Párizs.....

.....nem reklám, graffiti!

Párizs Európa kultúrális fővárosa!
Párizs a fény városa!
Párizs az ABSZINT városa!
Párizs temérdek művésznek adott otthont, közülük sokan választották témaként a zöld démont, (én azt gondoltam, hogy az egy jó nő) egyesekről pedig úgy hírlett, az alkotói tevékenységüket is abszintos kábulatban végezték, mert inspirálóan hatott rájuk. Kevés olyan ital van, mely köré annyi mítosz és legenda szövődik, mint a híres-hírhedt abszint. A folyadék: az abszint, egy smaragdzöld színű ital, általában rendkívül magas 50%-nál több az alkoholtartalma. Ürmöből, ánizsból és édesköményből készül, kesernyés izű, ezért higítva és cukor hozzáadásával fogyasztják. A franciák pálinkája az abszint, ha eleget iszol, jön a mondás."Párizst látni és meghalni." Előtte ismerkedés Lipót -al. ( a mező ) Miután leírtam sokan vitatták, hogy hol született ez a mondás, de akik eléggé sokat piáltak e nemes nedűből és feldobták a bakancsot, rájöttek, hogy Párizs.
Miután újraolvastam, hogy miket is írtam, valószínű én is abszintot ittam.

Szivarfüst és.....

.....a régi erzsébeti korzó.Az 1942. évben készült kép jobb oldalán, jól látható az Iskola utca sarkán, a régen volt CORSO Kávéház. Az államosítás után valamiféle Áruház.
Az rémlik az emlékezetembe, hogy Szivárvány Áruház volt.

"Népszabadság Dalos László 2003. március 6.
Szülővárosomban, Pestszenterzsébeten (gyöngébbek kedvéért: XX. ker.), a Kossuth Lajos utca a Nagy-Kosuti és az Iskola utca sarkán működött a Corso kávéház. Ma is jól emlékszem arra a pillanatra, amikor egészen kis srácként egyszer ott kíváncsiskodtam a járdára kitett márványasztalok előtt, és váratlanul meglegyintette orromat egy szivar füstjének az illata. Enyhén kövér, kopasz férfiú, tényleges felnőtt ült az egyik asztalnál, újságot olvasott, és szivarozott. Az a különös, kellemes aroma, a füsté: mintha belengte volna az egész Nagy-Kosutit, a plébániatemplomtól a Városházáig, vagy még tovább! Évek múlva világosodott meg elmém: a Corso kávéház azért viseli ezt a nevet, mert a város korzójának csaknem a közepén van. "Menjünk el sétálni a Kosutiba" - mondták az erzsébetiek, és elkezdtek korzózni. Hol? A Török Flóris utca sarkától - a rendőrség épületétől! Jó kis sétafikakezdet, nem mondom!"
Ennyit idéznék csak kedvenc írásaim egyikéből, amiket szinte havi rendszerességgel újraolvasok. A sok szeretettel és bájjal megírt történetek, hiánycikként szerepelnek a mai, mondhatni goromba világban. Hozzá tenném, hogy magam gondolatai azt súgták nekem. Te is leszel felnőtt és szivarod is lehet, amit a márvány asztal mellet ücsörögve, füstjét vidáman eregetve, elégedett mosollyal ajkamon nézegetem majd, az engem csodáló gyerekeket.
Azt kell mondanom, ez nem jött be!A szivarból cigi lett, a CORSO Kávéházat pedig, elsodorta a történelem.
Ha, megmarad a kávéház, talán szivarom is lenne?

Gurító, friss....

M62 256 1984. junius 24.

sansan
A 80-as évek második felében a fradiban dolgoztam, előfordult, hogy megnyomták szergejjel a földkúpot. Általában friss föld volt a vágányok végén, mert annyiszor átmozgatták. Akkoriban a 400-as nevű szállón laktam két mozdonyvezetővel és sajnos ezeknek az embereknek bizonytalan hátországuk, otthon hagyott családjuk, egyéb problémáik voltak.
Meg is itták a magukét.
Rég elévült ,ezért merem leírni, de ritkán jártak józanul a gurítóra.
Ilyen dolgok miatt elég sokszor kinyomták a vágányok végén álló földkúpokat.
Előzmény: Dumás Sanyi
_________________________________________________________________
Ez egy e-mail
Szevasz James!

Azt a gőzmozdonyt amelyik a ferencvárosi oldal felé borult le azt két harckocsival, tankkal húzták vissza a töltés tetejéig. Onnan emelte vissza a daru.
Saját szememmel láttam.

Üdv Gyula
__________________________________________________________________________

Emlékszem a tankokra, vastag drótkötelek voltak kötve, és úgy birkóztak.
Szia.
Fölkel Karcsi 2009 január
__________________________________________________________________________


Köszönöm a kiegészítések minden szavát a segítséget, abban a reményben, hogy akad még valaki tarsolyában el nem mondott történet, vagy esemény ami a "gurító" történetéhez tartozik.

Közlekedés, vasút.....

Szemléltető rajz, a vasúti balesetek megelőzése érdekében.
1929. évben készült.
A további képek közlése folyamatos.
A kép a mai napig aktuális helyzetet ábrázol.

A Gurító.....

A Török Flóris utcával szemben a teherautó

Gurító domb napjainkban 2016.

 

.....és mozdonyok

A ferencvárosi teher pu. gurítójának a vége, illetve a legmagasabb pontja, a Határ u. Gubacsi u. találkozásánál volt. Ide húzták fel a mozdonyok a tehervagonokat, majd a  a lejtőn gurították, szalasztották a vagonokat és a váltók segítségével osztályozták,  állították össze a szerelvényeket a rendeltetésüknek megfelelően. Mivel sok esetben igen nagyszámú vagont húztak a dombra, amit egy mozdony nem mindig bírt erővel, a problémát egy másik, vagy még két mozdony segítségével oldották meg, ami a szerelvényt alulról tolta. Műszaki hiba, emberi mulasztás, vagy nem várt esemény lehetett az oka olyan baleseteknek, ahol mozdony esett le a gurítóról, oldalára borulva, vagy áttörve a vágányzáró földkúpot lemászott az utcáig.

Valamikor én is láttam a 23-busszal hazafelé utazva messziről egy ilyen esetet, de csak 2007 - 2008 közötti évek tájékán gondoltam arra, talán érdemes lenne kutakodni ez ügyben, mert bizonyára több is lehetett. A szerencse már a kezdeteknél mellém szegődött, mivel levelezés útján megismerkedtem a témához érdemben segíteni tudó szakemberrel.

Itt szeretném megköszönni Bárdos Imrének, a rendelkezésemre bocsátott adatokat, fotókat, valamint a hozzájárulását az alábbiak közléséhez.

A jelenlegi ismeretek szerint, a gurítóról három alkalommal esett le mozdony, valószínű többször is, de sok esetben a baleseteket igyekeztek titokban tartani, vagy bagatellizálni.

1967.10.26. körül egy 520-as (talán 065),

1971 júniusában megint egy Bumbardo (feltehetően 046)

és 1984. július 24 hajnalán (itt a 24. nem biztos!) az M62 256.

Az első gép a töltés jobb oldalára borult, a második megmászta a vágányzáró földkúpot, a harmadik pedig, a földkúpot áttörve lement az utcára és a gurító végének támaszkodva állt meg.

Bárdos Imre kutatásainak eredménye a két 520-as gőzös lehetséges pályaszáma. Levéltári iratokból illetve fűtőházi állagjelentésekből nagy bizonyossággal állítható, hogy ez a két gép járt pórul, de ez nem ezer százalék. Az elsőről készült fotót az Esti Hírlap korabeli száma közölte, és az akkori nyomdatechnika színvonalának megfelelő igencsak rossz minőségben. A második kép szintén sajtó fotó, a Magyar Ifjúság című, korabeli ifjúsági folyóirat lapjain került közlésre. A tapasztalatok szerint a napilapok az ilyen kisebb baleseteket két nap késéssel közölték az akkori időkben. Mivel az Esti Hírlap-t valamikor reggel kezdték nyomni és délben került az utcára, igen kicsi az esélye annak, hogy a baleset és az újság megjelenési dátuma egybe essék. A harmadik eset fotói, különböző forrásokból származnak, és valószínű civilek által készített képek is találhatók köztük. Ez akkoriban már nem számított ritkaságnak, a fotózás népszerűségének növekedése miatt.

Egy-két mondatot én is hozzáfűznék a gurító dombjának a történetéhez, illetve csak beszámolnék az ott látottakról, amiket fiatalabb koromban tapasztaltam. A nagy gőzösök, néha, vagy sokszor, azt már bizony nem tudom, ott szabadultak meg a salaktól. Gondolom, amikor ráértek. Akkor mindig büdi volt a környéken és füstölgött a domb azon része. Aztán emberek jelentek meg, és kapirgáltak. Voltak, kik el nem égett széndarabokat keresgéltek, és olyanok, akik a vörös salakot keresték és gyűjtötték, amit a sportpályák építésénél használtak. Akkoriban a vörös salak volt a módi. Gondolom, amikor egy jó adag salak összegyúlt, akkor eladták., a szénnel fűtötték a lakásukat, de főzésre is használhatták. Végeredményben a család kasszájának a gyarapítása volt a cél, egyszerűen spóroltak.

Esetleg valaki emlékezetében talál idevaló történetet vagy eseményt, kérem, egészítse ki az itt leírtakat. Bizonyára hálásak lesznek gyerekeink, unokáink, és mindazok, kik most vagy később olvassák e sorokat ismereteik bővítése céljából e korról, melyben  szüleink,.nagyszüleink, éltek.

Őrjárat az alagútban.....

..... New York

A graffiti ellenes csoport egyik tagja, naponta rója a metró alagútjait. Figyelő szolgálatot tart és ezzel próbálja meghátrálásra kényszeríteni az örült fújkálókat. Fárasztó munkájuk eredménye jól látható az alagút falán. Feladata szinte reménytelen a graffiti szülő városában, ahol idestova 1970-től tart a meddő küzdelem.

Az bejegyzésekben szereplő esetleges pontatlanságok, hibák jelzését megköszönném.

Ma már másodika?

És még semmit nem írtam ebben az évben.
Nahát!

------------------------------------------------------


Akkor legyen valami szép kis dekoráció.
Egy Cicó féle, éppen megfelel.