2012. január 23., hétfő

NŐVÉREK


A szobor talpazatán látható egy tábla, melyen az alábbi vésett feliratot olvashatjuk:

NŐVÉREK
A MILLENNIUN ÉVÉBEN
A KÓRHÁZ FENNÁLLÁSÁNAK
20. ÉVFORDULÓJÁRA
ÁLLÍTOTTA  A
PESTERZSÉBETI ÉS A SOROKSÁRI
NÉMET KISEBBSÉGI
ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLETE

                                     Alkotó: V. Majzik Mária
idézet, a szobor állítás napján elhangzottakból:

"A lehajtott fejek alázatról suttognak, a feltartott fej pedig átihatott sugároz.
Ez a betegek iránti alázat és hivatástudatból eredő áhítat.
Olyan nővérek, akiket a gyötrődő és elesett embertársaik iránti önzetlen szeretet vezet
a betegágyhoz."
.

Vallomás.



A képhez egy újsághírt mellékelek az érdekesség kedvéért, indoklásul egy mindenki által ismert mondást idéznék:
 „egy újszülöttnek, minden vicc új”.  
A hír elolvasása segítséget nyújthat a történetet nem ismerők számára,
és érthetőbbé válnak a képen látottak.

                                                                                                                                                                   



Szerelmes voltam a kivégzett 
Mata Hariba                                                                         
Messimy volt francia hadügyminiszter vallomása 
Párizs, 1926. április 20.  
Az Est tudósítójának telefon jelentése:


A világháború idején (első), a francia haditörvényszék árulásért halálra ítélte és ki is végeztette Mata Hari táncosnőt, aki után bolondult egész Párizs s gavallérjai között nem egy fényes rangú katonatiszt és politikus volt. Már akkoriban; gyanúba keverték Messimy hadügyminisztert, hogy a táncosnő kegyeiért hadiérdekeket áldozott föl, és részes volt Mata Hari árulásában. Ezek a rágalmak legutóbb ismét felütötték fejüket, úgyhogy, a volt hadügyminiszter; végre is megtörte hallgatását. Nyilatkozatot, tett közzé a Libertében. Elismeri, hogy szerette Mata Harit, mint táncosnőt, meghitt barátságban is volt vele, szerelmes leveleket is írt hozzá, de Franciaországi érdeke ellen soha sem vétett.

"Mata Hari ártatlan – jelentette ki a francia igazságügyi minisztérium 84 évvel a kivégzés után."
A halálos ítélet kémkedés vádjával 1917-ben született; „golyó általi halálra".
Végül is, mi volt a bűne? Gyönyörű nő lévén imádták a férfiak, ő pedig vonzódott a férfiakhoz, elsősorban  a katonatiszteket kedvelte. 
Az utolsó szó jogán mondott beszédéből egy rövid részlet:
” Én semleges maradtam. Francia tiszt urak, számítok az önök jó szívére.”
A sors iróniája az ítélet, amit férfiak olvastak egy odaadó nő fejére. 
.

2012. január 20., péntek

Graffiti 23

Gitáros a falon
mi más címmel is illethetném ezt az alkotást, de hogy a világ mely táján található ez a látványossá alakított egykor topis faldarab, azt nem tudom, Sajnos az előadó szintén ismeretlen számomra, bizonyára sokan értetlenkedve néznének rám ott, ha a nevére kérdeznék. A fotót azért rakom a FalArt oldalára, mivel rég szerepelt itt hasonló, és a számomra igen tetszetős, dekoratív látványosság. Szívesen látnák hasonló színvonalú alkotásokat a hazai lepusztult, hangulatromboló falakon, és talán az ott lakó emberek szintén hozzájárulnának efféle megoldásokhoz. Még az is lehetséges, hogy zsigerből graffiti ellenes ős ellenségnek számító tábor létszáma, valamennyivel fogyatkozna, és néha-néha, utálkozás nélküli szemekkel pillantanának az ehhez hasonló falakra, majd bólintanának egyet, mondván, hát ez már valami. 

2012. január 18., szerda

Elsötétedett.

Ez a látvány fogadja az angol nyelvű Wikipédia látogatóit:



Tiltakozás az internet szabadságát fenyegető törvények ellen.
A számomra meglepő hírt, és részleteket az iPhone club oldalán olvastam.


2012. január 5., csütörtök

Robot készült.


 Állítólag így történt.
Az amcsik, már jó régen kitalálták azt a megoldást, miképpen lehet létrehozni, a munkásosztály nélküli társadalmat. A többiek pedig nézzenek TV-t.
Amikor az indiánok, már régen nem szaladgáltak a prérin legelésző bölények után, és az ipari forradalom is lezajlott, a valamikori azt követő időkben történt a tengeren túl, hogy felvették a legjobb fegyvermestert a fegyvergyárba. Figyeljen mester, mondták, itt ez a vasdarab, ebből csináljon egy tuti, legeslegjobb M16 -ost, meg egy „Kalacsnyikovot”, mert az fogy a legjobban, különben is, a vevők szeretnek válogatni. Idővel majd csak megegyezünk a ruszkikkal a jogdíjak dolgában. A mester hozzáfogott a melóhoz, de nem vette észre, hogy kamerák rögzítik minden mozdulatát, sőt, még a lihegését is, a rejtett mikrofonok segítségével. Közben egy másik épületben harminc kibernetikus, negyven különféle szakember közreműködésével, elkezdték lemásolni a mester minden mozdulatát, és beprogramozták a szerelés alatt álló fegyvergyártó robotba.
A robot olyan jól sikerült, hogy már az első próbaüzem ideje alatt, amikor sokáig reszelt, éppen úgy kezdet lihegni, mint a mester munka közben. Amikor készen lett a gépezet, behívatták az irodába a mestert és közölték vele, hogy nem áll módjukban őt tovább alkalmazni, mivel nagyon sok az adó, a részvényesek is állandóan elégedetlenkednek az osztalék miatt, és ezért nem marad annyi pénz a kasszában, hogy bért tudjanak neki fizetni. Különben is, túl drágán dolgozik. Szóval elbocsátották. Később kiderült, hogy az SZTK sem volt befizetve (akár csak nálunk a valamikori a TSZ melléküzemágnál) a nyugdíjalapját szintén nem, mert a főkönyvelő szerint, szappanvásárlásra kellett fordítani azt az összeget, mivel a mester túl sokszor mosott kezet, és minden kézmosás alkalmával, több szappant használt, mint amennyit a nemzeti össztermék hozama megenged. Miután kirúgták, majd szóltak a humánerőforrási Fő-akárkinek 
(a munkás szó kiment a divatból),  hogy szerezzen egy olcsó humanoid-erőt,  mert kifelejtették a robotból az adagoló szerkentyűt. Na, a Fő-akárki elment, és megkereste a kiserdő legszerényebb csőlakóját.
—   Jóember, lenne egy kis meló, velem jönne?
      Az attól függ, hogy mit kellene csinálnom.
      Kb. 10 kilós vasakat kellene emelgetni. 
      Ne vicceljen velem uram, nekem a 10 kiló sok, de várjon egy pillanatra.
Nézi a Fő-.., ahogy a pasas a zsebébe kotorva előveszi a mobilját, miközben magyaráz, hogy van neki egy ismerőse, aki hasonló munkát néha elvállal, ha éppen olyanja van, és most annak csörget. Rövid várakozás után meg is jelent egy hasonló alak, akivel megegyezett a Fő-humánus akárki a fizetségről. Nem volt nagy igényű az illető, mindössze napi egy doboz cigit kért, egy ötliteres kannást, hogy a haverokat is meg tudja kínálni hűvösebb estéken, meg némi apró pénzt kajára.
Ő lett ezek után a munkásosztály a fegyvergyárban, akit nem kell tanítani, nem kellet a fegyvermesteri vizsga sem. A feladata annyiból állt, hogy ötpercenként bedobott egy darab vasat a robot hasánál lévő lyukon, és a robot másik végén potyogtak a kész fegyverek. A dolog lényege, hogy az egyszemélyes munkásosztály nem sokat gondolkodott, és ennek nagyon-nagyon örült mindenki, főleg a részvényesek, mert nagyobb lett az osztalék.