Madarak…

.....csak nem mindet ismerem.
Igen szép idő volt azon a napon, én sétálgattam, fotózgattam a Nemzeti Színház környékén majd lepilledtem a nagy melegben egy padra, hogy ki lihegjem magam. Erre sajnos nem került sor. Talán egy, vagy két pillanatig üldögélve szemléltem a szép környezetet, amikor, valami istentelen rikácsolással egy madár (közepes nagyságú) repült a szemközti drótkötélre és véget vetett a békés környék csendes nyugalmának. Rá kattintottam vagy kétszer is a fotómasinámat, de oda se neki, nem tudtam zavarba hozni. Gyorsan meguntam a dolgot és tovább vándoroltam a színház felé. És mit láttam ott a vizes medence peremén? Egy másik, de békés madarat, ami nagyobb volt az előzőnél és nagyon nyugodtan viselkedett. Azért én óvatosan mozogva haladtam el mellette, és készítettem róla is egy pár képet. Most akkor már volt egy mondhatni közepes madaram és egy nagyobb madaram is, amikor megakadt a szemem szintén a medence falának tetején, valami apróságon, ami szintén madárféle volt, de ezt rögtön meg is ismertem, mert ez a VERÉB volt. Ezt onnan tudom, hogy Ő egyszer (lehet, hogy kétszer volt?) megtisztelt azzal, hogy pottyantott egy veréb pöttyöt a kalapomra, de mivel nem hordok kalapot bizonyára a fejem búbjára sikeredett. A kalapot mindig csak azért toldom meséhez, mivel azt gondolom, hogy szerencsésebbnek látszik mások előtt, a velem esett kaland. Amint a képen is látható a VERÉB úr egy kissé meg van illetődve, nagyon ismerősnek tűnik nekem az ábrázata, lehet, hogy Ő volt a tettes? Na, majd a DNS vizsgálat eldönti. Nem hagyom annyiban a dolgot az biztos, csak nem fog egy ilyen kis „mit ugrálsz alak” büntetlenül a fejemre pöttyöket potyogtatni?

Itt egy kis olvasni való a városban lakó, velünk élő állatok szokásairól.