Három vagy négy napja ki sem mozdultam a lakásból a
bánatos időjárás miatt, amikor rám jött a mehetnék. A feleségem rám nézett,
mint aki mondani akar valamit, de aztán csak legyintett egyet, — azt hiszem felesleges,
tette hozzá. Amennyiben hosszabb ideig maradsz távol, csak szólj, mert
akkor sütök neked egy fél tarisznya hamuba sült pogácsát, mondta mosolyogva. :)
Nem vártam meg a pogácsát, nekivágtam a tekergésnek. A
„Kosutin” a Soriig sétálva élveztem a szaftos időt, néha szél fuvallat vágta
arcomba a permetlészerű párás vizenyőt. Szaporázni kezdtem a lépteimet, hogy
minél előbb elérjek az aluljáróhoz mely az állomáshoz vezet. Meglepődve
tapasztaltam a falakra tekintve, egy-két nem túlságosan látványos graffiti
társaságában a rengeteg firkálmányt. Bizonyára ritkábban tisztítják a falakat mint annak előtte, de lehetnek anyagi okai az elmaradt munkálatoknak. Más
ötletem nem lévén, elővettem a masinám a fotózáshoz, hogy megörökítsem a fújt,
firkált falakat az utókor számára.:) Nem tudtam eldönteni melyiket fotózzam,
amikor észrevettem egy felém tartó fiatalembert. Valami szokatlan volt rajta.
Közelebb érvén láttam meg, hogy a mellkasánál mozog valami a cipzáras kabát alól, egy aranyos kutyus tekingetett ki élénk szemeivel és ismerkedett a
látottakkal. Rögtön megkértem a fiatalembert, hogy álljon modellt a kiskutyával.
Fotózás közben elmondta, meglepetés lesz a gyerekek számára az ajándék kutyus.
Számomra is meglepetés volt találkozni ezzel a kis szőrmókkal, örömet éreztem
amikor megsimogattam, és szerencsésnek tartom magam, mert ilyen téma került
lencsevégre.
