt Kossuth Lajos Gimnázium régi diákjai és tanárai. 1947-ben végzett ez a kis csapat és most újra találkoznak a régi osztály iskola padjaiban. A szervezésben jeleskedett Lázár László, aki ezt a kis csapatot 50 éve összetartja, ezért igazán soha nem szakadtak el egymástól. Önzetlenül minden költséget vállalva, 5 évenként találkozóra hív mindenkit, legyen az illető Ausztráliában, Svájcban vagy Szlovákiában és örömmel jönnek a volt diákok, mert a sorok bár megritkultak, de a barátság megmaradt.
Az érettségi találkozón Lázár László (ny. jogász) egy kedves üdvözlő beszédet mondott és javaslatára egyperces néma felállással adóztak volt osztályfőnökük, Bagdy Imre tanár úr és az elhunyt osztálytársak emlékének.
Aztán felelevenítették az elmúlt 50 évet, amiben volt jó is, rossz is, kinek mit tartogatott az élet. Nagyon megható volt látni, ahogy összeborulva, egymást üdvözölték ezek a megőszült, sok megpróbáltatáson átesett emberek és hogy milyen szeretettel tudnak egymásnak örülni..
A hangulatot oldotta egy jó közös vacsora az Aranycsillag étteremben, ahol folytatták a régi diákkori emlékek és csínyek felelevenítését. Jó volt hallani, hogy ezek a régi diákok bárhol élnek is, megmaradtak érzelmileg erzsébetinek, figyelemmel kísérik városunk fejlődését és bármit készek megtenni Pesterzsébetért, köszönet érte.
Egy szemtanú feljegyzése, egy diák feleség sorai,
Marosvári Istvánné 1203 Lajtha u.
Véletlen volt, hogy valakivel összefutottam és az is véletlen, hogy a könyves polcán észrevettem két régi pesterzsébeti újságot, melyeket 1997. évben nyomtak. Kölcsönkértem, de csak „becs szó visszaadom”-ra kaptam meg, mivel minden hasonló dolog értékes emlék számára. Meg is értem. Igyekszem megbecsülni én is a régi írásokat, tárgyakat, csak éppen kicsit aggódom néha, lesz e majd, kiknek felkelti figyelmét, és érdeklődésre számíthatnak az ilyen és ehhez hasonló történetek. Bízzunk benne. Lapozgatva az újságot, megragadta a figyelmemet „Egy szemtanú feljegyzése” c. irás.
Egy-két sort a fentiekhez, amit csupán a történet kedvéért írok, és a tisztelet diktálja e sorokat, melyet a résztvevők iránt érzek, kissé irigyelve Őket. A fenti megemlékezés sorait olvasva egy kicsit meghatódtam, egyben hiány érzetem is támadt, mivel mi, már nagyon régen nem találkozgatunk a fiúkkal. Ezért is írom e pár sort, mivel jó érzés volt olvasni és tudni olyan emberekről, kik vállalva a dolog nehézségeit, képesek összetartani egy kis közösséget, melynek tagjai távol élnek egymástól. Köszönjük a pár soros feljegyzést az eseményről, „egy diák feleségnek”, mivel így a találkozó emléke már nem vész el a jövő számára, (én is megtaláltam) a barátság és a szeretet ily mérvű megnyilvánulása példaértékű marad, és tanulságul szolgál mindnyájunknak. A kép a Kossuth gimnázium diákjainak 50 éves találkozóján készült, és most már a "világhálón" is kering a történet. Így többen találkozhatnak majd e sorokkal, és az is megtörténhet, hogy megörvendezteti az érdekeltek hozzátartozóit, barátait vagy ismerőseiket.
Hát, ennyi és nem több, meg egy kopott kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése