Kiskutya a kabát alatt.

Három vagy négy napja ki sem mozdultam a lakásból a bánatos időjárás miatt, amikor rám jött a mehetnék. A feleségem rám nézett, mint aki mondani akar valamit, de aztán csak legyintett egyet, — azt hiszem felesleges, tette hozzá. Amennyiben hosszabb ideig maradsz távol, csak szólj, mert akkor sütök neked egy fél tarisznya hamuba sült pogácsát, mondta mosolyogva. :)

Nem vártam meg a pogácsát, nekivágtam a tekergésnek. A „Kosutin” a Soriig sétálva élveztem a szaftos időt, néha szél fuvallat vágta arcomba a permetlészerű párás vizenyőt. Szaporázni kezdtem a lépteimet, hogy minél előbb elérjek az aluljáróhoz mely az állomáshoz vezet. Meglepődve tapasztaltam a falakra tekintve, egy-két nem túlságosan látványos graffiti társaságában a rengeteg firkálmányt. Bizonyára ritkábban tisztítják a falakat mint annak előtte, de lehetnek anyagi okai az elmaradt munkálatoknak. Más ötletem nem lévén, elővettem a masinám a fotózáshoz, hogy megörökítsem a fújt, firkált falakat az utókor számára.:) Nem tudtam eldönteni melyiket fotózzam, amikor észrevettem egy felém tartó fiatalembert. Valami szokatlan volt rajta.

Közelebb érvén láttam meg, hogy a mellkasánál mozog valami a cipzáras kabát alól, egy aranyos kutyus tekingetett ki élénk szemeivel és ismerkedett a látottakkal. Rögtön megkértem a fiatalembert, hogy álljon modellt a kiskutyával. Fotózás közben elmondta, meglepetés lesz a gyerekek számára az ajándék kutyus. Számomra is meglepetés volt találkozni ezzel a kis szőrmókkal, örömet éreztem amikor megsimogattam, és szerencsésnek tartom magam, mert ilyen téma került lencsevégre.