....végre kisütött a nap.
Fogtam a hóbelevancot, ahogyan a Nagymamám szokta volt mondani, (ezt is) és el szaladtam - (szaladtam?) vánszorogtam az Ady Endre-térre, hogy mielőtt még valami nagy felhő el nem takarja a napot, néhány fotót készítsek az újdonságról. Mostanában annyi esős nedves napot láttam, aminek hatására rögtön kerülgetni kezd a depresszió amint kinyitom a vízcsapot, hogy igyak egy pohár vizet. Ma ez elmaradt, és nemcsak én mosolyogtam, de a téren sétáló emberek többségének derűt véltem felfedezni a tekintetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése