Pflum kertmozi

1922, Elkészült a hatalmas 3000 főt befogadó nézőterével, Europa legnagyobb kertmozija. Az itt bemutatott képeket nézegető embereket, még mai is lenyűgözi a létesítmény impozáns látványa. Talán arra gondolnának sokan, mint én, hogy de jó is lenne még egyszer a padok között ülni. Nézni és hallani Csita makogását, hallani Tarzan diadalmas, égig zengő ordítását, mellyel a világ tudtára adja a győzelmét, hogy legyőzte a legyőzhetetlent. De, tőlem lehetne akár a „Kövér és a Sovány”, a „Stan és Pan”, és sorolhatnám a címeket, pedig sok idő elmúlt már. A kertmozit nem látjuk többé, régen eltűnt örökre, de a régi filmek megmaradtak. A szobámban egy régi filmet, valami csodaszerkezet segítségével nézve, magam elé képzelem az itt látható képeket. Sajnos Pflum úr kinézete csak a képzeletemben létezik, soha nem láttam, és így nem találkozhattam vele. Élményekkel és álmokkal gazdagította életünket, talán a nehéz napok is könnyebben múltak el. Köszönjük.

A BAJNOK

A jó táncosokra szokták mondani „íme, itt a parkett ördöge” Bár parkett nincs, de mint táncos még mindig én vagyok a környék verhetetlen bajnoka . Képzeljétek, ha lábaim is lennének? Senki nem mer így sem velem versenyre kelni. Igaz néha kissé pózolok, de a mozdulat hozzátartozik a táncomhoz. Imádnak a hölgyek, ha engem egyszer bekapcsolnak és nincs áramszünet, soha nem fáradok. Hát, csak ennyi a titkom nem több. Időközben megkopott az öltözékem, és elszakadt, bizony egy darabig nem leszek látható csak akkor, ha megfoltoznak, vagy esetleg kapok egy új ruhát. 2009 tavaszán remélem, újra táncolok.
Addig is, mosolyogjatok emberek, az soha nem árt.

A szándék.

Most akkor képzeld el, hogy reggel van és Te blog-ot akarsz írni mikor felszólítás hangzik a konyhából, hozz tejfölt valahonnan ha ebédelni akarsz, mert elfogyott! Mit is tehettem volna ?
Gép kikapcs és indultam. Az a kevés gondolat, amit addig a fejemben tároltam azzal a kevés memória kapacitásommal, lefagyott. Az maradt meg, hogy valamit írni akartam de több semmi és már du. 5 -óra. Ezért ezt gyorsan le is írtam ide. Ezzel bizonyítom, igen én akartam írni, de vannak olyan személyek akik nem hagyták a szándékomat véghez vinni.

De, mit is akartam írni?

Pesterzsébet 2

Eme szép virágokhoz nem is kell kommentár. Beszélnek helyettünk is.

A Nemzetinél 3

Hajó orr, hajófar meg egy egész hajó. Nosztalgikus érzés a hajókat fotózni és nézegetni, mivel valamikor én is rajtuk utaztam illetve dolgoztam. Egyszer még rezet is szidoloztam. Az viszont nagyon régen volt, és éppen haragos volt a kapitány. A Kapitány, az "Öreg", Isten után az első ember a hajón, vitatkozni vele nem lehet, de inkább nem érdemes. Azokban az években még sok régi hajó volt a Dunán és azokon sok réz alkatrész, és hasonlók ami eléggé unalmas munka volt. Akkor még vontatták az uszályokat, izgalmas, kalandos volt az utazás a zuhatagi szakaszon.
De, hol van már a tavalyi hó?

A Nemzetinél 2

Hát, e két képhez minek magyarázat?

Bessenyei a Nemzetinél

Jártam a Nemzeti Színháznál és Bessenyei szobrát az előnytelen fény viszonyok mellett, csak igen rossz háttérrel tudtam megörökíteni. Hogy valamirevaló képet készítsek, hát bütyköltem egy keveset és ez lett belőle. Sajnos a gázlángok már nem lobognak.