.....én egy mázlista vagyok, de meddig?Már éppen ideje volt. Vagy 40 éve érkeztem valahonnan Amerikából, ha nem csal az emlékezetem. Két kisgyereknek szánt valaki játszótársul ajándék gyanánt. Hosszú ideig igen népszerű voltam a két lurkó számára talán néha még veszekedtek is, hogy ki legyen a játszótársam.. A fő attrakció a hajam volt jó fésülhetősége, a színe, és alakíthatósága miatt. Ez adta számukra az ötletet, hogy különböző frizurákat varázsoljanak a fejemre, és minél képtelenebbre sikeredett annál nagyobb volt a kacagás. Idővel kopni kezdett a népszerűségem, ritkábban kerültem a kézbe, majd eljött az a pillanat, amikor egyszerűen a doboz sarkába hajítottak és ott felejtettek. Aztán egyszer csak kotorászást hallottam vagy 35 évi csend után, és valaki kivett a dobozból, aki nem volt más, mint a gyerekek apukája. Nézegetett, jobbról is, meg balról is, megforgatott azután a hajamra nézett és elmosolyogta magát, majd nevetés lett belőle. Te leszel a legújabb fotó modellem, és sztárt varázsolok belőled, meglátod. Csak annyit szeretnék mondani, hogy egy igazi fodrász nem fésült életében annyiszor hajat ahányszor az enyémet megfésülte. Néha arra gondoltam, talán jobb lett volna a doboz fenekén, az elhagyatottság állapotában maradnom. Viszont amint az első kész fotómat megpillantottam, visszatért minden vidámságom, hiszen én nem öregedtem semmit, csak a megtalálóm, alig ismertem meg. Azóta nagy örömmel veszek részt minden fotózáson, de azért arra kíváncsi vagyok, hogy ez a csoda meddig tart és mikor találom magam újra a doboz fenekén? Abban reménykedem, hogy a pasas agya még nem annyira fáradt, és eszébe jutnak még új ötletek. Reménykedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése